Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Tóth Szabolcs: Úgy estünk ki, hogy szinte el sem indultunk

Godó Tamás és Tóth Szabolcs számára szerencsétlenül, ám mégis jókedvűen indult a 2019-es versenyszezon. A ladás páros pénteken este ott ragadt a Dobó téren, így kiállni kényszerültek, de másnap, a szabályok adta lehetőségekkel élve besoroltak a záró autó, elé és nagyon jó hangulatban teljesítették a négy kilométeres szuperspeciál szakasz kivételével a teljes versenytávot. Az izgalmas évkezdet után nem lehet kérdés, hogy a srácok Miskolcon is rajthoz állnak. Szabi elmondása szerint élvezték a mezőny végén, a száguldást, de azért nem bánnák, ha a borsodi futamon már a kategóriatársakkal is összemérhetnék a tudásukat. Tóth Szabolccsal beszélgettünk.


Hogyan készültetek az Eger Rallye-ra, a téli szünet után?

Tamás barátom már korábban megkezdte a szezont, hiszen ellátogatott Kovásznába és részt vett egy hórallyen. Autókázott egy jót, de a váltó sajnos megsínylette a havas futamot, így azt Eger előtt meg kellett javítani. Ezen felül – részemről pláne 🙂 – semmiféle felkészülésről nem beszélhettünk, maximum azt mondhattuk el, hogy az autónkat felkészítettük a szezonra. Mondjuk jó szokásunkhoz hűen ez sem volt egy zökkenőmentes mutatvány, mert szerdán, az Eger Rallye előtt mindössze két nappal a kocsi még darabokban volt. De mindene szó szerint atomjaira volt szedve. Még a motor és a váltó is összerakása várt. A csapat többször is megnyugtatott minket, hogy nem lesz semmi gond, időben odaérünk a gépátvételre. Ez valóban így lett, bár csütörtökön 8:00 órakor még be sem indult a kocsi. 11 óra után, a gépátvételen megfeleltünk, úgy nézett ki, hogy minden rendben van, üzemképes a Lada VFTS-ünk.

Valami mégsem volt kerek, mert már az első gyorsasági szakaszon, hiába vártak titeket a szurkolók. Mi történt?

Az volt a helyzet, hogy olyan gyorsan kiestünk a versenyből, hogy tulajdonképpen csak elrajtolnunk sikerült, azt sem kevés nehézség árán. A felkészítés részeként bekerült egy új főfékhenger a kocsiba, ami a beszereléskor nem lett kihézagolva. A nagy kapkodásban értelemszerűen egyetlen millimétert sem teszteltünk az autóval, az volt a főpróba, hogy elindultunk vele a szervizparkból a rajtceremóniára, a Dobó térre. Útközben kezdtük el érezni azt, hogy fognak akkor is a hátsó fékek, amikor nem kellene. Nehezen indult el az autó a lámpáknál. Megérkeztünk Eger főterére, ahol átgurultunk a rajtdobogón. Mondjuk az, hogy gurultunk az megint egy jókora túlzás a részemről, mert ott már mind a négy keréknél egyre erősebben fogták a fékek. Folyamatosan. Alá kellett rugdosni a kuplungnak és próbáltunk levergődni a térről, de ez sehogy sem akart összejönni. Már attól tartottunk, hogy feltartjuk a rajtceremóniát. A Dobó tértől mindössze 12 méterre sikerült elvánszorogni, és egy patika előtt végleg megadta magát az autónk. Onnan már nem volt hajlandó elmozdulni.

Gondolom nem a gyógyszertárban találtatok orvosságot a problémátokra…

Mindenre volt ott gyógyír, csak arra nem, amire nekünk kellett volna. A fékek rendületlenül haraptak, közben a kuplung is tönkrement, ezért beadtuk a kérelmet, hogy másnap szuperrallyeval a mezőny után iramodhassunk. A szervizcsapatunk jött, és viszonylag hamar megoldotta a problémát. Kikötötték a féket, Yonditól pedig kaptunk egy komplett kuplungot, – köszönjük neki – amit az éjszaka során a szerelőink beépítettek a rossz helyére. Nos így kerültünk a mezőny végére.

Milyen volt tét nélkül versenyezni?

Általában úgy állunk oda máskor is a rajtvonalhoz, hogy kocsikázni akarunk egy jót, élvezni a versenyzést, aztán ha valamilyen eredmény összejön, akkor az sem baj.

Most ez a veszély egyáltalán nem fenyegetett…

Még az ellenfelek sem zavartak semmiben. 🙂 Viszont a tervezett kocsikázás az baromi jól sikerült. Amennyire tartottunk mindketten a szuhai gyorsasági szakasztól, annyira élveztük versenytempóban. Az autónkkal az éjjeli javítás után semmiféle probléma nem volt, sem Szuhán, sem a verseny többi részén. Csúszkáltunk, mentünk keresztbe, csapattunk, nagyon jó volt minden. Egyetlen apróságtól eltekintve totálisan eseménytelenül telt el mind a hat gyorsasági szakasz. Az egyetlen kalandunk éppen Szuhán történt, ahol elég jó tempóban, ötödik sebességi fokozatban autóztunk lefelé, amikor Tamás elkezdett kiabálni, hogy: Va-va-va-valami van a lá-lá-lábam alatt! Nagy sebességnél, egy bal3-as kanyar előtt, féktávon, ez elég vicces tud lenni. Úgy tudjuk, hogy ez az álmoskönyv szerint sem jelent jót. 🙂 Szerencsére még volt annyi időnk, hogy át tudtam nézni hozzá és megláttam, hogy az a fél literes palack gurigázik éppen a pilótám talpa és a fékpedál között, amiben inni adtam neki az etapon. Az ülés mellől valahogy előre csúszott a pedálok környékére. Amennyire tudtam kilazítottam magam a biztonsági öv szorításából, ami engedett annyit, hogy átértem Tamás oldalára, ő pedig a lábával megpróbálta odakapirgálni a flakont a kezem közelébe. A harmadik, vagy negyedik páros lábbal végrehajtott próbálkozása után sikerült elkapnom a műanyag flaskát, így szüntettük meg a problémát. Ezután feljöttem a „pincéből”, visszahúztam az övemet és Tamás azt a kérdést, hogy hol járunk? 😀 Annyi szerencséje volt a kíváncsi pilótámnak, hogy a közelben lakok, jól ismerem a szuhai pályát, itt tanultam meg anno vezetni is, úgyhogy elég hamar feltaláltam magam, és ráleltem a füzetben is, hogy hol tartunk éppen. Túl sok időt nem veszítettünk ezzel a történettel. Még így is sikerült utolérni az előttünk rajtoló párost. Arra is volt példa a verseny során, hogy három Lada vonatkozott egymás mögött Szuhán, amit a nézők nagyon élveztek. Az apróságokat leszámítva egészen élvezhető, és jó verseny volt számunkra az Eger Rallye.

Következik Miskolc?

Természetesen. Mivel az autónak túl nagy problémája nincs és most már beleraktunk néhány teszt kilométert is remélhetőleg kinőtte a gyermekbetegségeit, és nem állhat semmi sem az utunkba, ott leszünk április végén, a Miskolc Rallye-n. A pályákat már igen jól ismerem, szeretem, kedvelem mindegyiket. Igyekszek majd jól lediktálni mindet Tominak. Talán a Garadna-Mályinka az, amin kevesebbet autóztam, mint a másik három szakaszon. Az Eger Rallye-n Szuha nagyon tetszett Tamásnak remélem, hogy Mályinkán is ugyanez lesz a helyzet, mert részben hasonlítanak egymásra. Ha legalább ugyanolyan jó hangulatban és hasonlóan gyorsan fogunk autózni a bükki szakaszokon is, mint Egerben, akkor nem lehet gond. Csak arra majd nagyon vigyázunk, hogy a vizes palackot valahová lerögzítsük az utastérben. 🙂

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük