A Rallye2 Bajnokság mezőnyéből, az Eger Rallye előtt kétségtelenül Szombati István és Szabó Gyula számára volt a leghosszabb a felkészülési időszak, mivel a srácok csaknem két évig építgették és szépítgették az E30-as BMW-jüket, ami valóban gyönyörű lett és Egerig egészen jól is muzsikált. De az év utolsó Rallye2-es futamán sajnos keresztbe tett a srácoknak, pedig Pistiék nagyon készültek rá, hogy az ébredezős nyitány után alaposan odacsapnak a második körben, a paripák hátsójára. Szombati Istvánnal beszélgettünk.
Nagyjából két éve láttunk titeket utoljára a Rallye2 Bajnokságban. Ezalatt az idő alatt elég sokat dolgoztatok a BMW-teken. Mi történt az autóval?
Gyakorlatilag teljesen megújult a versenyautónk, csak a motort és a váltót hagytuk meg a korábbi állapotában. A régi bukócsövet ki kellett vágnunk és újat építettünk be a helyére, mert az már szinte állandó problémaforrást jelentett korábban a technikai átvételeken. Ezért is döntöttünk az új bukócső mellett. Az autó alját darabokra szedtük, és néhány üvegszálas elemmel javítottuk. A futómű sem maradt érintetlenül, hátul állítható lett, és a fékeket az E36-os BMW-ére cseréltük. Ezzel úgy tűnik, hogy sikerült túllendülnünk a korábbi fékproblémákon. Ezután jött a kasztni és a külső, valamint a belső festés. Szinte egy teljesen új autót kaptunk a munkák végeztével, öröm volt beülni, amikor végre elkészült. Nem két perces munka volt, de megérte, mert sokat javult és szépült a kocsink. Kicsit tesztelgettünk, kipróbáltuk, hogy milyen lett a végeredmény. Kunmadarasra, pályanapokra és sprintversenyekre neveztünk vele az idén, ezeken a futamokon igyekeztünk megismerkedni az újjá varázsolt kocsinkkal. És most ugye az Eger Rallye volt az évünk csúcspontja.
Hogy alakult számotokra ez az évadnyitó és egyben záró Rallye2-es verseny?
A pályák tetszettek, ezekre igyekeztünk pontos itinert írni, mert nem csak lehetett, hanem kellett is nyomni rendesen a gázt. Az időterv gördülékeny, pörgős volt, elégedettek voltunk a rendezéssel. A felkészülésünkről ugyanez nem mondható el, mert a benzin és a gumik csak az utolsó pillanatban érkeztek meg hozzánk, csak az indulásunk előtt, hajnalban tudtuk összerakni az összes felszerelésünket, amire Egerben szükségünk volt. Hidegen, ködösen indult a nap, a verseny első két gyorsasági szakaszán magamat sem éreztem túl pörgősnek, mert bealudtam, a szükségesnél lassabb voltam, bár ebben valószínűleg a hosszú kihagyás, és az is közre játszott, hogy nekem általában bele kell rázódnom a versenyzésbe, nem tudom azonnal 100%-on kezdeni a napot. Mondtam is Gyulának, hogy érzem, hogy sok van benne még, ezt a második körben szerettük volna mindenütt kiautózni. De az Egerbocs-Szarvaskő szakaszon már úgy gurultunk lefelé, hogy eltört az egyik féltengely az autóban. Emiatt sajnos hamar, a harmadik szakaszon véget ért a versenyünk. Szerencsénkre egy olyan helyig még sikerült eljutni, ahonnan a csapatunk segítségével ki tudtuk menteni az autónkat, nem kellett egész nap a pálya mellett rostokolnunk. Köszönjük szépen a szponzorainknak és a csapatunknak is, hogy ott lehettünk Egerben. Néztünk még egy kicsit a versenyt, de hamar összepakoltunk és haza jöttünk.
Az idei évben szeretnétek még autózni valahol?
Igen, a Szilveszter Rallye-n jó lenne rajthoz állni, arra készülünk, bízunk benne, hogy célba érünk, és sok tapasztalatot szerzünk az autónkról. 2018-ban, ha minden sikerül, akkor lényegesen többet szeretnénk a Rallye2 Bajnokságban autózni. Úgy tervezzük, hogy a jövő évben a murvás versenyek kivételével teljes évet fogunk autózni. Jó lenne, ha az összes aszfaltos versenyen részt tudnánk venni, hiszen ezért is varázsoltuk teljesen újjá a BMW-nket.
Rallye2.hu – Salánki Gábor