Tim Gabi és Timár Tomi csakis arra vágyott Nyíregyházán, hogy jól szerepeljen és vidáman búcsúztassa a 2018-as, Rallye2 Bajnokságot. De kis híján csodát tettek, nem az ő saruk, hogy végül mégsem az abszolút értékelés legnagyobb trófeáival távozhattak az évzáró versenyről. Gabiék nem szomorúak, amire vágytak, azt megkapták, még majdnem többet is, így boldogan foglalta össze Tim Gabi, a Nyíregyháza Rallye történéseit.
A Nyíregyháza Rallye előtt azt mondtad, hogy hatalmas a lendületetek, mindenképpen jó eredményre készültök, szeretnétek a Zemplénben lezárni a hosszú pechszériátokat. Tényleg ekkora volt a hév, vagy csak szeretted volna jól csengő mondatok mögé elrejteni az esetleges aggodalmaidat?
Az volt a helyzet, hogy valóban nagyon bíztunk egy jó évadzáró futamban, de persze azt is tudtuk, hogy a sok kiesés után nem Nyíregyházán kell megváltanunk a világot. Tudtuk, hogy bárhogy alakul is a hétvégénk, túlságosan nagyot nem fogunk előre lépni a bajnokságban. Csak annyiban szerettük volna mégis megváltani a világot, hogy mindenképpen szép eredménnyel akartunk elvonulni a téli szünetre, ha másért nem, akkor a magunk megnyugtatásáért, és azért, hogy jó kedvvel búcsúzzunk el a túl sok örömet nem hozó, 2018-as esztendőtől.
Ez olyannyira jól sikerült, hogy majdnem csodát vittetek véghez. Ismerjük a mondást, utolsókból lesznek az elsők, nem rajtatok múlt, hogy most nem a Nyíregyháza Rallye abszolút győzteseként beszélgetek veled, pedig tök utolsók is voltatok a verseny elején.
Annyiban múlt rajtunk a győzelem, hogy ha szombat reggel, nem törik le az egyik tőcsavar a szervizben, akkor nem késünk, nem kapunk büntetést és valóban megtörténik a csoda, sőt, még a világot is megváltottuk volna. A 6-os kategóriában előre léptünk volna a második helyre, és valószínűleg az abszolút értékelésben sem jártunk volna rosszul néhány plusz ponttal. Azzal tényleg sikerült volna letennünk valamit az asztalra. Ha legalább az egyik gyorsaságit nem törlik el abból a kettőből, amit végül nem rendeztek meg, akkor lett volna keresni valónk a dobogón is. Amikor a sötétben és a ködben lejöttünk a 25 kilométeres Újhutáról, a vetélytársaink egy része egyszerűen nem értette, hogy mit műveltünk a pályán. Akkora lelki előnyünk volt a szakasz végén, a többiekkel szemben, hogy azt biztosan a magunk javára tudtuk volna fordítani az abaújvári elágazásig. Ha az abszolút nem is, de legalább a kategóriagyőzelem a miénk lehetett volna.
Pont ettől a féktelen vehemenciától féltettelek egy kicsit titeket, amikor hallottam, ahogyan a Rallye Rádióban nyilatkozol. 1000 fokon égtél, megzabolázhatatlanul pörögtél. A szavaidat hallva, vagy egy óriási eredményt, vagy egy óriási esést éreztem a levegőben.
Nem pörögtem túl semmit, a ködös pályákon is mindössze egyetlen pillanat volt, amit neccesnek éreztünk. Amikor Újhután, az erdős részről kiértünk ott volt egy kapu is, mielőtt kifordultunk a szélesebb, simább útra. Ezen a helyen Tomi egy kicsit lemaradt, de ez az egy hibánk volt. Keresztbe érkeztünk meg, megfogtuk a csúszást, majd indultunk tovább. Nem éreztük túlzottnak a lendületünket. Vagyis én nem. 🙂 Nem biztos, hogy ezzel a mondatommal Tomi is maximálisan egyet ért. 😀
Ezen kívül mi történt veletek a zempléni pályákon?
Nagyon élveztük a versenyzést, az autónk tökéletesen működött. A reggeli tőcsavar törést leszámítva semmi gondunk nem volt. Ez sajnos az egész versenyünket keményen befolyásolta, mert 13 percet késtünk, amiért 2 perc 10 másodperc büntetést kaptunk. A késlekedés miatt nem is tudtuk beállítani az autónkat, pedig nagyon jó setupot találtunk ki hozzá. Csak a második körre sikerült a beállításokat elvégezni, amikkel az első kör egyértelműen jobb lehetett volna. Összességében a 47., vagyis az abszolút utolsó helyről jöttünk fel, a verseny végére, a negyedik pozícióba. A 6-os kategóriában ezüstérmesek lettünk, ha nyerünk, meglehetett volna az év végi ezüstérem is. Ezt az eredményt nem kell szerintem megmagyarázni.
Mi is lett a versenyetek végeredménye?
Abszolút ötödikként értünk célba, de miután Foczkó Ákosékat nem értékelték, így előre léptünk a negyedik helyre, a 6-os kategóriában pedig a második hely lett a miénk. Kettős érzésünk volt a célban, mert a gyorsasági szakaszokon mutatott tempónk jó volt, de ha nincs a büntetés, – az autósportban pedig nincsen ha – akkor megnyertük volna a Nyíregyháza Rallye-t. Abszolútban, kategóriában egyaránt. Ezzel a tudattal könnyebb lesz majd túlélni a holtszezont, de természetesen az lenne a legjobb, ha a nyíregyházi futam legnagyobb kupái is itt lennének nálunk, a vitrinünkben.
Mi lesz az év végi program?
Tervezzük a Mikulás és a Szilveszter Rallye-t is, de egyelőre még minden ezekkel a futamokkal kapcsolatos dolgunk egyeztetés és tárgyalás alatt van, szervezzük. Többet nem tudok most ezekről elárulni, csak azt mondhatom, hogy a részletek decemberig biztosan kiderülnek.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
Köszönjük a teljes évünket a csapatvezetőnknek, Farkas Kálmánnak, a szervizcsapatnak, a szponzorainknak és mindenkinek, aki bármit is segített nekünk a 2018-as esztendőben!
A Rallye2.hu „csapata” köszönetét fejezi ki Farkas Kálmánnak és csapatának, valamint a spurineked.hu -nak, a Nyíregyháza Rallye után, 0:30 óra körül nyújtott útszéli szervizért és az azt követő fuvarért!