Vitek Viktor és Berekméri Norbi okosan versenyzett Szombathelyen és első találkozásra olyan jól sikerült összebarátkoznia a pilótának, a saras murvával, hogy kupákat is gyűjtötték az Iseum Rallye-n. Viktorék természetesen Székesfehérváron is szívesen vennének át serlegeket, de tudják, hogy ettől egyelőre fontosabb az, hogy célba vigyék és tanulják a Citroen C2R2 Maxukat a hétvégi futamon. Vitek Viktorral beszélgettünk.
Hogyan készültetek az Iseum Rallye-ra?
Miskolcon sajnos eltörött a Citroenünkben a motortartó bak, emiatt fel kellett adnunk a borsodi futamot. Majdnem szétszakadt emiatt a vezérlés is. A két forduló között ezt megjavítottuk, és a küszöböt kellett még kicserélni, mert egy felhordásos kanyar után volt egy kis árokjárásunk, ahol megütöttük a küszöböt. A Szombathely Rallye előtt mindent be kellett szereznünk a murvás futamhoz, mert semmink sem volt a laza talajú pályákon történő versenyzéshez. Mire minden alkatrész megérkezett, és az összest beszereltük elszaladt az idő, nem volt lehetőségünk saját, házi tesztet tartanunk. Szerencsére a hivatalos tesztre el tudtunk jutni. Mentünk néhány kört a főpróbán, ám ettől eltekintve teljesen szűz kézzel és lábbal vágtunk neki az Iseum Rallye-nak, hiszen soha nem versenyeztünk korábban murván.
Milyen volt a versenyetek?
Nagyjából kalandmentes, de nem unatkoztunk. Az első nap teljes mértékben az ismerkedésről szólt, tapogatóztunk a pályákon. Szelestén óvatosan mentünk, gyenge féktávokat vettünk, minden kanyart alaposan megtiszteltünk. Ennek megfelelően az eredményünket rossznak mondhattuk, de gyakorlásnak és első murvás élménynek teljesen jó volt.
A Rallye katlanban már jobban szabadjára mertük engedni a lóerőket, elég sokat javultunk magunkhoz képest. Hamar rájöttünk a gyorsaságikon, hogy a felkészülés során gyenge fékbetéteket szereltünk be, amik gyorsan elmelegedtek és emiatt nem igazán volt fékerőnk. Amikor jó lehetett volna a féktáv, akkor sem volt jó, mert hiába nyomtam a pedált, szinte megszűnt a fékhatás. A gátlók beállítása sem lett tökéletes, ezért a szombati napon imbolygósnak éreztük a kocsinkat, változtatni kellett ezeken a nap végi szervizben. A lengéscsillapítókon keményítettünk, de a fékkel sajnos nem sok mindent tudtunk kezdeni. Megégtek a betétek, felcsiszoltuk őket, de csak ideig-óráig éreztük a munka eredményét. Hosszú féktávokkal, a kanyarokat, lassítókat alaposan megtisztelve autóztunk egész nap. A nap végére néhányan kipotyogtak előlünk, így végül még kupákat is szereztünk a 6-os géposztályban. Nagyon örültünk a harmadik helyünknek.
Ott lesztek Székesfehérváron is?
Igen, készülünk. Az autón már elvégeztünk néhány beállítást, mert Szombathelyen sem éreztük elegendőnek a motorerőt, azt gondolom, hogy erre a problémára a fehérvári futamunk előtt sikerült megoldást találnunk. A kocsink futóműve már aszfaltra való, így izgatottan várhatjuk pályafutásunk első Székesfehérvár Rallye-ját. Bár nekem, a gyorsaságik mellett, az összes etap útvonal, a szigorú időbeosztás, a közösség és minden egyéb újdonság, mert ez az első szezonom a rallye-ban. Próbálunk beletanulni mindenbe. A legfontosabb, hogy sokat autózzunk, célba érjünk és tanuljunk. Ha mindeközben, – mint Szombathelyen – még kupákat is osztanak nekünk a futam végén, az óriási boldogság a számunkra.
Rallye2.hu – Salánki Gábor