Vitek Viktor és Berekméri Norbert szenzációsan küzdött Székesfehérváron, nem jártak messze – főleg a második körben – a dobogós pozícióktól, a 6-os géposztályban, de egy oroszlányi kicsúszás átírta a forgatókönyvüket. Viktor azonban nincs elkeseredve, a hibáikból tanulni tudtak, így még felkészültebben állhatnak oda Veszprémben, a pályafutásuk második murvás versenyén, a rajtvonalhoz. Vitek Viktorral beszélgettünk.
Hogyan készültetek a Székesfehérvár Rallye-ra és mit vártatok a versenytől?
Tesztelni nem tudtunk, mert nem volt rá időnk. A motorral kellett foglalkoznunk egy kicsit, de erre készültünk a Szombathely Rallye után, mert ott már éreztük, hogy törődést igényel az erőforrás, így ezt meg is adtuk neki. A munkák elvégzését követően a várt eredményt kaptuk, szépen kiforgott a motorunk, jól ment a kocsink, úgyhogy az előjelek kedvezők voltak a fehérvári verseny előtt. Ezen kívül csak a futóművet kellett behangolni az aszfaltra. Sokkal kezelhetőbb lett a Citroenünk, mint amilyen az Iseum Rallye-n volt. A verseny előtt felírtuk a pályákat, amik tetszettek, és nagyon vártuk a vasárnapi rajtot. Célba érni, valamint tanulni. Ezek voltak a legfőbb elvárásaink magunkkal szemben a futam előtt.
Nem lett volna rossz ez futam nektek, csak egyszer hibáztatok, ami alapjaiban befolyásolta a versenyeteket. Milyen volt a Székesfehérvár Rallye?
Kincsesbányán kezdtük meg a versenyzést, az a szakasz volt a személyes kedvencem, ott mindkétszer egészen jót tudtunk autózni, itt értük el a legjobb eredményeinket is. A gyorsaságinak az a része tetszett a legjobban, amikor bent autóztunk a faluban. A stopper is megmutatta, hogy közel állt az első pálya a szívemhez. A gumikat elég jól sikerült eltalálni, a légnyomásuk és a keverékük egyaránt, szuper volt. Az autóval sem volt semmi gondunk, bár ezt az egész versenyre elmondhattuk. Csákberényen óvatosabbra vettük a figurát, mert hosszabb volt a pálya és sok levágós kanyarja is akadt rajta. Az a baj, hogy a Miskolc Rallye-n látott rengeteg felhordás és egy hasonló környezetben történt kicsúszás miatt ezúttal volt bennem egy kis félsz, így Csákberényen megfontoltabban nyomtam a gázt. De az első szakaszhoz hasonlóan itt is sikerült megszereznünk a géposztályunk ötödik helyét. Amitől Csákberényen tartottunk, az Oroszlányon következett be.
Volt egy bal3, töves kanyar, egy sorompóval, bent az erdőben. Jó tempóval közelítettünk hozzá, ám egy picit megcsúszott az autónk, amin igazából nem tudtam semmit sem korrigálni, mert útban volt a sorompó. Attól tartottam, hogy nekimegyünk, ezért inkább kiengedtem a C2-nket az út melletti saras területre. Ott viszont úgy felült az autónk, hogy se előre, se hátra nem mozdult. A nézők nagyjából három percig küzdöttek azért, hogy visszakerüljünk a pályára, – köszönjük nekik – de ezzel a tetemes időveszteséggel véget is ért érdemben a versenyünk, messze kerültünk a pozíciókért folytatott csatáktól. A második körben Kincsesbánya újra nagyon jól sikerült, negyedikek lettünk, mindössze nyolc másodpercet kaptunk a győztestől. Csákberényen is megszereztük a negyedik helyet, csak elvittünk egy lassítót, azzal vesztettünk néhány másodpercet. Túl rövidre hagytam az egyik féktávot. Az utolsó szakaszt pedig sajnos törölni kellett. Jó verseny volt, élveztük, jól éreztük magunkat, nekünk ez volt a legfontosabb. Annak tudtam a leginkább örülni, hogy magunkhoz képest sikerült fejlődést mutatnunk, a harmadik szakaszt leszámítva jobb eredményeket értünk el, mint a korábbi versenyeken. Kezdünk a sajátunkhoz hasonló autót hajtó párosok közelében autózni, eddig távolabb voltunk tőlük. Kétszer is csak egy pozícióval maradtunk el a dobogós szakaszeredménytől. Éppen ezért még a kicsúszást sem sajnáljuk, mert tudjuk, hogy hol hibáztunk és én is megtanultam belőle azt, hogy legközelebb mire kell jobban odafigyelni.
Veszprémbe el tudtok jönni?
Igen, ott leszünk, de tesztelésre, túl komoly felkészülésre itt sem számítunk. Krónikus időhiányban szenvedünk. Nagyjából ugyanazokkal a beállításokkal megyünk majd, mint Szombathelyen, a többit meg majd meglátjuk. A pályák Veszprémben is újak lesznek a számunkra, soha nem versenyeztünk még rajtuk, bár sokat hallottunk már róluk, állítólag nagyon megdolgozzák az autót, főleg a lőterek. Igyekszünk minél ügyesebben helytállni és vasárnap délután, a Veszprém Arénánál sikeres célba érkezéssel megünnepelni az első Veszprém Rallye-nkat.
Rallye2.hu – Salánki Gábor