Géringer Zoltán és Andráskó István nem csak önmagát, hanem a Rallye2 Bajnokság versenyzőit és szurkolóit is alaposan meglepte azzal, hogy az összetett értékelésben megnyerte a Miskolc Rallye-t, az öreg Hondájával, úgy, hogy a gyorsaságikon, az abszolút értékelésben a legjobb eredményük egy mályinkai negyedik hely volt. De ilyen a rallye, ilyen a matek, és ha megvan mellé a tudás és a mázli faktor is jó, akkor semmi sem állhat a siker útjába. Zolikáék értelemszerűen a P12-es géposztályban is diadalmaskodtak, így a pilóta óriási örömmel beszélt pályafutásuk legelső abszolút Rallye2-es győzelméről, és a Miskolc Rallye-ról.


Eger nem úgy sikerült, ahogy elterveztétek, nem volt jó a kedved az évnyitó futam után. Hogyan készültetek Miskolcra és mit vártatok a futamtól?

Tavaly kezdődött a Rallye2-es pályafutásunk, éppen Miskolcon mutatkoztunk be a bajnokságban, de nem sikerült jól a debütálás, mert vétettem egy amatőr hibát és kiestünk. Az abszolút negyedik és a kategóriánk első helyén álltunk, ám elégedetlen voltam ezzel, így a fogamat összeszorítva harcoltam, csak egy felhordáson sok lett és árokba csúsztunk, ahol megsérült a Hondánk. Nagyon bosszantó helyzet volt, de csakis magamnak köszönhettem. Úgy tértünk vissza idén Miskolcra, hogy, amit a tavalyi évben eldobtunk, azt idén szeretnénk visszaszerezni, tudatosan készültünk arra, hogy véletlenül se csináljunk olyan butaságot, mint 2018-ban. Egerben a fékekkel voltak problémáink, elfogytak a tempós gyorsaságik végére, ezért a széria tárcsákhoz komolyabb, versenybetéteket párosítottunk, ennyi fejlesztés történt az autónkon Eger óta. Erőteljesen bizakodtunk abban, hogy bejön a meteorológusok jóslata és Miskolcon egész nap esik majd az eső, mert az autónk technikai lemaradása miatt, száraz aszfalton esélyünk sincs arra, hogy beleszóljunk az abszolút értékelés élmenőinek a csatájába. A tizedik helynél aligha várhatjuk előrébb magunkat ideális körülmények között. Ezt is tűztük ki magunknak célként. A legjobb tíz és a kategóriánk első öt helyezésének az egyike volt az elképzelésünk a verseny végére.

Mondhatni, hogy alaposan túllőttetek a célon. Miskolcon nem csak beleszóltatok az abszolút értékelés csatáiba, hanem ti mondtátok a végén a frankót. 🙂 Milyen volt a borsodi futamotok, meséld el az első abszolút győzelmetek részleteit!

Az esőnek nagyon örültünk, jól jött nekünk, ez az időinken is meglátszott, főleg az első körben, mert akkor még nagyon nedves volt mindenhol a pálya. Lassan tíz éve versenyzek ezzel a Hondával, az is a segítségünkre volt, hogy alaposan megismerhettem már ennyi idő alatt a kocsink viselkedését mindenféle körülmények között. A géposztályunkban a harmadik, összetettben pedig az ötödik helyen tanyáztunk a félidőben. Hogy az eső szerepét érzékeltessem, elmondom, hogy Egerben, az első kör végén, csak a tizenharmadikak voltunk az összetettben, a P12-ben pedig a hatodik pozíció volt akkor a miénk.

Az első kör végén kérdeztük Zolikát

Kanyarodjunk vissza Miskolcra! A hatodik szakaszon, Mályinkán már az abszolút második helyig ugrottunk. Sátán, a hetedik szakasz végén vettük át a vezetést, Ruszó Krisztiánék távozása után léptünk fel a dobogó legfelső fokára. Ezt a helyezést pedig sikerült egészen a célig megőriznünk, aminek nagyon örültünk. Mindhárom szakaszon jó időket autóztunk, a power stage-en csak az első hely megtartására koncentráltunk. Ahogy említettem, a vetélytársainknak elég sok gondja volt, többen is kiestek előlünk. Ezt tiszta szívünkből sajnáljuk, főleg Tim Gabiék búcsúját, mert én titkon nekik szurkolok. Jobban szeretünk önerőből elől menni, de ez most így alakult, végig betartottuk a taktikánkat. A salakpályán nem akartuk túlfeszíteni a húrt, nem sok értelmét láttuk annak, hogy siessünk és odacsapjuk az autónkat. Amúgy sem rajongtunk a salakért. Tudjuk, hogy a Miskolc Rallye-k elengedhetetlen része, de mi nem kedveltük, óvtuk a kocsinkat az oválpályán. A szombati napunk jól és szerencsésen is alakult. Mondhatnám azt, mint ahogy a nagyok, hogy jól választottunk gumit, de ez nem lenne igaz, mert nem állt igazi választék gumikból a rendelkezésünkre. A szervizben a csapat is szerephez jutott, mert eltört a váltótartó bak, leszakadt a kipufogó, megrepedt egy lengőkar. Sátán nem akarta a visszafordítóknál bevenni a váltó az első fokozatot, pedig az jó lett volna a kigyorsításoknál. Mire a motor elkapta a fordulatot, addigra a Nap is lement. 🙂

Az első körünk viszont jobban sikerült, mint a második, még a hibák ellenére is. Az abszolút ötödik hely volt a miénk féltávnál, amire azt mondtuk, hogy ha törik, ha szakad, ha bele döglünk is, akkor is meg kell tartanunk, még egyszer nem fogunk olyan butaságot elkövetni, mint amilyet tavaly. Ha kellett volna a hátunkon vittük volna célba az autót. Végül erre nem került sor, mégis megszereztük a győzelmet, ami pályafutásunk első Rallye2-es dobogós helyezése is egyben. Elég magasra került ezzel a mérce. Nagyon boldogok vagyunk, értékesebbnek érezzük a Miskolcon szerzett serlegeinket, mint az összes MARB-os kupánkat, amik itthon sorakoznak, mert a 102 kilométeres gyorsasági táv minden egyes méterén maximálisan oda kellett tennünk magunkat. Szerintem fejben nyertük meg a versenyt. Nem kapkodtunk, nem siettünk, nem vállaltunk felesleges kockázatot, csak tettük a dolgunkat az első perctől egészen az utolsóig. Ahogy szoktuk. Most ez nagyon bejött.

Székesfehérváron ott lesztek?

Mindenképpen elutazunk a királyok városába, és ha jól sikerül a júniusi futam, – amire maximálisan fel fogunk készülni – akkor erőteljesen el kell gondolkodnunk azon, hogy össze kell kapnunk magunkat és az évad hátra lévő versenyein is mennünk kell, mert akár még egy nagyon szép eredmény is összejöhet az év végére. Ehhez csak az kell, hogy sokat essen az eső, és hasonlóan összeszedetten tudjunk autózni, mint, ahogy tettük azt Miskolcon.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!