Bartha Nándornak 25 éves vágya vált valóra a Zemplén Rallye végén, mivel Farkas Martinnal még egy kicsúszás és egy kicsit érthetetlen kiesés (?) után is meg tudták szerezni a P13-as kategória éves elsőségét. A kazincbarcikai pilóta alapvetően nagyon boldog, de csöppet sem elégedett azzal, amiket az évzárón átéltek és megtapasztaltak. Bartha Nándorral beszélgettünk.
Félve vágtatok neki, vagyis rögtön pontosítok, te félve vágtál neki a Zemplén Rallye-nak – Martin jóval tökösebbnek tűnt nálad – tartottál az évzáró versenytől, érezhetően nyomta a vállad annak a súlya, hogy vezetitek a bajnokságot a P13-ban. Mit vártál ettől a hétvégétől, meg mennyire igaz ez a hülyeség, amit beszélek?
Amit beszélsz hülyeség, az lényegében igaz, és hál’ istennek volt egy másik okosságod is, ami valóra vált, igazad volt, azért mert egy valódi, vén róka vagy, és tapasztalt.
Főleg vén… És jól látod, néha nem is nézek ki jobban egy földön felejtett rókánál. 😀 🙁
Sokszor elmondtad, hogy a Hondánk bajnok autó és ezt addig szajkóztad, hogy végül az is lett. Nálunk is. Én azért izgultam, mert mindenki ismer már annyira, te is tudod, hogy nem megélhetésből versenyzünk Martinnal, hanem szívvel, lélekkel. Nekem ez volt minden álmom, hogy az életben egyszer, tényleg csak egyetlen egyszer bajnok legyek! Nem abszolútban, csak egy kategóriában. Azzal tisztában vagyok és voltam mindig, hogy az abszolút elsőségre, én nem vagyok képes. Erre sem, mert én most igazából pontbajnok vagyok, nem teljesítmény bajnok, ezt valahol a szívem mélyén érzem. De mégis örülök, mert egy nagy álmom teljesült, óriási boldogság, hogy Martinnal felállhatunk majd a dobogó tetejére.
Baksai Laci 28 évet várt rá. Neked ez hány év volt?
Én nyertem, mert nekem “csak” 25 év kellett az elsőséghez, igaz az enyém, a miénk nem az összetettben született.
Gratulálok a győzelemhez és a kitartáshoz! Nézzük a Zemplén Rallye-tokat, hogy milyen volt?
Összességében katasztrofális. Nem szoktam hisztizni, mert nekem az a legfontosabb, hogy rallye legyen, mehessünk, de ez a futam akárhonnan közelítem meg borzasztó volt. A szervizparkkal kezdem, mert már megint az van, mint régen. A Rallye2-t kib@szták a picsába, áram nélkül hagyták, földes zúzott köves területre tették, nekünk mind a két autó, a teherautó, meg a személykocsi is defektet kapott a földből kiálló vasaktól. Megint azt láttuk, hogy van a csili-vili, és az itt vannak ők is, a lerágott csont kategória. Ez most rettentően érezhető volt. Az már csak a hab volt a tortán, – mondjuk erről nem tehetett a rendező- hogy mindenki esett, kelt, emiatt állandóan várni kellett, és rendszeresen hideg gumin, hideg fékkel rajtolt el a mezőny. Ezért újra csak esett, kelt mindenki. Hát ez van…
Aztán talán pont az említett várakozásoknak köszönhetően…
Ránk sötétedett, engem pedig utolért a 45 évem, és ezáltal mindenki problémája.
Prosztata?
Nem! Csak az aranyér. 😀 A látásproblémára gondoltam, és igen, a sötétben végül én hibáztam. Azt hittem, hogy aszfalton vagyunk, mert feketét láttam. Viszont a “fekete aszfalt”, amin egy kicsit ráfékeztem egy jobbos kanyarra, az nem aszfalt volt, hanem zúzalék, és azon, nyílegyenesen leestünk az útról. Az volt a baj, hogy sziklákra estünk rá, a kocsi felült, a kerekek a levegőbe lógtak, a Hondánk csak billeget ide-oda, és az a nyolc berúgott, végre történik valami hangulatban lévő néző, kisebb-nagyobb irányítással, de szívvel-lélekkel leszedte róla a kocsit, amit nagyon köszönünk nekik! Miután lehúztuk az autót, – kisebb technikai csodákkal, emelgetéssel, annyi követ meg szikladarabot tudtuk a kerekek alá tenni, hogy a feljebb került attól, mint amin megfeneklett – kihúztak minket az útra és még a zárókocsi előtt lejöttünk a tállyai célba. Legnagyobb meglepetésünkre és megdöbbenésünkre ekkor már a Stop állomásban nem volt egy olyan szakember, aki egy időt be tudott volna nekünk írni, ezáltal kiestünk. Konkrétan nem kaptunk időt, gyorsasági időt, mert már nem volt senki, aki rögzítette volna az egyébként nem túl jó eredményünket. Eközben még a záróautó mögöttünk volt, nem haladt el mellettünk, érted?
Értem, vagyis nem nagyon értem, de teljesen világos az, amit mondasz. Érdekes szituáció…
Igen, egy picit ideges voltam, mert próbáltunk sietni, hogy még leérjünk Mádra, és akkor hátha ott történik valami csoda és be tudjuk fejezni a verseny, de azáltal, hogy mindenkinek dolga volt szombaton este otthon, még a sportbíróknak is, így már nem volt idő a utolsó két-három embere szokás szerint. Ők már nem lényeg. Nem tudtunk mit tenni, kiálltunk.
Mi lesz még a lényeg az idei évben? Most meglett a bajnoki cím a P13-ban, a P kupában másodikak, vagy harmadikak lettetek?
A kategória elsőségének örülünk, a P Kupa helyezésünket még nem tudjuk, de vagy kettő, vagy három, majd kiderül. Martin egész évben nagyon aktív volt, és tökéletes munkát végzett, de a három szervizes barátunkat is kiemelném, köszönjük a munkájukat, hibátlanul dolgoztak a szervizparkokban, meg itthon is. Köszönjük a partnereink kitartó támogatását és, hogy mellettünk álltak ebben a sikeresen zárult esztendőben is! Egy eszméletlen jó csapat jött össze ebben az évben körülöttünk, hálásak vagyunk mindenkinek, aki segített minket 2026-ban! Az év nekünk ennyi volt, az autó alatt már nincs váltó, a napokban viszem revízióztatni, nézzük át a kocsit, javítunk mindent, amit kell, készül hamarosan a jövő évi dekor is, úgyhogy máris aktívan elkezdődött a felkészítés. Karácsony előtt már a 2027-es pompájában akarom látni az autót és közben azon is dolgozni fogunk, hogy minél hamarabb összerakjuk a jövő évhez szükséges hátteret, mert 2027-ben is teljes Rallye2-es szezont tervezünk, az immár nálunk is bajnokká vált, fantasztikus versenyautónkkal.
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor