A Miskolc Rallye továbbra is mumus a Bodogán Ferenc-Molnár Tamás párosnak. A kánói félelmeiket úgy tűnik, hogy abszolút időt autózva sikerült legyőzniük, ám ezúttal Mályinkán csapták be Ferit a körülmények, egy rossz féktáv után a szalagkorlát állította meg őket, majd később sajnos a Ruszkai Attila-Ruszkai Máté duó is beleszaladt a Ladájukba. A Miskolc Rallye-jukról Bodogán Ferit kérdeztük.
Hogyan sikerült a felkészülésetek?
Szerintem elég alaposan. Az autónkat sikerült rendbe hozni, felkészítettük az új szabályzatnak megfelelően és úgy érzem, hogy ütőképes lett az Ladánk. A Miskolc Rallye előtt szerdán még sikerült egy kis tesztet is beiktatnunk, valamint a mentális felkészülésre is nagy hangsúlyt helyeztük. Időben, pénteken elutaztunk Borsodba, hogy tökéletesen fel tudjuk dolgozni a gyorsasági szakaszokat.
Szimpatikusak voltak a gyorsaságik? Kánóról azt mondtad, hogy nagyon meg fogjátok tisztelni.
Tetszettek a gyorsaságik, bár Kánótól valóban nagyon tartottunk előzetesen. Amikor átmentünk rajta először versenytempóban, akkor egy kicsit megnyugodtunk, mert rossz emlékeink voltak Kánóról, korábban nagyot estünk azon a gyorsaságin. A minőségét pedig még autózhatónak mondanám. Meg úgy összességében sem vagyunk jóban a Miskolc Rallye-val, sok gondunk volt már itt.
Milyen volt a mostani versenyetek, amíg mentetek?
Addig minden rendben volt. Néhány apróságot kellett csak a verseny közben állítani a kocsinkon. A lengéscsillapítókat állítgattuk, a kuplung holtjátékán kellett módosítani, picit folyt a benzin, amit meg kellett állítani, de kizárólag apróbb problémákkal találtuk csak szemben magunkat, amiket tudtunk orvosolni. Jól álltunk, remek időket autóztunk. Lyukóbányán a kategóriánkban elsők, abszolútban pedig hatodikak lettünk. Kánón tisztelet ide, félelem oda, abszolút elsőként abszolváltuk a második gyorsaságit. Mályinka tizenötödik kilométeréig minden rendben volt. Az is egy kánóihoz hasonló idő lehetett volna. De ezt már soha nem tudjuk meg.
Mi történt veletek?
Tömören összefoglalva, elfogyott alólunk az út. Nagy volt a tempó, rövid a féktáv, egyszerűen én számoltam el magamat. Lassult a kocsi, csak nem annyira, mint, ahogy azt terveztem, visszaváltani pedig nem volt már idő. Kicsit srégen a szalagkorlátnak csapódtunk, beakadt a bal első kerék, kitört a futómű, nem tudtunk tovább menni. Meg sem tudott mozdulni az autónk. Nem volt mit tenni, kiraktuk az OK táblát és lassítottuk a mögöttünk érkező versenyzőtársakat. Mindenki ki tudta kerülni a kocsinkat, kivéve a Ruszkai testvéreket, akik a lassítás ellenére beestek mellénk és a kocsik összeütköztek, összetörtek.
Nem fogtok unatkozni a salgótarjáni versenyhétvégéig…
Biztosan nem. Én a rengeteg munkám, a szervizcsapatunk pedig az autó javítása okán. Hatalmas szerencsém van a srácokkal, mert minden terhet levesznek a vállamról, ami az autó javításával kapcsolatos, de természetesen tájékoztatnak mindenről, ami az autónkkal kapcsolatos. Köszönöm ezt nekik, a szponzorainknak pedig a rengeteg segítséget. A karosszériás munkák után valószínűleg két hét áll majd rendelkezésükre, hogy összerakják a Ladánkat, ennek szerintem elégnek kell lennie a feladatra. Ha nagy probléma nincs, akkor biztosan ott leszünk a következő futamon is. A pályák közül kettőt ismerünk, Cered és Kazár is jó lesz, szeretjük őket, készülünk rájuk és bízok benne, hogy nem lesz a kezemben és a lábamban az esés, hamar elfelejtem, kiautózom magamból. Sámsonháza viszont teljesen lutri. Most még nem ismerjük, de nincs más hátra, ott kell majd alaposan feldolgozni, ha a miskolcihoz hasonló részsikerek gyümölcsét a salgótarjáni célban akarjuk majd élvezni.
Rallye2.hu – Salánki Gábor