Rónavölgyi Endre és Eperjesi Péter küzdelmes csatákat vívott Egerben a Hondájával, de egy ezüstérmet csak sikerült begyűjteniük a 2WD Kupában. Az izgalmaktól és vidám pillanatoktól sem mentes futamon túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a szervizben az évezred hazai rallyefotóját készítették el. Rónavölgyi Endrével beszélgettünk.
Mik voltak az elképzeléseitek az Eger Rallye előtt? Orfűn a 2WD Kupa első helyén kezdtétek meg az idei évet. Hasonlóak voltak Egerben is a tervek?
Azt azért tudtuk, hogy Péter Palkó nagyon gyors versenyző, az egri pályákon otthon érzik magukat, és Kristóffal legutóbb is nagyon jól mentek Egerben, akkor abszolút másodikak lettek. Emiatt nem ringattuk magunkat hiú ábrándokba. Utólag bevallom, hogy kifejezetten meglepődtünk azon, hogy a harmadik szakaszon sikerült őket megelőznünk, mégpedig a technikai problémáink ellenére. Azok ugyanis megmaradtak, előjöttek. Szerettünk volna gondtalanul és jól autózni, a célban, pontokkal és kupákkal zárni a futamot. Ez csak részben jött össze.
Mik voltak a problémák? A futómű hosszú idő után végre megújult a Hondátokban. Milyen volt a versenyetek?
Szombaton este Egerszalókon egy egész jó idővel nyitottuk a futamot. A pikantériája az volt a szakasznak, hogy Radó Pisti, miután leértek előfutóként a gyorsasági szakaszról küldött nekem egy SMS-t, hogy a kitérős lassítónál óvatosak legyünk, mert nagyon szűk, bent van eléggé a gumi. A cél után tudtam csak megköszönni a figyelmeztetést, akkor olvastam el az üzenetét, a gumit pedig annak rendje s módja szerint elvittük, begyűjtöttük érte a 10 másodperces büntetést.
A gátlók nagyon jók, talán keményebbre lettek állítva, mint, amit a pályák elbírtak, ezért pattogtunk olykor az úton. Főleg a többiek belsőkamerás felvételeihez viszonyítva láttam ezt. Először csak kisebb gondjaink voltak, amik fokozatosan elhatalmasodtak. A második körre sajnos fent hagytuk az RK7-eseket, később raktuk csak fel a keményebbeket. Visszatértek a korábbi kormányzási problémáink, amik már akkor is megvoltak, amikor megvásároltam az autót. Etapon is azt éreztem, hogy ha meg kellett előznünk közúti tempóban egy előttünk haladó kocsit, akkor is olyan volt, mintha az autó az indokoltnál többet fordulna, és be akarna esni az út túloldalán lévő árokba. Nem tudom jobban megfogalmazni, „túlkormányozta magát” érzésem szerint. Kicsi kormánymozdulatra is egészen agresszívan válaszolt a Hondánk.
Talán emiatt ütöttük meg a bal első futóművet, amivel a második körben 2 centiméter összetartással mentünk. Ezeket figyelembe véve nem volt más választásunk, meg kellett elégednünk a második hellyel a 2WD-ben. Egyáltalán nem tartottunk rossznak, hiszen sok pontot adnak az ezüstérem mellé is, az autónk pedig karcmentes. Bátoron Palkóék jelentősen gyorsabbak voltak, mint mi, Sirokon viszont aránylag tudtuk tartani velük a lépést, mindaddig, amíg nem voltak nagyok a gondok. Reális elvárásokat, a 2WD Kupa második helyét tűztük ki célul magunknak, ezt sikerült is megszereznünk. Ennek örülünk, az egyik szemünk nevet, de a másik az sír, mert sem a kategóriánkban, sem az összetettben nem sikerült túl jó eredményt elérnünk. Ezektől nem lett boldogabb a vasárnap esténk Viszont tapasztaltunk biztató jeleket a verseny során, hogy ez akár jobb is lehet a jövőben. A büntetés miatt nem kezdődött jól a versenyünk, hátráltattak nehézségek, ám mégis jól éreztük magunkat.
Pontos volt az időterv, sok néző szurkolt nekünk a szuper tavaszi időben. Kiváló rendezvényen vehettünk részt, normális etapokkal, izgalmas gyorsaságikkal, és ahogy halljuk eddig mindenki elégedett a hétvégével. A folytatás tehát talán jobb lehet. Hol lesz a következő bevetés? Gondi Peti már dolgozik a kocsinkon, ha minden igaz, akkor meg is van a megoldás, lassan, de biztosan haladunk a jó irányba. Természetesen készülünk a Kazincbarcika Rallye-ra, ott szeretnénk legközelebb rajthoz állni.
Nem lehetséges, hogy a plusz súly miatt nem bírtátok Palkóékat utolérni?
Hát öööö…
A Rally Dream Blog matricájának a plusz súlyára gondoltam… 🙂
😀 😀 😀 Nem hiszem, de szerintem mindketten nehezebbek vagyunk, mint Palkóék. Ez jelenthetett plusz súlyt, de a matricák aligha. 🙂 Béres Gábor olyan sokat foglalkozott velünk mostanában, hogy valahogy szerettük volna neki megköszönni az irántunk tanúsított érdeklődését. Ezért vittük a matricáját az Eger Rallye-n, amiről Gabival egy közös fotó is készült a szervizben. Sokan megdöbbentek, rengeteg szem kikerekedett, azt hitték, hogy valami fotós trükkről van szó, de a felvétel valós, mi ezt egy jópofa gesztusnak szántuk a részünkről, amit ő is a helyén értékelt. Remélem, hogy ezzel sikerült azt elérnünk, hogy a továbbiakban, ha nem is értünk mindenben egyet egymással, de legalább a hangnem és a kommunikáció a normális mederbe terelődik köztünk a jövőben. Ennek pedig mindannyian a nyertesei lehetünk.
Rallye2.hu – Salánki Gábor