Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Kuncz Dezső esete a másfél millás kérdéssel

Jól, ment, nagyon jól ment, felszabadultan, örömmel, tempósan és olykor még látványosan is a Kuncz Dezső-Szemmelroth Anetta duó Honda Civic-ével a tatabányai idényzárón. Pont úgy, ahogy a már biztos bajnoki címük tudatában a pálya szélén is elvártuk tőlük. Az utolsó szakaszon azonban a sötét és a szemerkélő eső megtréfálta a bajnok párost. Ekkor Kuncz Dezső rallye pilótából gazdasági managerré avanzsált, és néhány századmásodperc alatt hozott egy a helyzet tükrében reális döntést, ami viszont csaknem a tatabányai értékelés utolsó helyre taszította őket. Dezső avatott be minket a részletekbe.

Rallye2.hu: Hogyan láttad te a Tatabánya Rallye-t, hogy érezted magad az évadzáró versenyen?

Kuncz Dezső: Jó volt, jól éreztem magam, kitűnő érzés volt felszabadultan versenyezni. Éreztem, hogy már nem nyomja nagy tét a vállamat, az egyetlen problémát egyedül a kicsit pontatlan itiner jelentette, de ez, ha jól tudom nem csak számunkra okozott kisebb nehézségeket. Ettől függetlenül a verseny jó volt, csúsztak a pályák, de kellemesen csúsztak, élvezhetően lehetett rajtuk autózni véleményem szerint, jó volt minden.

Rallye2.hu: Gondolom ez a véleményed, ami a kellemes csúszást illeti az utolsó szakaszon azért megváltozott némileg…

Kuncz Dezső: Mielőtt kijöttünk az utolsó körre, a szervizparkban az autónkkal nem sok teendőnk akadt. Az eső azonban elkezdett szemerkélni. Ez persze mindvégig gondot jelentett, mivel voltak helyek, ahol a nap folyamán foltokban jelen volt a csapadék az úton, máshol pedig száraz volt minden. Ez estére sem változott, felraktuk a lámpasort, szemetelt az eső a szervizben, de úgy éreztük, hogy ezt a slick még vidáman elbírja. Sajnos azonban az etapon a szakaszok felé haladva láttuk, hogy gyakorlatilag áll a víz az úton. Ez így volt a gyorson is, nagyon vizes volt, esett az eső. Mentem, ahogy tudtam, de a fehér aszfalt az nagyon csúszott, volt csiszi-csuszi rendesen. És ekkor jött az ominózus lassító, ami előtt akármit csináltam éreztem, hogy esélyem sincs elfordulni vagy megállni. Ekkor jött el az a pillanat, hogy a másodperc tört része alatt el kellett döntenem, hogy áthajtsak a lassítón, letörve a lámpasort vagy megpróbáljak a lassító mögött a padkára lehúzódva kár nélkül elosonni a gumik mögött. Ha nincs fent a lámpasor nem kérdés, hogy beáldoztam volna a lökhárítót, de így nagyon pörögtek a szemem előtt a dollárjelek, és a lassabb, de gazdaságosabb második megoldást választottam. A lassítóban végül megálltam, amit később a nyomunkba érő Molnár Ferencék és Harsányi Zsolték sem igazán értettek, hogy miért parkolok én ott. Hát azért történt így, mert egyszerűen elakadtam a vizes fűben, a slickkel pedig nem tudtam innen tovább haladni. Nézők sajnos este már nem nagyon voltak, hosszas dudálás után kerültek néhányan, akik segítségét ezúton is köszönöm. Nehezen boldogultunk csak, de annyi időt vesztettünk, hogy majdnem az utolsó helyre estünk vissza. A csapatfőnököm természetesen sajnálta, hogy majdnem kiestünk a vezető helyről, de megértette, hogy tét nélküli futamon reális döntést hoztam ezzel a manőverrel, hiszen a másfél milliós lámpasort nem biztos, hogy a begyűjthető kupák kiegyenlítették volna a verseny végi elszámolásnál. Sajnálom, hogy így történt, de a bajnoki címmel a tarsolyunkban, abban a pillanatban így láttam jónak és a verseny után már a leülepedett emlékeket felidézve is úgy érzem, hogy jó döntés született. Majd legközelebb biztosan jobban sikerül, de ha a nap közbeni eredményünket vesszük figyelembe sikerült szépen búcsúznunk ettől a számunkra remek évtől. Bár jól tudom, hogy ez a verseny is a célban ért véget….

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.