Karner Zoli és Faludi Gabi két murvás futamból kettőt sikeresen teljesített az új Citroen C2R2-jével és a Veszprém Rallye után nagyon boldogok voltak, mert a rajt előtt és a legtöbbször magukkal szemben megfogalmazott elvárásukat, a folyamatos gyorsulást, Veszprémben tökéletesen és látványosan meg tudták valósítani. Karner Zoltán foglalta össze a veszprémi élményeiket.
A Székesfehérvár Rallye-t, a hazai versenyeteket kihagytátok, bő másfél hónap állt a rendelkezésetekre a veszprémi felkészülésre. Sikerült minden munkát elvégeznetek az autón?
A váltót és a kuplungot kellett megjavítanunk, mert Szombathelyen ugyan célba értünk, de tiszta sor volt számunkra, hogy Veszprémet már nem fogják kibírni. Ezért hagytuk ki a fehérvári futamot, egy ekkora volumenű váltó nagyjavítás mellé már nem fért volna bele még egy verseny is. A veszprémi pályabejárás elég érdekesen alakult, mert az itiner felírásához használt kocsink féltengelye megadta magát Hajmáskéren, csak lépésben tudtuk bejárni azt a szakaszt, nehezen bírtunk lejönni róla, de sikerült, és elég jól fel is írtuk a gyorsaságit, ám ez még mindig csak a második murvás tréningünk volt a Citroenünkhöz. Meg kell még találni azokat az apróságokat, amiknek a segítségével nagyobb tempót tudunk autózni a gyorsasági szakaszokon a kis C2-vel. Rutin kérdése, majd kitapasztaljuk, hogy hogyan az igazi.
A versenyen is volt műszaki gondotok? Hogy sikerült túlélnetek a veszprémi gyorsaságikat?
Nem kezdődött jól a verseny, mert egy perc késéssel indítottuk a napot, ugyanis a GPS kábele elszakadt, kontakthibás volt, nem működött. A Citroen C2R2 egy kicsi autó, elég macerás volt megoldani a helyzetet, a vezetőülés mögött van az összes elektronika, nehezen fértünk hozzá, fejjel lefelé kellett szerelni, az utolsó pillanatokban. Nem a mi hibánk volt, de megoldottuk, igazából nem érdekelt a késés miatt bespájzolt 10 másodperces büntetés. Kislődön úgy éreztem, hogy sokkal gyorsabban haladunk a murván, mint Szombathelyen. Bátrabban futottunk neki Veszprémnek, a kocsi stabilabb volt, javultak a féktávok, de az időnkön ez véletlenül sem látszott. Mégis jobb volt, Gabi is hamarabb felvette a ritmust. Volt néhány felesleges sor az itinerben, de azt leszámítva remekül kezdtük a futamot. Hegyesden rettenetesen csúszott a fehér kavics, nem erőltettük, elspóroltuk, főleg a palánkos résznél. Az utolsó pár száz méteren beértek minket a mögöttünk rajtoló Pócs Gáborék, de nem volt semmi gond. Két kanyarral a vége előtt elengedtük őket. Etapon megbeszéltük velük, hogy ez, a lőtéren is könnyen megeshet, de figyelünk egymásra. Hajmáskér nekem nagyon tetszett, valószínűleg azért mert nem erdőben mentünk, nem voltak fák és így láttuk végig, hogy merre kell autóznunk. Igyekeztünk tempósan haladni, de figyelmeztettek előre, hogy vigyázzunk az ugratóknál, mert nagyon hamar orra tudnak esni a C2-k. Hallottuk, hogy néhány versenyzőtársunknak ez sajnos „sikerült” is. Én szigorúan tartottam magam az elveinkhez, el sem emelkedtek a kerekek a talajról, még a nagy ugratón sem. A cél előtti utolsó kanyarban értek be minket ismét Gabiék, akik azt mondták, hogy maximum egy másodpercet veszíthettek emiatt. A szervizben megpróbáltunk emelni az autónkon, mert a rugók összenyomódtak és tudtuk, hogy előbb utóbb oda fog koppani a kocsink alja az úthoz.
A váltókitámasztó fellazult, de sok mindent nem tudtunk kezdeni vele, mert beragasztottuk a csavart, mégis lelazult, az Iseum Rallye után immár a második murvás versenyünkön is. A GPS kábele ismét elszakadt, ezúttal az övemnél, ezért át kellett kötnünk, de másodjára legalább nem késtünk ki miatta. A második körben Kislődön nagyon bekezdtünk, volt olyan, hogy az egyenesekben már felkapcsoltunk ötödik sebességfokozatba is. Nem mentünk végsebességen, de próbáltunk jó tempót elérni. 27 másodpercet javítottunk az első körhöz képest. Hegyesden szóltak a rajt előtt, hogy Hevesi Pistiék autója rossz helyen van beesve, ezért ott elvettük a gázt, nem akartuk szakadékba lökni az út mentén „parkoló” Mitsubishit, ám javultunk így is, nem kevesebbet, mint 30 másodperc. Etapon, Veszprém mellett belekeveredtünk egy hatalmas dugóba, jelentős esély mutatkozott a kikésésre, de a tankolózónában szóltak, hogy ha kikésünk, jóvá írják az időnket, tudnak a dugóról, nem kell fejvesztve rohannunk. Ez megnyugtatott. Hajmáskéren viszont az amatőrök hibáját követtem el. Túl jól akartam menni és kétszer is nagyon ráhúztam a kéziféket, ami után lecsúsztunk az útról. Az egyenesekben már sokkal bátrabban haladtunk, volt egymás után három ugrató is, ahol mindháromszor leült, csúnyán odacsapódott a kocsi alja a talajhoz. A gerincünkön éreztük, de nyomtam tovább és itt is 25 másodperc felett tudtunk javítani az első körös eredményünkön. A hátsó futóművet mindenképpen meg kell majd javítanunk, állítható hátsó gátlókra lesz szükségünk. Elégedettek voltunk a célban, főleg azzal, hogy folyamatosan gyorsultunk, de tudjuk, hogy maradt még benne bőven. Kupát nem kaptunk, de ezeken a pályákon a célba érkezés is felért egy kupás helyezéssel.
A Baranya Kupára el tudtok jönni?
Ki kell hagynunk sajnos az augusztus eleji fordulót, mert vannak olyan munkák, amiket el szeretnénk végezni az autón, plusz a Veszprémben keletkezett károkat is fel kell számolnunk, úgyhogy nem tudunk idén elutazni Komlóra. De Salgó és a Zemplén Rallye-t mindenképpen szeretnénk megpróbálni.
Rallye2.hu – Salánki Gábor