Hibján Joci és Szurovcsák Pisti egyszerűen csak beleszeretett a Citroen C2R2-be, nem akartak bajnokságot nyerni, igazából ők csak addig taposták a kis francia autók gázpedálját, hogy a bajnoki címért folytatott csaták közepén találták magukat, majd karcmentesen abszolválták a futamokat. Ha pedig jött a lehetőség, akkor éltek is vele, megnyerték a 6-os géposztály küzdelmeit. A siker után a srácok elmentek egy jót bulizni a Szilveszter Rallye-ra, ahol láss csodát, teljesen tét nélkül összecsukták az egész évben dédelgetett Citroent, így véleményünk szerint Jociékra különösen igaz lehet a mondás, hogy teher alatt nő a pálma. A tavalyi évről, a címvédés lehetőségéről, és a téli munkákról Hibján Jocival beszélgettünk.
Rallye2.hu: Mik voltak a tervek a 2016-os év elején és szerinted mit sikerült megvalósítanotok belőle?
Hibján József: Én visszakanyarodnék egy kicsit a tavalyelőtti évünkhöz nyitásként. Úgy lesz teljesen kerek a Citroenes történetünk. Első próbálkozásra két versenyen beültünk a Bakó Rallye Team autójába, ami nagyon megtetszett, így eldöntöttük, hogy szeretnénk többet versenyezni a kis francia méregzsákokkal. Nem teljes évet akartunk még ekkor sem, hanem több versenyt. Aztán autózgattunk 2016-ban, fokozatosan kezdtünk beilleszkedni a Citroenes társaságba, elvarázsolt minket a kisautó. Gyakorlatilag a csapatunk valamennyi autóját kipróbáltuk, Bakó Laci szinte minden autójával teljesítettünk egy-két versenyt. Nekem állt egy versenyautóm, egy Ladám is a garázsba, amit sikerült eladnom, ennek az árát pedig egy saját Citroenbe fektettük be, vásároltunk idén egy saját Max-ot. Az eredmények szépen jöttek és azon kaptuk magunkat, hogy csaknem egy teljes évadot teljesítettünk miközben fokozatosan felnőttünk a feladathoz és a vetélytársakhoz. A kategóriánk bajnoki címvédőjével harcoltunk az év vége felé az elsőségért, az Ózd Rallye-n pedig sikerült megszereznünk a 6-os géposztály bajnoki címét, ami várakozáson felüli volt, mert mi nem számítottunk arra, hogy 2016-ban ilyen sikert érhetünk el. Nem tudatosan hajtottunk a legnagyobb trófeákra, de amikor lehetőség nyílt a megszerzésükre, akkor természetesen mindent megtettünk, hogy elhódítsuk a bajnoki címet. Nagyon örültünk az év végén, mint mondtam nem volt tudatos, de rengeteg munkát fektettünk ebbe a sikerbe.
Rallye2.hu: Voltak hatalmas sikereitek és kevésbé jó pillanataitok az év során. Mit emelnél ki ezek közül?
Hibján József: A legszívesebben az Ózd Rallye-ra emlékszek vissza, ahol a rajt előtt egyetlen pontnyi volt a különbség köztünk, illetve Ákosék között és úgy sikerült megnyernünk a bajnokságot, hogy a versenyen folyamatosan csatáztunk a címvédőkkel. Velük ráadásul szenzációsan jó barátságot is kötöttünk, végig önzetlenül segítettük egymást – oda-vissza – még a legkiélezettebb pillanatokban is. Ózdon mindketten szinte ugyanolyan feltételekkel versenyeztünk, azonos gumikkal, kitűnő időjárási körülmények között. A Pirelli csapatától, Mezei Tomiéktól is mindketten megkaptuk a maximális segítséget. Gumik, futómű, de még a gumikban lévő légnyomás tekintetében is. Ezt azért tartom fontosnak, hogy kiemeljük, mert ilyenre anno még az ORB-ben eltöltött idők alatt sem volt példa, amikor a Ford Fiestánkkal versenyeztünk. Az Ózd nekünk tehát egy kemény, csatás, izgalmas verseny volt, aminek a végén meglett a bajnoki cím. Negatívumként pedig a múlt heti, tét nélküli Szilveszter Rallye-nkat említeném, ahol abszolút nem volt jelentősége az eredménynek én pedig mégis rommá törtem az autót.
Rallye2.hu: Mi történt veletek?
Hibján József: Az első gyorsaságin egy pillanat alatt kikaptuk a Citroenünk alól a bal első futóművet.
Rallye2.hu: Év közben is volt ilyen szerencsétlen esetetek? Nekem, mint pech, a Salgó Rallye-n történt becsúszásotok jut eszembe, ahol kár nem lett ugyan, de sok időt bent hagytatok, ezzel nagyon megnehezítettétek a saját helyzeteteket Ózdra.
Hibján József: Igen, ez volt az egyik, ám ezen felül is voltak még kisebb negatív dolgok. De érdekes, hogy az egész évet sikerült úgy végigcsinálnunk, hogy az autónk nagyjából mindig karcmentes maradt. Küzdöttünk a bajnoki címért, semmi baj nem volt, nyomás volt rajtunk, most meg tét nélkül autózva lezúztuk a C2 elejét Mogyoródon. Salgótarjánban is csak az volt a baj, hogy a kipufogót eltömítette az agyagos föld. Amíg azt nem takarítottuk ki, addig nem indult be a kocsi.
Rallye2.hu: A komlói Baranya Kupa volt az első versenyed a saját autóddal.
Hibján József: Igen. A verseny előtt sikerült megszerezni ezt a kis Citroen C2R2Max-ot. 2010-ben építették, gyári versenyautó, amit imádok, nagyon szeretem.
Rallye2.hu: Hogy fog telni számotokra a téli szünet?
Hibján József: A Szilveszter Rallye után ugye javítanivalónk is akad, de enélkül is szétszedtük volna a teljes kocsit a legapróbb darabokra, az utolsó csavarig. Át fogjuk nézni alaposan az egészet. Nincs vele baj, csak annyi a „gond”, hogy amióta ez az autó elkészült, ez úgy is van. Hat év versenyzés után pedig nagyon megérdemli és megkívánja a kocsi a törődést. Az alját és a belsejét újra szeretném festeni, a motorjához nem szeretnénk nyúlni még igazából. A futóművet is revíziózni fogjuk, valamint a vezetékeket, az elektromos rendszert is átfésüljük. Ebben a debreceni srácok fognak nekünk segíteni, Bodnár Attilláék, Bociék szerves részei a csapatunknak, nagyon szépen köszönjük a munkájukat, valamint a szponzoraink egész éves segítségét. Tehát a kocsinkat együtt csináljuk majd itthon, a saját műhelyünkben, a munkából pedig a navigátorom, Szurovcsák Pisti és jómagam is kivesszük majd a részünket, mert nagyon érdekel és nagyon szeretjük csinálni a versenyzésnek ezt a részét is. A Fordunkat anno megépítettük, de ezt az autót most csak átépítjük. Alig várom már, hogy nekikezdjünk a munkáknak.
Rallye2.hu: Jövőre pedig jöhet a címvédés?
Hibján József: Az nem lenne kis feladat. Előtte mindenképpen rengeteg teszttel szeretnénk kezdeni az évet. Még mindig az a problémám, hogy nagyon keveset megyek az autóval. Ahhoz, hogy egy új fejlesztésű R2-es Opel Adam-al, vagy egy Peugeot 208-assal, Renault-val és a jó kezű pilótáikkal esélyünk legyen versenyezni, ahhoz mérhetetlenül sokat kell gyakorolnunk. Ha a kategóriában dobogóra sikerül állnunk, már az is hatalmas eredmény lesz. Persze, hogy jó lenne megvédeni a bajnoki címet, de szerintem erről még most ne nagyon beszélgessünk. Inkább arról beszéljünk, hogy próbáljunk meg versenyben maradni Jánosa Ákosékhoz és Berényi Laciékhoz képest. Meglátjuk, hogy miként sikerülhet majd ez. Mégiscsak egy régebbi technika a miénk, akármilyen gondoskodást adunk neki a télen. Flottul felkészítjük és meglátjuk mire leszünk jók. Most úgy fogalmazok, hogy szeretnénk az élmezőny közelében autózni. A szavaimból már biztosan rájöttetek, hogy idén is a Rallye2 Bajnokságban kívánunk részt venni, az alapelképzelések szerint az évad minden versenyén jó lenne rajthoz állni. A családias hangulat és a végtelenül barátságos kategóriatársak miatt szeretjük nagyon a Rallye2 Bajnokságot, ezért versenyzünk itt. Nagyon bízok abban, hogy ez a légkör 2017-ben is megmarad! Rajtunk nem fog múlni, az biztos.
Rallye2.hu – Salánki Gábor