Szabó Zoli és Milcsevics Lóci számára nem a sietés, a kupák és pontok gyűjtögetése volt a fő szempont a Rallye2 Bajnokság 2018-as versenyein, hanem a hétköznapok elfeledése, a jó hangulatú pihenés, valamint az aktív kikapcsolódás. Ezt meg is kapták, olykor elég kalandos körülmények között, és végül még egy serlegük is lett az év végére, – a Baranya Kupa prológján ők töltötték a legkevesebb időt a pályán – így a fotókon kívül kézzel fogható emléke is lesz a párosnak arról, hogy mennyire vidáman alakultak az elmúlt szezon versenyhétvégéi. Szabó Zoltánnal beszélgettünk.
Korábban is találkozhattunk veled egy-egy futam erejéig a versenypályákon, de a tavalyi év tőled szokatlanul hosszúra sikerült. Mit terveztetek tavasszal, mit vártatok 2018-tól?
Azt terveztük a navigátorommal, Milcsevics Lócival, hogy teljes szezont megyünk 2018-ban. Korábban rallysprinteken, valamint néhány Rallye2-es futamon próbálkoztunk és a Szilveszter Rallye az kötelező volt mindig is a számunkra. A versenyeink számát tekintve az elmúlt év, nekünk kifejezetten happy volt, jól sikerült, mivel a Rallye2 Bajnokság nyolc futamából, haton ott tudtunk lenni, csak Szombathelyen és Salgótarjánban nem volt ott a nevünk, a nevezési listán. Eredménnyel kapcsolatban semmilyen elvárásunk, vagy célkitűzésünk nem volt. Mi mindig azt hangoztatjuk, hogy a vidámság a fontos nekünk, és azt gondolom, hogy az ifjú titánokat már nem nekünk kell legyőznünk, persze a jó csatákra mindig kaphatók vagyunk. Úgyhogy minden alkalommal úgy álltunk oda a rajthoz, hogy élvezzük a versenyzést, de vigyáztunk, hogy biztonsággal hazajussunk, mert otthon négy gyermek és két feleség várt minket, a futamok után. Nagy szükségünk van nekünk a munkánk mellé erre a benzingőzös kikapcsolódásra. 🙂
Milyen volt az évetek?
Kifogástalan, nagyon tetszett az elsőtől az utolsó kilométerig. Egerben indítottuk sokakhoz hasonlóan a bajnokságot, és arra tisztán emlékszek, hogy hideg volt, mert kiestünk. Tőcsavar probléma jelentkezett a csapatunk több autójánál, és a miénk is elkapta ezt a „betegséget”. Minden hulladékból, ami csak volt nálunk, próbáltunk egy kis tüzet csiholni, hogy melegedjünk. Erre a sorsra jutott a feleslegessé vált itiner is. Végül találkoztunk egy segítőkész bácsival, de róla majd egy kicsit később mesélnék. Nyitó versenynek, a kiesést leszámítva nem volt rossz az Eger Rallye. A Miskolc Rallye-n volt egy tempós megforgásunk, de néha a nézők is kitoltak szerintem velünk, mert az amúgy is felhordásos pályára itt-ott még ők is szórhatták serényen a kavicsot. Az egyik kanyarban egy farönk is bentebb volt a kelleténél, amikor leraktuk tőre a Peugeot-nkat. Kikerekedett a szemünk, nagyon megszenvedtük a borsodi fordulót. A Székesfehérvár Rallye az elejétől a végéig hibátlan volt. Ezután kipróbáltuk magunkat murván is, a Veszprém Rallye az évünk egyik kedvenc versenye lett, nagyon szerettük a Balaton parti murvás gyorsaságikat. A mecseki pályák régi jó ismerőseink, már túra versenyeken is autóztunk a környéken, és mindig jól éreztük magunkat. Tavaly sem volt másképp. Komlón rengeteget mentünk, rettenetesen meleg volt, és hosszú volt a versenytáv. A péntek esti, hosszúhetényi szakaszon „megágyaztunk” Paulo Diana-éknak, akik kicsivel később ugyanoda estek be, ahová mi. 🙂 Szerencsére mindketten kijutottunk az árokból, a világhálón szenzációs fotókat találhattok az esetről. Nézői segítséggel kecmeregtünk ki a csávából, öt percet vesztettünk, aztán ha nagy lemaradással is, de másnap sikeresen célba értünk a Baranya Kupán. A Nyíregyháza Rallye-t nagyon vártuk, de nem kaptunk tőle annyit, amennyit szerettünk volna. Tudjuk, hogy novemberben már eléggé változékony az időjárás, ezért nem haragudhattunk, de sajnos elég sokat rontott a verseny élvezeti értékén. Én Sátoraljaújhelyről származok, az egyik etapútvonal a szüleim háza előtt vezetett, abszolút hazai pályának mondhattam szinte az egész versenyt. Régen mi borászkodtunk is, így Tolcsván úgy éreztük magunkat, mintha a két „sportágat”, a borászkodást és a rallye-t ötvöztük volna egy jó kis tempós bortúrán, a szőlőtőkék között. 🙂 Érdekes érzés volt mindenesetre. Az emlékeink jók az évzáró versenyről, csak a körülmények nem voltak rallyeversenyre valók. Főleg a köd miatt. Amiért elutaztunk a versenyekre 2018-ban, azt maradéktalanul megkaptuk, élveztük a kikapcsolódást és a versenyzést. Az eredményeket sosem néztük, az volt a lényeg, hogy jó szájízzel, vidáman induljunk haza a versenyek helyszínéről.
Meg tudod mondani, hogy hol végeztetek az év végén a 6-os kategóriában?
Legkomolyabban mondom, hogy fogalmam sincs. 🙂
17, 5 ponttal a hetedikek lettetek, bár a hatodiknak érdekes módon 15,5 pontja van a táblázaton. Nem teljesen világos, ám ez van. De ez már a múlt, mi a jövő. Mit terveztek 2019-re?
Az idei évben már kevesebb bejegyzés van a versenynaptárunkban, mint amennyi az elmúlt esztendőben volt. Az Eger Rallye-n ott leszünk, ez biztos, és szeretnénk a célban befejezni a versenyt. Csak ott estünk ki tavaly, ezt a mumust jó lenne ezúttal legyőzni. A kiesésünk kapcsán van egy nagyon jó emlékünk tavalyról, és egy idős bácsiról. Ő korábban rallye-zott, és amikor félre álltunk oda jött hozzánk, beszélgettünk, mutatott fotókat, azokról az időkről, amikor Zsigulival versenyzett. Ezeket a felvételeket már a Suzukijában nézegettük, mert lehozta a saját autóját hozzánk, hogy beüljünk melegedni, tüzet is rakott, és még a nápolyiját is megosztotta velünk, amíg a verseny végét vártuk, hogy kimentsen a csapat minket. Ezt a törődést idén szeretnénk neki meghálálni, a pályabejárás közben biztosan felkeressük. Eger, és a Baranya Kupa a biztos egyelőre a számunkra. A többit majd meglátjuk, de a sok munkánk és a legtöbbször alaposan leterhelt hétvégéink miatt én azt mondom, hogy idén, minden valószínűség szerint csak ezen a két futamon láthattok minket, és a 208 R2-nket, a Rallye2 Bajnokság mezőnyében.
Rallye2.hu – Salánki Gábor