Rádóczi Józsi jött, látott és majdnem győzött is a Rally2 Bajnokságban, de a sikerek ellenére 2011 végén egyik percről a másikra „leállt a szerrel” és azóta sem tért vissza a versenyzéshez. Megkerestük, hogy hogyan telt el neki az elmúlt 10 év az Alföldön, és hogy mire emlékszik vissza szívesen a Rally2-es éveiből. Rádóczi Józseffel beszélgettünk.
Én 2010-ben csatlakoztam a Rally2 Bajnoksághoz, de te, ti akkor már javában ott versenyeztetek. Mikor indultatok először a Rally2-ben?
Fogós kérdés ez így nyitásként. Amennyiben az emlékeim nem csalnak, akkor 2007-ben indultunk először a Rally2 Bajnokság mezőnyében. A Rally2-ben igen, de a rallyesportban nem ez volt a bemutatkozásunk, hiszen 1998 óta versenyeztünk a Rali Túra bajnokságban.
Egyből a Hondával kezdtétek el a Rally2-es karriereteket?
Á, dehogyis. Miután bekerültünk a MasterCars, azaz Borsi Gergő csapatába rengeteg autót kipróbáltunk. Egy Opel Astra GSI-jét kaptunk meg elsőként, ezzel csak pár versenyt mentünk. Ezután egy Renault Clio-ba ültünk át, mert a csapat úgy látta, hogy a nem túl erős Opellel elég szép eredményeket sikerült elérnünk. A MasterCars-os srácokkal, a saját csapatunkkal (is) meccselgettünk, hiszen sokan voltunk, kétszintes trélerrel, hozták a versenyekre a csapat autóit, így volt bőven kivel vívnunk pályákon. Borsi Gergő a csíklámpás Subaru Imprezza WRC-vel ment abban az időben. De béreltünk Renault Megan-t, és a későbbi Hondánkat is. Annyi autót használtunk, hogy lényegében időm sem volt megszokni egyiket sem, mert olyan hamar átültünk valami másba.
Kivel indultál a Rally2-ben?
Szemmelroth Attilával mentem elég sokáig, majd 2010-ben, amikor a TMC Motorsport féle, piros Peugeot 306-osra váltottunk, akkor mentünk együtt egy Eger Rallye-t. Utána nem sokkal később, az egyik reggel, Attila motorkerékpárral indult el dolgozni. Sajnos baleset érte útközben, ezért kórházba került. Ekkor egy hét volt hátra a Miskolc Rallye-ig, én pedig ott álltam navigátor nélkül. Az akkori párját, Halász Szabó Anettát tartalék navigátornak szántuk, csak ezért váltottuk ki korábban a licencet, neki, de ebben a helyzetben szóltam Anettának, hogy készülj, mert te fogsz Miskolcon mellém beülni navigálni. Remekül sikerült Anetta bemutatkozása, mivel az első versenye úgy zárult, hogy megnyertük a Miskolc Rallye-n a Rally2-ben az A csoportot és az A/7-es kategóriát. Aztán valahogy ő maradt mellettem.
Mi volt a legnagyobb élményed és mi volt a legjobb eredményetek a Rally2-ben?
2007-ben érkeztünk, és rettenetesen büszkék voltunk arra, hogy sikerült a Rali Túrából a Rally2-be fellépnünk. Terveztük, hogy megyünk tovább a Rally1-be, de ebből végül semmi nem lett. Kategóriát és A csoportot többször is nyertünk, de abszolút értékelésben futamot soha. Ennek ellenére 2011-ben megszereztük a Rally2 Bajnokság éves összesítésében az ezüstérmet. Órai Balázsékkal tudtunk csatázgatni, de az ő autójuk már akkor is űrtechnika volt a mi kocsinkhoz képest. Volt, hogy Kuncz Dezsőéket is meg tudtuk csipkedni, és boldogok voltunk, akkor is, ha Kondor Lajosékkal küzdhettünk. Baksai Laciék több meglepetést okoztak nekünk a versenyeken, alaposan fel tudták kavarni az állóvizet. Vívtunk az elejében, aztán váratlanul Laciék megjelentek a kis Ladájukkal köztünk. Mondtam neki, hogy Lacika, nem ezt beszéltük meg a rajtnál. 🙂 Nagyon szeretem ezt a jóembert. Eközben persze mindig igyekeztem felnőni és fejlődni a technikához, talán ennek is köszönhettük, hogy majdnem sikerült bajnoknak lennünk. Ez az emlék még ma is megdobogtatja a szívemet. Nagyon tetszett az a közeg, amiben akkoriban versenyeztünk. Egy roppant összetartó, egymást segítő, szinte családi hangulatú társaság jött össze, ellenségeskedésről szó sem volt, a pályákon pedig folyamatosan húztuk egymást előre. Éppen ezért nem nagyon akarok semmilyen élményt kiemelni, mindegyik versenyünket imádtam, nekünk maga a versenyzés volt az élmény. Igazi kikapcsolódás volt minden futam ebben a Rally2-es csapatban. Versenyezni, dzsenborizni, beszélgetni jártunk mindenhová. Azért dolgoztunk a hétköznapok során, hogy mehessünk. Mikor elindultunk a futamokra, olyan érzés volt, mintha egy nyaralást kaptunk volna a barátainkkal, jó ismerőseinkkel. Ha mégis ki kéne emelni valamit, akkor legnagyobb élményemként a 2011-es Arad Rallye-t mondanám, a kedvenc versenyeimnek pedig a Mecsek és a Szombathely/Bükfürdő Rallye-t. Azokat a pályákat nagyon szerettem.
Miért hagytad abba? Mi a helyzet veled mostanság?
2011 végén azért kellett szögre akasztani a sisakomat, mert előre láttuk, hogy nagyon nem fog összejönni a következő évre a büdzsé. Aztán megnősültem és szépen fokozatosan a család és a munka vette át a főszerepet az életemben. Ma már van egy 6 éves kislányom, és nagy hangsúlyt fektetek az utánpótlás képzésére, hiszen amikor az ölembe ültetem egyszer-egyszer egy zárt területen, akkor már ügyesen vezet.
Visszatérés?
Ha nyerek a lottón, ez lesz az első dolgom, az tuti. Reálisan nézve a dolgokat jelenleg nincs rá esély.
Nézőként szoktál kilátogatni rallye versenyekre?
Nem, mert csak a szívemet fájdítanám vele, nem akarok a pálya mellett sírni. Nagyon hiányzik a versenyzés, ám szerintem ettől csak rosszabb lenne. Úgy vagyok ezzel, mint a kábítószeresek, akik leszálltak a szerről, vagy a dohányosok, akik megfogadták, hogy felhagynak a káros szenvedélyükkel. Egyik pillanatról a másikra elengedtem, letettem és kész. Persze a videókat nézem, olvasok rallye-s cikkeket, informálódok, de nem megyek a pályák közelébe. Ebben mondjuk nagy segítség, hogy innen Szegedről nekem minden messze van, a Mecsek is több, mint 150 kilométer. A legmagasabb „hegyünk” a környéken a Tisza töltése, így garantáltan nem fenyeget a veszély, hogy véletlenül belebotlok egy gyorsasági szakaszba és újra elcsábulok.
Rallye2.hu – Salánki Gábor