Oberling Krisztián és Ferenczi Laci első közös murvás versenyén vett részt Szombathelyen, ahol némi adminisztrációs kalamajkát leszámítva egészen jól alakult számukra az Iseum Rallye. A féktávok versenyén Krisztián már az elejétől tökéletesen eltalálta a fékutak tökéletes hosszát, gond és kaland nélkül autóztak a fiúk a vasi pályákon. És, hogy hogyan lett végül köze a párosnak négy különböző kategóriához is egyetlen versenyen? Arról beszéljen a kérdésben legérintettebb személy, Oberling Krisztián.
Rallye2.hu: Hogyan készültetek a szombathelyi versenyre, ami a második közös futamotok volt Ferenczi Lacival.
Oberling Krisztián: Túl nagy változásokat nem eszközöltünk az autón az eddigiekhez viszonyítva. Az aljára felszereltük a murvára kötelező védelmi eszközöket, a lehető legjobb beállításokat eszközöltük és ennyiben ki is merült az autó felkészítése. A közös munkánk Lacival már Egerben sem volt rossz, de ezúttal még jobban alakultak a dolgok. Felszabadultan versenyeztünk, az autónk zokszó nélkül kibírta a versenytávot. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy a verseny folyamán végig zörgött a kartelvédő, aminek rettenetes hangja volt és még kitört a jobb oldali helyzetjelzőnk. Köszönjük szépen a szervizcsapatunk, a támogatóink és a családunk minden munkáját és segítségét.
Rallye2.hu: Ez elég komoly hibalajstrom, amit fölsoroltál… 🙂 Ennél több bajotok soha ne legyen! Milyen volt a versenyetek?
Oberling Krisztián: Mondhatni, hogy tökéletes, bár elég furcsán kezdődött és ért véget. Szombaton este még tartottam tőle egy kicsit, mert a teszten nem voltunk, így a rajt előtt nagyjából egy éve mentem utoljára murván. Jól sikerült a kezdés, véleményem szerint, amit lehetett, azt kihoztuk a Suzukinkból. Gyakorlatilag hibamentesen vittük célba az autót. Az első gyorsaságiból lett etapnak annyiból „örültünk”, hogy volt egy rosszabb rész a szakaszon, azt meg tudtuk vizsgálni a versenytempónál valamivel óvatosabban, de szerintem mehetett volna nyugodtan az a szakasz is élesben. Folyamatosan gyorsultunk, egyre jobb időket futottunk, kicsúszás, megforgás nem hátráltatott, kalandmentesen teljesítettük a versenytávot. Szerettük nagyon a pályákat. Annak örültünk, hogy a 2015-ös évben tapasztalt állapotokhoz viszonyítva a Söptei úton, a katlan minősége sokkal jobb volt, ez volt most a kedvencünk. A másik két szakaszon a hosszú egyenesek nem igazán kedveztek a mi autónknak, de nekem azok is tetszettek. A féktávokat már az elején jól eltaláltam, teljesen rendben voltak.
Rallye2.hu: Milyen terveitek vannak? Hol folytatjátok a bajnokságot?
Oberling Krisztián: A Veszprém Rallye nekünk biztosan kimarad, de a hazai versenyünkön biztosan ott leszünk Székesfehérváron. Ezen felül tervezünk még egy MARB futamot, ahol Trabanttal szeretnénk rajthoz állni. Ez a Fehérvár-Csurgó sprinten lesz a Székesfehérvár Rallye előtt.
Rallye2.hu: A beszélgetésünk közben megemlítetted, hogy furcsán indult és ért véget a versenyetek. Mire gondoltál?
Oberling Krisztián: Az volt az érdekes, hogy eredetileg mi a 7-es kategóriában, a régi A/5-ben álltunk volna elvilég rajthoz. Szombaton este az ideiglenes rajtlistán – teljesen helyénvaló módon- ott is szerepelt a nevünk. De a végleges rajtlistán már a P11-be kerültünk. Nem értettük. Elkezdtünk telefonálgatni még este, de azt a választ kaptuk, hogy nem lehet mit tenni, a P11-be kell elrajtolnunk. Miután ott nem voltunk elegen, nem értem miért nem soroltak fel minket a P12-be? A verseny végén elvitték az autót technikai ellenőrzésre, ahol kiderült, hogy minden szabályos volt, semmi gond a Suzukinkkal. Az autónk lejárt homológ, de a szabályok lehetővé teszik, hogy nevezzünk vele a 7-es kategóriába. A gond az volt, – mint utóbb kiderült- hogy a gépátvételi lapon fölül van egy rész, amit a versenyző tölt ki. Alatta pedig a rendezőnek kell kitöltenie a lapot. Az adminisztratív átvételen nem tüntették föl a lányok a lapon a 7-es géposztályt. Mi pedig nem ellenőriztük ezt le. Így kerültünk a P11-be. De a P12-be kellett volna még tovább tolni minket. A poén pedig az volt a legvégén, hogy a célban, P13-as kupákat kaptunk. Úgyhogy furcsán kezdődött és még furcsábban ért véget nekünk az Iseum Rallye. De sebaj! Jól éreztük magunkat, jót autóztunk, célba értünk és még valamilyen kupát is kaptunk, amiknek nagyon örültünk. Reméljük Székesfehérváron egy kicsit egyszerűbb körítéssel, de hasonlóan jót versenyezhetünk majd.
Salánki Gábor