Tim Gabi és Timár Tomi hamar megbarátkozott a murvával, és nem is a laza talajjal gyűlt meg a bajuk az Iseum Rallye-n, hanem a szombathelyi versenyek egyik közönség kedvenc látványossága, az ugrató babrált ki az opeles párossal. Gabiék viszont nincsenek elkeseredve, alig várják, hogy aszfalton, Székesfehérváron újra harcba szállhassanak a futamgyőzelemért. Tim Gáborral beszélgettünk.
A pályafutásotok első murvás futamára készültetek Szombathelyen. Teszttel indítottátok a hétvégét, ahol sikerült egy kicsit megismerkedni a murvával. Mire számítottatok ezután a versenyen?
A bajnokság vezető helyén álltunk Miskolc után, innen vártuk az Iseum Rallye-t, ami jól indult. Farkas Kálmánnak köszönhetően részt tudtunk venni a futam előtti hivatalos teszten, ez pedig igen hasznos volt, mert soha nem mentünk még murván, nagyon jól jött a lehetőség. Elég gyorsan és meglepetésünkre elég könnyen ráéreztünk a murván, a tempóra, valamint a beállításaink is hamar betaláltak, úgyhogy izgatottan, de mégis nyugodtan vártuk a rajtot.
Milyen volt a versenyetek?
Óvatosan kezdtük meg szombaton délután a versenyzést, mert nem szerettünk volna már az első gyorsaságin galibát okozni. Végigértünk Szelestén, és alapvetően meg is voltam vele elégedve, mert nem kaptunk ki vészesen sokkal az első helyezett párostól sem.
A Rallye Katlanban viszont sajnos hibáztam. Senki más nem tehetett arról rajtam kívül, hogy a nagyobbik ugrató, a második körben nem úgy adta ki, ahogyan kellett volna. Első nekifutásra tökéletes volt, biztonsági autózással közelítettük meg, el sem rugaszkodott az autónk a talajtól. Éreztük, hogy egy kicsivel nagyobb tempó is elfér az ugratónál. Nagyjából 5-7 kilométer/órával futottunk neki másodjára, de ez már sokkal több volt, mint, ami elég. Szerintem senki nem repült akkorát, mint mi. Ezt sokaktól visszahallottam. De lett egy jó fotónk és egy remek videónk, sok like-al, úgyhogy már megérte. 🙂 Ez az egyetlen pozitívum, amit a sztorival kapcsolatban meg tudok említeni, mert az autónak nem igazán tetszett ez a mutatvány. A kárfelmérés még mindig folyamatban van, de a csapat megoldotta a problémát az 50 perces szervizben, másnapra járóképessé tették az autót, folytathattuk a versenyzést.
Vasárnap, a harmadik szakaszon hamar kiderült, hogy a motor, a javítás ellenére is melegszik, emiatt nem tudtunk teljes gázzal autózni. Korábban váltottunk, kíméltük a motort, nem akartunk még nagyobb kárt csinálni. A második körre a melegedés okait is elhárította a csapatunk, egészen jó tempót autózhattunk volna, megkezdhettük volna a felzárkózást, de a technika ördöge keresztbe tett nekünk. Eltört a féltengely Farkaserdőn, nem így, és nem ott akartuk zárni a Szombathely Rallye-t. Vizsgáljuk azt, hogy ez az ugratás miatt következett e be, vagy sem. Szerintem nem, de bármi is derüljön ki a vizsgálat során, nagyon bánt, ami történt. Tomi megpróbált hajtani a jó eredményért, de csakis az én hibám volt. Én nyomtam a gázt, én fogtam a kormányt, belehibáztam. Legközelebb ügyesebbek leszünk.
Székesfehérváron?
Igen, neveztünk a következő futamra és ígérem, hogy felállunk, azt fogjuk tenni, amit Miskolcon és Egerben is tettünk. Lelkileg biztosan nem lesz velünk gond, kiheverjük ezt a kudarcot. Székesfehérvár környékén még csak egy MARB futamon vettünk részt, akkor Oroszlányon mentünk, szerencsére ez a pálya most is ott van az útvonallapon. Ennek örülünk, mert ha mást nem is, de azt legalább nagyjából már ismerjük. Várjuk, hogy visszatérjünk az aszfaltra. Ez motivál minket, úgyhogy Miskolchoz hasonlóan Székesfehérvárra is győzni megyünk.
Rallye2.hu – Salánki Gábor