Fróna ja-ja-ja Janiék, hon-hon-hon Hondájának nem igazán tetszett a Székesfehérvár Rallye, már a gondolatától is irtózott, és mindent elkövetett az indulás előtt, valamint a futam alatt is, hogy Jani, és Magyar Zsolti egy pillanatig se élvezhesse önfeledten, a versenyhétvégét. De a srácok beintettek neki, azért is gatyába rázták, nem foglalkoztak a dadogásával, és ha tetszett neki, ha nem, akkor is kitapostak belőle egy bronzérmet, a 7-es géposztályban, a futam végére. Fróna János összegezte a székesfehérvári futamukat.  

Szombathelyen a 7-es géposztály második helyét csíptétek el. Rendben volt a verseny után a kocsitok? Sikerült megoldani az ékszíjtárcsával kapcsolatos problémákat?

A Székesfehérvár Rallye előtt menetrendszerűen kezdtük meg a felkészülést, a verseny hetében vettük elő az autónkat, hogy elvégezzük a szükséges munkákat. Szombathelyen Kolencsik Balázs szervizcsapata applikálta vissza a helyére az ékszíjtárcsát, legyártottak hozzá ezt-azt, amivel az Iseum Rallye-n célba értünk. Nem nyúltunk hozzá, így teljesítettük a székesfehérvári futamot is. Jelenleg úgy tökéletes, ahogy van. Szombathely után a féket javítottuk, a futóművet A-Z-ig fel kellett újítani a murva után, de a baj nem ezekkel volt. Amikor elkészültünk a munkákkal, csináltam egy próbarajtot, itthon, és a differenciálmű ebben a pillanatban robbant szét. Hálája jeléül kiütötte a váltóházat, amiből elfolyt az olaj. Mindez csütörtökön este, kb. 20:45 óra körül történt. Pénteken reggel indulni kellett (volna) Székesfehérvárra. Jól álltunk, mondhatom.

A mi 1.6-os Vti motorunkhoz nem könnyű váltót találni. Pláne nem éjszaka. A barátaim is elkezdtek telefonálgatni, minden tudásukat latba vetették. Végül Füzi Csabi ismeretségének köszönhetően, találtunk egy váltót, a mezőkövesdi Csirmaz Brúnónál, aki rallycrossban versenyzik. Volt neki egy tartalék váltója, amit kölcsön adott nekünk, óriási hála és köszönet ezért neki. Pénteken ezt a váltót felraktuk a miénk helyére, felszámoltuk az összes kárt, és végre tényleg útnak eredhettünk Székesfehérvárra. Majd Fehérváron kiderült, hogy a homológ versenyzőcipőink otthon, azaz Mezőcsáton maradtak, a helyükön, a szekrényben. Ecsedi Janó autózott értük haza, szombaton éjszaka. Neki is jövünk egyel, az biztos. Nem volt könnyű menet, de végül megoldottuk, elrajtolhattunk.

A versenyetek sem volt egy túl könnyű menet…

Nem bizony. Rengeteget szenvedtünk az autóval, fogalmunk nem volt róla, hogy mi a baja. Az egész verseny során vacakolt. Leginkább kettő, de amikor nagyon szerencsés helyzetben voltunk, akkor akár három hengerben is érdemi munka folyt, egy azon időben. Dadogott az erőforrás, nem ment a Hondánk, a gyorsasági szakaszokon. Ellenben az etapokon olyan tökéletesen működött minden, hogy el sem akartuk hinni. Gázt adtam? Mi sem természetesebb, azonnal felpörgött, húzott ész nélkül. Ment, mint a mérgezett egér a stelázsiban. De amint szakaszon elrajtoltunk, kiforgattam az egyest, és beraktam másodikba azonnal elfogyott a harci kedve. Roppant ritkán, de volt rá precedens, hogy 5500-as fordulatszám felett egyszer-egyszer magára talált, normálisan működött, de legtöbbször hiába forgattam akár 8000-ig is, semmi sem történt. Kicseréltük mind a négy gyertyát újra, de ez sem segített. A kanyarokba nem tudtuk, hogy hogyan menjünk be, mert nem voltunk abban biztosak, hogy kifelé menetben az autó kihúz majd minket. Próbáltunk sietni, de elsősorban a biztonságra autóztunk. Fontos lett volna, hogy dobogón végezzünk és valami csoda folytán sikerült is végül serlegeket szereznünk. Harmadikak lettünk a 7-es géposztályban, így összességében nem vallottunk szégyent én azt gondolom.

Megtaláltátok már a hiba okát? Veszprémben ott lesztek?

Ott leszünk, ám logopédusnál még nem jártunk, nem kezdtük el keresni egyelőre a dadogás okát. De a napokban nekilátunk. Illetve kezdődik megint a sebességváltó keresés, de ezúttal nem reménytelen a helyzet, Molnár Zsolti talán tud nekünk ebben segíteni. Egy rövid áttételes, Super N-es váltó került a látókörünkbe Zsolti közreműködésével, ezt próbálnánk valahogy megszerezni és a mi régi váltónk megmaradt alkatrészeivel együtt harckész állapotúvá varázsolni a héten. Veszprémben ott leszünk, de most nem Magyar Zsolti olvassa majd az itineremet, mert ő nyaralni megy, hanem Bartha Nándi barátommal próbáljuk meg ezúttal legyűrni a Balaton parti akadályokat. Bízunk benne, hogy ismét dobogón zárhatjuk a versenyt, mert mindössze két ponttal vagyunk lemaradva a géposztályunk első helyéről a bajnokságban, úgyhogy égető szükségünk van a pontokra.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

 

 

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!