Zoltán Józseftől, azaz Buszostól és Ratting Tamástól mindenki szép eredményeket várt a Baranya Kupán, mert a pilóta sokak kedvence, és többször is bizonyította már a szurkolóknak, hogy a VFTS-ben is ügyesen forgatja a kormányt. Komlón, az utolsó előtti gyorsaságiig minden szenzációsan alakult, ahol tudtak siettek, ahol csúszott csapattak, de Hetvehelyen az egyik kanyar becsapta őket, a Ladájukat pedig egy fa állította meg. Tomi azóta is – de szerencsére már nem sokáig – a pécsi klinika vendégszeretetét „élvezi”, szépen gyógyulnak a lábai. A Baranya Kupán történtek részleteiről, és a jelenlegi helyzetről Ratting Tamással beszélgettünk.
A pilótádat, Buszost korábban még nem láttuk a Rallye2-ben, de a Rali Túrában nagyon sokat letett az asztalra, nem véletlenül lett a közönség nagy kedvence. Mire készültetek, és mit vártatok a Baranya Kupától?
Azt elárulhatom, hogy nem ezt terveztük. Szerettünk volna egy jóízűt autózni, amit igazából az utolsó előtti gyorsasági szakaszig tökéletesen kiviteleztünk. Ennyit vártunk, ezzel nem volt gond, szuper volt a hangulat, élveztük a versenyzést.
A pálya mellett a szurkolóknak is tetszett a produkciótok, sokat mentetek keresztben. 🙂
Mindeközben a részeredményekre sem panaszkodhattunk. Az esőben közepes slickek voltak fent, nem volt másik gumink, ezért ezt már a rajt előtt megbeszéltük, hogy akárhogy esik az eső, akkor sem fogunk, és tudunk kimenni mással. Nagyokat csúszkáltunk. 🙂 A száraz pályákon azonban jól működtek az abroncsok, az abszolút értékelésben is sikerült egyet, kettőt villantani, Árpádtetőn volt egy hetedik helyünk az összetettben.
Eddig minden jónak hangzik…
Mert az is volt. Eztán jött az utolsó előtti, gyorsasági. Hetvehelyen egy balos kanyarban csúsztunk le az útról, ha az emlékeim nem csalnak ez kb. a harmadik balos kanyar volt a pályán. Nagyon kihordásos volt az aszfalt, nem volt nagy a sebességünk, teljesen ártatlannak tűnt a helyzet. Utólag sem értem, hogy mi történt, mert befordultunk, haladtunk szépen, én már azt gondoltam, hogy túl vagyunk a kanyaron. A kanyar végénél csúszott meg valamiért a Lada VFTS alattunk és hirtelen lesodródtunk az útról. Eltaláltunk egy fát, ami a kereket belökte a kasztniba, így a két lábamat összetolta, amitől a jobb lábam kettő a, bal lábam pedig három helyen tört el. Ahogy a kipufogó alagútja odapréselődött a motortérben a karosszériához, felforrósította azt, ezen keresztül égette meg a bal lábamat. Hasznos volt azért a tűzálló ruházat.
Kórházba kerültél, Pécsre. Mit mondanak az orvosok? Hogy vagy?
Köszönöm szépen, a helyzethez képest egészen jól. Úgy néz ki, hogy minden rendben van, gyógyulok, rendszeresen kötözik és ápolják a lábamat a kórházban. A jobbra azt mondták, hogy nagyon szép, a bal is megfelelően gyógyul, de az égés miatt még műteni kell. Mire ezeket a sorokat olvassátok, szerintem már túl is vagyok a beavatkozáson. Így egyszerűbb lesz a gyógyulás. Nem mozdultak el a csontok, szerencse a szerencsétlenségben, hogy csavarozni semmit sem kellett. Ha minden a terveknek megfelelően alakul, akkor három hónap múlva járhatok, hat hónap múlva pedig akár futhatok is.
Két vizit közt van időd gondolkodni. Van e már valamilyen terv a folytatásra?
Természetesen lesz folytatás. 🙂 Komlón az volt a tervünk, hogy a kis Buszossal, Zoltán Kevinnel állok rajthoz, ez nem jött össze, így kerültem az édesapja mellé a jobb1-be. Elsőként valószínűleg ezt a közös versenyt fogjuk bepótolni Kevinnel. Ha meggyógyulok, és 100%-os lesz a lábam, akkor lehet, hogy már a Szilveszter Rallye-n. Ha nem, akkor majd jövőre. De a nagy Buszossal is lesz folytatás, fogunk mi még együtt versenyezni. Nem tántorított el ez a baleset a versenyzéstől, hiszen mindannyian tudjuk, hogy ez bármikor benne van a pakliban. 14 éve rallye-zok, ez volt az első sérüléssel járó versenybalesetem, amiről azt gondolom, hogy nem egy rossz átlag. 🙂 Letudjuk a gipszes korszakot, jön a gyógytorna, aztán pedig megyünk tovább előre. Szó sem lehet arról, hogy meghátráljunk! 😉
Rallye2.hu – Salánki Gábor