Éreztük, hogy egy küzdelmes hétvége lesz, de nem hittük, hogy ilyen formában lesz majd az… Erdei Zoli és Mantz Ákos aradi kalandjai.
Csütörtök hajnal 3-kor kezdődött minden. Ákossal elindultunk, de még egy métert nem tettünk meg, már is defektes lett a tréler. Na akkor úgy döntöttünk, hogy az is marad, majd jön utánunk holnap éjjel. Reggelre ott voltunk Aradon, és megkezdtük a pályabejárást, ami igazából egy eszeveszett rohanásba váltott át a végére, hogy legalább a két utolsó gyorsot kétszer lejárhassuk, de az első gyorsot nem is írtuk fel, csak egy könnyed esti séta keretében néztük meg a pályát, Baksai Laciékkal. Csodával határos módon a tréning autónk apróbb karcolásokkal megúszta a kalandokat, és az etapokat is, amik azért valljuk be botrányosak voltak. Az itinert is elég sajátosan kellett értelmezni, de a harmadik napra teljesen sikerült asszimilálódni a körülményekhez. Az első gyorson, a szuperspeciálon átküldtük magunkat, de nem sejtettük, hogy ez lesz az egyetlen gondmentes szakasz. Másnap a verseny 5. kilométerénél lefulladt az autó, és be sem akart indulni, a nézők toltak be, és rá egy 200 méterre újra ugyanígy jártunk. Ezúton is szeretnénk megköszönni nekik a segítséget. Utána folyamatosan ezzel a hibával küzdöttünk acélig, mert, amint „egyediket” kellett dugnom (Kinek mi jut Zoli… 😀 A szerk.) az autó le akart fulladni, és valamiért elkezdett rángatni a végére ugyanúgy, mint Mecsek Rallye-n. El vagyok átkozva, mint Bagaméri, csak én a porlasztóval… A „második körre” kicsit elszámoltuk magunkat benzin ügyileg, de Fekete Daniék kisegítettek. (köszi 🙂 ) Ezektől függetlenül nagyon jó pályákon versenyezhettünk, és az utolsó gyors egy igazi kihívás volt, nagyon tetszett az egész verseny. Az autó a végére kicsit rángatott, kicsit fulladt, kicsit kopogott, de bevitt minket a célba, még törött dificsapággyal is 🙂
Köszönjük a segítséget: Schmidt Eurotrans, Evo Szerviz, Autós-Teszt kft., ISA MAFC Autósport, Szervizcsapat, Apu, Berger Ricsi