Baksai Laci ismét bebizonyította, hogy otthonosan érzi magát a veszprémi murván, mert Erdei Zolival tökéletesen teljesítettek minden gyorsasági szakaszt, amiknek a végén nem csak önmagukat, hanem nagyon sok rallye rajongót is megleptek a szenzációs eredményeikkel. A páros természetesen boldog volt a célban, mert a kézzel fogható kupák mellé úgy érzik, hogy sikerült némi fejlődést is felmutatniuk, amit szeretnének Komlón újabb kupákra és pontokra beváltani. Baksai Lászlóval beszélgettünk.
A murva az otthonunk. Ezzel a jelmondattal érkeztetek meg a Balaton partjára. Mit vártatok a Veszprém Rallye-tól?
Elég sokat. Az indulás előtt alaposan átnéztük a nevezési listát, végig gondoltuk, a helyzetünket és azt, hogy mi vár még ránk Veszprém után. Arra a következtetésre jutottunk, hogy itt lehet keresni valónk, most kellene nagyot villantani. Azt számoltuk ki, hogy jó szerepléssel kicsit megszökhetünk az ellenfeleink elől, azokhoz pedig, akik előttünk voltak lehetőség nyílt a felzárkózásra, valamint az előzésre. Ebből a helyzetből szerettük volna a legtöbbet kihozni.
A terveket 100%-osan teljesítettétek. Idén mivel négy versenyen álltatok rajthoz, negyedjére írom le, hogy nem számítottatok ennyire jó eredményre. Milyen volt a veszprémi futamotok?
Mondhatnám, hogy hoztuk a kötelezőt, reménykedtünk abban, hogy jól sikerül a verseny, de ennyire szép eredményre nem készültünk. A P12-es géposztályt és a Lada kupát megnyertük, ezekben nagyon bizakodtunk, elől akartunk végezni. Az összetett értékelést nem igazán figyeltük, nem számítottunk arra, hogy ezüstérmet szerezünk. De így alakult, nem bánkódtunk miatta. Többen kiestek előlünk, aminek ugyan nem örültünk, de ennek is szerepe volt abban, hogy végül ennyire kiemelkedő eredménnyel értünk be, a célba. A szervizeseink, a PSZA Motorsport csapata szenzációs munkát végzett. A nem éppen autópálya minőségű murván az autónknak egy pisszenése sem volt, nagyon hálásak vagyunk a srácoknak. Veszprémben nekem nehéz újat mutatni, de a várpalotai gyorsaságin még az életben nem mentem eddig, hihetetlenül jó szakaszt ismertünk meg.
Tempós, egyenesen félelmetes volt rajta száguldani. Zoli is nagyon élvezte, kiabált közben, hogy azt a mindenségit, ez nagyon VB-s! 🙂 Kalandunk, megforgásunk, nem volt, még egy rossz féktáv miatt sem vesztettünk időt. Azt érezzük versenyzés közben, hogy elkezdtünk fejlődni, és közben biztonságosan tudunk gyorsan menni. Ezt a vonalat akarjuk követni a későbbiekben is. Zolika tökéletesen diktálta az itinert én pedig – talán életemben először – teljesen pontosan és végig ésszel vezettem, nem ragadtattam el magam egyetlen helyzetben sem. Mindezek alapján, összességében szerintem megérdemeltük a két győzelmet és az összetett második helyünket is, boldogok voltunk a célban. De Csöppet sem volt felhőtlen az örömünk. Egész nap egy furcsa, terhelő nyomás volt rajtunk. Szerintem a Neukirchner Andrisék balesete miatt. Tudat alatt egyáltalán nem volt jó érzés versenyezni. Tavaly, Miskolcon nekem örökbe belevésődött az emlékezetembe, amikor hasonló módon fölcsavarodtunk egy fára. Mi sokkal szerencsésebben megúsztuk, mégsem jó emlék. Valószínűleg ez okozta a nyomasztó érzést. Mielőbbi gyógyulást kívánunk a versenyzőtársainknak!
Baranya Kupa?
Természetesen ott leszünk, támadunk, és próbáljuk megtartani a most kiharcolt pozíciókat. A P12-ben jelenleg az élen állunk, átvettük a vezetést, a Lada kupában pedig sikerült stabilizálni, megerősíteni az első helyünket. Ha nem is annyira, mint a veszprémieket, de a mecseki pályákat is szeretjük, reméljük, hogy Komlón is ugyanilyen eredményes hétvégét zárunk majd július végén.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
