A rajt előtt nagyon izgultunk, mert ez még csak a harmadik versenyünk volt a Rallye2-ben. Ráadásul az előző R2-es futamunkon – a Salgó-Gemer Rallye-n- kiestünk, ezért elég görcsösen kezdtük ezt a versenyt.
Minden áron be akartuk fejezni a Borsod Rallye-t, mert igen fontos számunkra, hogy gyűjtsük a verseny kilométereket 
és a tapasztalatot. Az első kör nagyon hosszú volt. Az öt gyorsaságira bevállaltuk, hogy csak egyetlen pótkereket viszünk magunkkal. Ezeken a pályákon sok autót láttunk beesni, így túlzottan is elóvatoskodtuk a versenynek ezt a részét. Viszont örültünk, hogy megyünk! 🙂 A szerviz után, ahol semmi különöset nem kellett javítani –ritka eset…- újra nekifutottunk az iszonyatosan fárasztó etapoknak. Az utolsó kör utolsó gyorsaságiján ránk sötétedett, az erdőben csak mentünk, mentünk a vakuk fénye fele, onnan tudtuk, hogy jön a kanyar. Az utolsó etapon már elég csúnya hangok jöttek hátulról –mármint az autóból…-, és nagyon izgultunk, hogy elérjünk a célig. 
Összességében nagyon tetszett a verseny, csak sokat kell még fejlődnünk és gyorsulnunk. Azért voltak olyan gyorsasági szakaszok, ahol már a navigátorom megdicsért, és ez jól esett. 🙂 Köszönöm a szervizcsapatomnak a segítséget, a bíztatást, a szurkolást. Akik segítettek, hogy idáig eljussak: Schmidt Eurotrans, Autos-Teszt KFT., Evoszerviz.hu és Baba bácsi.
Köszönjük mindazoknak, akik kijöttek a pálya szélére és megnéztek a versenyt!