Az úgy volt, hogy… Rádóczi Józsi haláli jó beszámolója. Köszönjük Józsika!…sikeres határ átlépés után, kisebb nehézségek árán eljutottunk a versenyiroda monumentális épületébe és megküzdve minden akadállyal sikeresen elindultunk a gyorsasági szakaszok felé. Mivel fel voltunk készülve mindenre, így meglepetésként ért bennünket az összekötő szakaszok útminősége, de a gyorsok azok valami FANTASZTIKUSAK voltak. Az itiner kissé csalóka méretékegységben váltotta a métert, de ügyesen átléptünk ezen a nüansznyi problémán. Az első két nap eredménye négy lengéscsillapító minusz, egy jobb első durrdefekt és három szálszakadt gumi. Mondom jók a gyorsok! A szuperspeciál előtt nagyon optimistán nyilatkoztam, mert akkor ez jó ötletnek tünt, bár utólag kissé elhamarkodottnak érezem. Szombatra kikértük egy nálunk jóval érettebb versenyző tanácsát gumi ügyben, de nem jött be ez a kísérlet. Olyan érzéssel autóztunk mintha jégen kéne nyári gumival menni. Ez az érzés jellemezte az első három gyorsasági szakaszt. Viszont a patakon való átkelésnél nagyon hasznosnak bizonyult a túlfujt gumi, mert nem süllyedtünk el a vízbe. Bebizonyosodott az is, hogy vagy túl sok információt diktálok vagy túl keveset de valami mindig hátráltatott bennünket, épp ezért szeretnék elnézést kérni Anettától a kissé ingerültebb hangvételért a csendben eltöltött részek miatt. Az utolsó két szakasz ajándék volt, én még ennyire soha nem élveztem úgy gyorsasági szakaszt, mint ezeket. Mégis ha a kettő közül választanom kellene akkor az utolsóra szeretném adni a szavazatomat, mert az valami egészen fantasztikus volt.
Igazi rallye pálya. Ami picit beárnyékolta e szakasz szépségét az az, hogy sikeresen utolértük az előttünk haladó pályaellenőrző vagy mit tudom én mit csináló autót és kb 20 km/h sebességgel döcögtünk mögötte, nekem egy örökkévalóságnak tűnő ideig. 🙁 Sajnos valószinűleg a belsőkamerás felvétel ezen része nem lesz publikus az elhangzó kissé indulatos és fordulatokban bővelkedő szóösszetételek miatt. Mindent egybevéve egy nagyon jó versenyen voltunk, nagyon élveztük minden percét, ez látszik is az időinken (próbálunk minnél több időt eltölteni a pályákon, annyira tetszettek) a cél némileg kalandosra sikerült, de rutinosan megoldottuk karöltve az oda száműzött két teljesen a helyzet magaslatán ténykedő sporttárs segítségével. Mindenkinek aki leszólta ezt a versenyt csak annyit szeretnék mondani: ember nem tudod mit hagytál ki!
Néhány szó az Arad Rallye alatt átélt hétköznapok szinességéről. A szállásunk Lipován (Lippán) volt, hogy közel legyünk a szervizparkhoz. Megérkezésünk hihetetlen meglepődést okozott a kiszemelt panzió személyzetének mivel előre lefoglalt szobáinkról nem tudott senki és nyelvi nehézségek is akadályozták a jobb megértést. Némi pantomim és tagoltan kiejtett magyar szó (mon-dom-le-van-fog-lal-va) után előkerült a ház egyetlen magyarul tudó embere és, mint egy varázsütésre, megoldódott minden. Később annyira sikerült összebarátkozni vele, hogy elárulta kétév folyamatos és intenzív nyelvtanulás után tud ilyen szépen a mi nagyon nehéz nyelvünkön.Hosszas unszolásunkra azt is elárulta, a szegedi Csillag bentlakásos intézmény berkein belül töltötte a nyelvtanulás nehéz napjait. Az szinte szót sem érdemel, amikor pénteken hajnali 5-kor Arad felé haladva a kamionunk bal hátsó két kereke úgy döntött más irányba kivánják folytatni az utat. A kerekek megtalálása a vak sötétben nem is volt annyira kihívás, viszont annak a háron anyacsavarnak az elővarázsolása már kisebb csodának is beillett, amivel sikerült vissza szerelni öket a helyükre. Szóval azt hiszem a memoárjaimban ez a verseny külön fejezetet érdemel majd. 🙂
U.I.: Tisztelt szerviz csapat, tényleg nem tudom hol és hogyan sikerült a kartelvédőből azt a kissebb darabot elveszíteni! Szerintem a lemezrágó makadámmoly ténykedésének lettünk áldozatai. 🙂