Parkánszki Balázs az Eger Rallye óta panaszkodik önmagára, gyorsulni szeretne, de hiába jó az autó, hogyha Balázs nem hisz magának, és ezért nem igazán meri átlépni a saját árnyékát. A navigátora, Poczang Valér, hajtja, űzi, jól érzi, hogy van még bőven az autóban. Balázs igyekszik is közelebb pöckölni a gázpedált a tűzfalhoz, de lesz még bőven mit gyakorolni. Ennek ellenére jól érezte magát a páros a Székesfehérvár Rallye-n, mindaddig, amíg a reaktortérben uralkodó túlnyomás robbantott ábrát nem készített a Ladájuk erőforrásáról. A Székesfehérvár Rallye-ról és a kármentesítési időszak terveiről Parkánszki Balázs számolt be nekünk.
Eger és Miskolc után az volt a tervetek, hogy gyorsulni szeretnétek Székesfehérváron.
Valóban az volt nekünk a legfontosabb, hogy jobb tempót autózzunk és, hogy összeszedettebbek legyünk, mint az évad első két futamán. Törekedtünk erre, mégsem alakult úgy a Székesfehérvár Rallye-nk, ahogy szerettük volna.
Mi volt a gond? Mi történt veletek?
Szokásunkhoz hűen nyögvenyelősen indult a futamunk. Leginkább az én részemről. Valér már tök jól nyomta, profin tette a dolgát, szenzációs ritmusban mondta az itinert, én meg az elején újra bátortalan voltam. Az az érzésem, hogy a versenyen, éles helyzetben nem hiszem el azokat az információkat, amiket feldiktálok a pályabejárások alkalmával. Alacsony a kanyarsebességünk, már Valér is többször biztatott, hogy menjünk, nyomjam, vállaljam el, mert elfér. Sokadik ilyen versenyem ez, pedig Sárisápon is részt vettünk egy autóztatós teszten, mégsem kerek a dolog. Erőtlen a kezdés, olyan, mintha mindig először ülnék a kocsiban. Ez pedig minden egyes gyorsaságinkra rányomja a bélyegét. Ennek ellenére jókat autóztunk, jó volt a hangulatunk. A biztonsági tempó miatt nem volt kalandunk, vagy necces helyzetünk. Sajnos még ezzel a nagy óvatoskodással sem tudtunk beérni a célba, mert a negyedik gyorsaságin felrobbant a motorunk. Javítani garantáltan nem kell, mert úgy, ahogy van, mehet a maradék a MÉH telepre. Minden kinézett mindenhol, jobbról, balról, fentről, lentről, bármelyik irányból átlátható a motor.
Azt mondtad, hogy két futamot terveztek az év elejére és ennyi. Mégis ott voltatok Fehérváron, bár olcsóbb lett volna otthon maradnotok. Mi a helyzet most?
Nyári szünetet valóban terveztünk, bár nem motorépítéssel akartuk tölteni az időnk nagyobbik felét. A Székesfehérvár Rallye már egy bónuszfutam volt nekünk, előzetesen nem terveztük. Mostanában akartam szétkapni a kocsit, mert mindenre ráfér már az alapos revízió és itt-ott egy-egy csere és felújítás is be volt tervezve. Ez lett volna a motor sorsa is. Nos, erre nem lesz szükség, ám az alkatrészek beszerzése már folyamatban van. A Salgó Rallye-t tervezgettük még 2019-re, de azt, ahogy hazaértünk lendületből kihúztuk a versenynaptárunkból. Ha minden jól alakul, akkor esetleg a novemberi Nyíregyháza Rallye-n, egyedi rajtengedéllyel, az ORC mezőnyében még gurulunk mi is egyet.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek a segítséget akik nélkül nem tudnánk részt venni a futamokon. Elsősorban Feleségemnek, a Gyermekeinknek, Fazekas Attilának és a lelkes csapatának. Katona Kornélnak az autó és a motor állandó felkészítésében nyújtott segítségért, Kurucz Lacinak a gyors lakatos munkáért, Danis Tibinek, Csernai Zsoltnak, Csizmadia Petinek a sok mindenért vagyunk hálásak. 🙂 Mindezt csak a teljesség igénye nélkül mondom, mert a sor hosszú. 🙂
Köszönet főtámogatóinknak:
Insertus HR Kft., Fairium Kft., Villámfutár