A Ruszkai testvéreknek, Attilának és Máténak nem úgy sikerült a 2017-es éve, ahogy azt ők márciusban eltervezték, de a váratlanul jött Eger Rallye-ra összeszedték magukat, ami már csak azért is érdemes volt, mert a pechesen véget ért versenyek után végre egy szép siker is érte a párost, és valamennyit sikerül visszanyerniük a régi formájukból. Bár Attila szerint lesz még dolguk, gyűjteniük kell a további versenykilométereket. Ruszkai Attilával beszélgettünk.

A Miskolc Rallye-n versenyeztetek utoljára, ahol több szerencsétlen véletlen folytán alaposan összetört a frissen javított, kasztnizott, és fényezett Ladátok. Salgótarjánba szerettetek volna eljönni, de végül az már nem jött össze. Mivel telt az elmúlt 8 hónapotok?

Az autónk javítása váratlanul sok időt vett igénybe, mert nagyon keveset tudtunk foglalkozni a saját kocsinkkal, másokéval viszont rengeteget kellett törődnünk. Rengeteg munkánk volt a versenyzésen kívül. De rendbe szedtük az autót, amivel már versenyezni is tudtunk volna a nyár végén, ám a családi dolgaink ezt nem tették lehetővé. Emiatt sem forszíroztuk túlzottan a versenyzést. Csak egy sprinten, a Lyukóbánya-Parasznya MARB futamon autózgattunk egy keveset. Tartottunk is tőle, mert nagyon vizes volt az aszfalt, ömlött az eső, gumink pedig egyáltalán nem volt ilyen körülményekhez. Az Eger Rallye-ra viszont aránylag már letisztultak a dolgaink, talpra tudtunk állni a nyakunkba szakadt sok-sok teher után, és eldöntöttünk, hogy elindulunk az évad záró futamán, ami a Budapest Rallye elmaradása után, ha házhoz nem is, de elég közel „jött” hozzánk. A pályákat jól ismerjük, kedveljük is ezeket a szakaszokat, és a környéket is.

Milyen volt visszaülni a kocsiba ilyen hosszú kihagyás után?

Szokni kellett a Ladát. Ezért sem forszíroztuk túlzottan a tempót, nem akartuk túlvállalni magunkat, mert nagyon régen volt már a Miskolc Rallye, kiestünk a rutinból. Nem siettünk, csak célba akartunk érni. Pláne annak tükrében, hogy az elmúlt években elég sok peches versenyünk volt. Ezekre némi gyógyírt jelentett, hogy Egerben megszereztük a P13-as géposztályban a bronzérmet. Ennek örültünk, várakozáson felüli eredményként értékeljük, csak titkon bíztunk benne. Egyáltalán nem úgy vágtunk neki az egri hétvégénknek, hogy csakis kupákkal a kezünkben tudjuk elképzelni magunkat a futam végén. Nem nyomtuk a gázt, ahogy a csövön kifér, de igyekeztünk mégis jó tempót autózva, folyamatosan gyorsulva teljesíteni a versenytávot. Hátráltató tényező nem volt, talán csak az utolsó szakasz felétől nem volt töltés, de egyéb technikai gondunk nem volt. A hosszú kihagyást elsősorban a lassítók előtti féktávok megválasztásánál éreztük, azokat borzasztónak értékelném. Többször is előfordult, hogy még gázt kellett adnom, miután elkezdtem fékezni, vagy fentebb kellett engednem a fékpedált, hogy ne lassuljunk annyira nagyot, mint ahogy azt előzetesen elképzeltem. Magunkhoz képest gyengék voltunk, ha több versenykilométert teljesítünk az idén, mint amennyit ténylegesen tudtunk biztosan gyorsabbak lehettünk volna a tempós egri pályákon. Hiányozott a kezemből és a lábamból a gyakorlás. De jövőre szeretnénk újult erével belevágni a versenyzésbe.

Mik a konkrét tervek?

Reméljük, hogy marad a Rallye2 Bajnokság mezőnyének az a versenynaptár (tervezet) 2018-ra, amit már láttunk valahol, és aszerint öt futam is lehetne a közelünkben, északon, a Dunától keletre. A vállalkozásunk fejlesztésére is van néhány tervünk, jó lenne, ha munkát és a versenyzést, azaz a kikapcsolódást össze tudnánk hangolni, mert ezekkel sokat szeretnénk foglalkozni az előttünk álló esztendőben. Próbálunk majd mindkettőre időt fordítani. Ám ezelőtt még mindenképpen, mondhatni, hogy kötelező jelleggel ellátogatunk a Szilveszter Rallye-ra. Csak azt nem tudjuk még, hogy egy vagy ezúttal is két autóval képviseltetjük majd magunkat az évzáró bulifutamon. Viszont, ha egy autóval megyünk, akkor könnyen megeshet, hogy ezúttal időre fogunk menni. Amikor elkezdtünk a Szilveszter Rallye-ra járni, azt hiszem hat éve, akkor mentünk utoljára Mogyoród környékén időre. De akkor nem voltak ehhez megfelelő gumijaink és még mi is bátortalanok voltunk. Azóta csak a nézők és a saját magunk szórakoztatására autóztunk, ám ezúttal lehet, hogy visszatérünk a kezdetekhez. De végül is tök mindegy. Bármilyen formában garantáltan jól fogjuk magunkat érezni az év utolsó versenyén.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!