Hulmann Gabi Jozipovics Tímeával állt rajthoz ezúttal a Székesfehérvár Rallye-n és az erős kezdés után maguk sem értik, hogy miért, de fokozatosan lépkedtek hátrafelé, a P12 eredménylistáján. A futam végén azért így sem kellett szégyenkezniük, mert nem sok választotta el őket a dobogós helyezéstől, sőt a Lada kupában szereztek is egyet, ám Gabi tervei szerint, a Veszprém Rallye-n, a géposztályukban is serlegekkel a kezükben ünneplik meg a sikeres célba érkezést. Hulmann Gáborral beszélgettünk.

Kategória győztesként zártátok az Iseum Rallye-t, a VFTS-etek jól bírta Szombathelyen a gyűrődést. Volt vele sok munkátok Székesfehérvárig?

Igazából nem. A futómű átépítésével telt a két futam között az időnk legnagyobb része, valamint a benzinnyomáson is állítottunk egy kicsit. A kötelezőeken kívül mindössze ennyi dolgunk volt. Tesztelni nem tudtunk, mert sem időnk, sem lehetőségünk nem volt rá. A rajt előtt úgy gondoltuk, hogy valószínűleg nem tudjuk majd megismételni a szombathelyi kategóriagyőzelmünket, de igyekeztünk Székesfehérváron is sietni, ám ez nem mindig sikerült.

Milyen volt a versenyetek?

Részben ismerősek voltak a gyorsasági szakaszok, mert egyszer, 2015-ben elindultam már Székesfehérváron, de az első gyorsasági végén, – ami akkor a Csákberény-Kőhányás volt – ki kellett állni. Idén beugrós navigátorral, Jozipovics Tímeával álltam rajhoz Fehérváron. A pályafelíráson adódott némi gondunk, mert későn érkeztünk meg a verseny helyszínére és Csákberényen, – miután ott szombaton délután már versenyzett az ORB mezőnye – mindössze kétszer tudtunk sietősen végigmenni. De összességében ott sem autóztunk rosszul vasárnap. Minden szakasz tetszett, mindkettőnknek, de Kincsesbánya volt a kedvencünk, mert első nekifutásra jól sikerült, mindössze 2,1 másodperccel maradtunk le a kategóriánkban, a szakaszgyőzelemről. Ezután számunkra is érthetetlen módon fokozatosan romlottak a helyezéseink. Érzésre gyorsultunk a második körben, csak a stoppernek volt a miénktől homlokegyenest eltérő az álláspontja ebben a kérdésben. Egyedül arra tudok gondolni, hogy túl sokat csúszkáltunk, ez vitte el az időt, más ötletem nincs. Verseny közben lágyítottunk egy kicsit a futóművön, szerintem túl kemény beállításokkal kezdtük el a napot, de érdemben ez sem segített rajtunk, nem lettünk tőle gyorsabbak. Kalandjaink nem voltak, a fékkel akadt gondunk, mert kétszer is elmelegedtek Csákberényen. Más bajunk nem volt az autóval. Timivel jól tudtunk együtt dolgozni, hamar megtaláltuk a közös nevezőt. Negyedikek lettünk a P12-es géposztályban, ami nagyjából megfelelt a várakozásainknak, a Lada kupában pedig megszereztük a bronzérmet. Tudjuk, hogy tanulni és gyorsulni kell a jövőben, bátrabban kell taposni a gázt és a féket, ha javítani szeretnénk aszfalton is a helyezéseinken.

Veszprém és murva következik. Szenzációsan szerepeltetek a szombathelyi murván, a laza talaj ezúttal is jól jöhet nektek. Ott lesztek?

Igen, de ez lesz az első Veszprém Rallye-nk. Mikuláson mentünk már, Veszprémen még soha. Várjuk nagyon, és bízunk benne, hogy nem lesz túlzottan meleg és a mostanában több Veszprém Rallye-n előforduló monszunszerű esőzésektől is szívesen eltekintenénk. Szeretnénk majd újra dobogóra állni a géposztályunkban és természetesen a Lada kupára is figyelni fogunk. Szerintem nekem testhez állóbb feladat a murva, mint az aszfalt. Toleránsabb, megbocsájtóbb a szilárd talajnál. Talán nem véletlenül sikerült úgy az Iseum Rallye, ahogy sikerült. 🙂 Nagy vágyam most ez a veszprémi futam és a Rallye2 Bajnokság is, így ha túl leszünk, a Balaton parti megmérettetésen azt gondolom, hogy utána elmegyünk a Baranya Kupára, és még egy másik Rallye2-es futamra. Hogy Salgótarjánba, vagy a Zemplén Rallye-ra? Azt még kitaláljuk.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!