Godó Tomi és Kiss Peti megvívta szokásosnak mondható harcát a VFTS-e önindítójával, de ezúttal ők kerekedtek felül a vilniuszi csodán, célba értek, mégpedig a P12-es géposztály ötödik helyén. Tomi most készülődik, Tóth Szabival neveztek, a következő futamra, ám folyamatosan diplomáciai csatákat vívnak azért, a munkahelyükön, hogy ott lehessenek, hétvégén, a Veszprém Rallye-n. Kiss Péterrel beszélgettünk.

Miskolcon ment legutóbb Tamás, akkor Tóth Szabival. Elég sokat kínlódtak az autóval. Sikerült gatyába ráznotok a VFTS-t Székesfehérvárig?

Igen, Borbereki Csabi segítségével szedtük ráncba a kocsit. Megkértük, hogy nézze át, illetve javítsa ki azokat a hibákat, amikkel Tamásék a Miskolc Rallye-n megküzdöttek és végül a kiesésüket is okozta. Csabi az önindítót is lecserélte, mert azzal szinte mindig gondunk van, egyszerűen nem tudunk belőle egy hibátlant kifogni.

Ezen a téren már nem aggódok Tamás miatt, magasan képzett a kérdésben…

Ezt Fehérváron is bebizonyította, mert újra tönkre ment az önindító, de ezt majd elmesélem egy picit később. Szóval az autónk elkészült, elindultunk Székesfehérvárra, ahol felvettük az itinert, és neki láttunk a pályák felírásának. Rettenetesen tetszettek ezek a gyorsaságik, szeretem az ilyen jellegű, pörgős szakaszokat, kicsit emlékeztetnek a régi 80-as évek Salgó Rallye-jára. Sikerült jó itinert írnunk, Boriéktól megkaptuk a versenyautót és belecsaptunk a közepébe.

Milyen volt a versenyetek?

Az autónk összességében jól működött és a rajtunk is jól sikerült. A Ladánk iszonyatosan jó, a fékek brutálisak, egyszerűen nekünk kell azt elhinni, hogy lehetünk valamivel bátrabbak, mert a kocsi megáll. Ráadásul ott, ahol mi szeretnénk. Óvatosak voltunk, nem sok kalandunk volt, de azért akadt néhány kisebb abból is. Túlvállaltuk magunkat, egyszer végeztünk egy kis bozótirtást a Ladánkkal. 🙂 Komolyabb hibát szerencsére nem vétettünk. Miután a gyorsaságikon sokkal hangosabb az autó, ezért ott nem hallottuk, de etapon jöttek kisebb csörgések, zörgések a váltó felől. Mint mondtam, az önindítónk ezúttal is tönkre ment. Vagyis inkább meghibásodott. Amikor beindítottuk a motor utána mindig beragadt és folyamatosan tekert, de Tamás ezt rutinosan megoldotta. Motor beindít, nyertünk egy kis sebességet, gurultunk, motor leállít, gyújtás visszaad, beraktuk egy sebességi fokozatba és belökte magát ismét a motor. Ezzel kellett szórakozni szokás szerint. Így értünk célba, ám azt mi is sajnáltuk, hogy az utolsó gyorsaságit ki kellett venni az útvonallapról. Az volt a leghosszabb, szerettük is, jó lett volna, ha ott tudunk még autózni és az eredményünkön javítani.

A Veszprém Rallye-ra el tudtok jönni?

Tamás leadta a nevezést, úgy néz ki, hogy Szabi diktálja az itinerét, de rezeg a léc. Elméletileg rajthoz állunk a hétvégi futamon, csak a munkahelyünkön még helyre kell tennünk egy-két dolgot ahhoz, hogy valóban ott lehessünk a Balaton parti murvás versenyen. Jó lenne, ha sikerülne tényleg elrajtolni és egy tökéletes állapotú önindítóval, tovább gyorsulva, eredmény centrikusabban versenyezve, fejlődve, a gázt és a féket merészebben kezelve, célba érni, vasárnap délután, a Veszprém Arénánál.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!