Marton Zoli és Horváth Krisztián elég sokat bajlódott 2018-ban a Renault Clio-jával, de amikor a kocsijuk nem makrancoskodott, akkor sikerült letenniük néhány szép eredményt is az asztalra. Ennek ellenére a páros hamar elvonult a téli vakációra, azért, hogy a versenyautót minél hamarabb szétkaphassák, felújíthassák és harckésszé, valamint megbízhatóvá tegyék, a 2019-es szezonra. Nos, a dolog úgy fest, hogy a bajnokság rajtja közeleg, de szombathelyi duónak vannak még hiányosságai, sőt Zoli a kelleténél talán jobban stresszeli magát, mert mindenképpen ott akarnak lenni az év nyitányán, március végén, Egerben. Marton Zoltánnal beszélgettünk.
Milyen tervekkel indultatok neki a 2018-as szezonnak?
Szerettük volna megszerezni a Rallye2 Bajnokságban az abszolút első helyet. 🙂 Csak nem ez volt számunkra sajnos reális célkitűzés. 🙂 A viccet félre téve nem igazán tudnám most sem a tavalyi terveket megfogalmazni. A lényeg az volt, hogy eljussunk mind a nyolc futamra, ami a Rallye2 elmúlt évi versenynaptárában szerepelt, de még ezt sem sikerült megvalósítani. Azt elmondhatjuk, hogy 2018-ban jobb évünk volt, mint 2017-ben, de a legutóbbi szezonunkat is rengeteg technikai probléma kísérte, ezen újra elúszott a teljes esztendőnk.
A tervezettnél hamarabb véget is ért a versenyévetek.
Szerettünk volna még Salgótarjánban és a Nyíregyháza Rallye-n is ott lenni, de a Baranya Kupát követően, már augusztusban lakatot tettünk a Renault-nk garázsára. Hamar elvittük a szerelőhöz, hogy 2019 tavaszára mindennel időben elkészüljünk, ne kelljen kapkodnunk, de csak pár napja kaptam vissza a kocsit, úgyhogy nagyot kell hajráznunk, ha tényleg ott akarunk lenni Egerben. Most, amikor beszélgetünk, akkor is éppen az autót szegeljük. Ezerrel. 🙂
Ne szaladjunk ennyire előre, mert 2018-ról szinte semmit sem mondtál. Milyen volt az elmúlt évetek?
Rettentően nagy dolog nem történt velünk, mert túl sok minden nem maradt meg róla az emlékezetemben. Kiemelkedő esemény biztosan nem történt. Ahol célba értünk, ott nagy volt az örömünk, annyi biztos. Kétszer kiestünk, kétszer nem indultunk, ezek a hétvégék biztosan nem voltak és nem is lesznek a kedvenceink. A legrosszabb nekünk a hazai futamunk, a Szombathely Rallye volt, ahol az utolsó gyorsasági szakasz célja előtt másfél kilométerrel törtek el a bérelt Hondánk tőcsavarjai, és elhagytuk a bal első kereket. Mire megtaláltak minket az erdőben, és visszajutottunk a szervizparkba, addigra már mindenki hazament. 🙂 Az Iseum Rallye számunkra egy szörnyű futam volt. Az Eger Rallye-ból nem sokra emlékszek azon kívül, hogy hideg volt és rengeteget álltunk, miközben majdnem megfagytunk. Miskolc jól sikerült, a géposztályunk bronzérmével tértünk haza. A salakpályán korábban még soha nem mentem, mindenki ijesztgetett, hogy mennyire csúszós a salak, és, hogy baj lesz, de amennyire „beparáztattak” minket, legalább annyira élveztük az autózást a Népkertben. Mentünk volna még legalább tíz kört. 🙂 Alig várom, hogy újra ott lehessünk. A legélénkebben viszont az az emlék él bennem a Miskolc Rallye-ról, hogy minden gyorsasági előtt rettenetesen sokat várakoztunk. Az autó kibírta a versenyt, pedig már a létező összes visszajelző lámpa világított a műszerfalon, a szikszói célban. Szombathelyről már meséltem, Székesfehérváron pedig Gerendás Ádámmal álltam rajthoz. Elég jól mentünk, célba értünk, és egy bronzérmet Székesfehérvárról is sikerült hazahoznunk. A rajt előtt nem cseréltem elemet az átbeszélőben, így az első kört – 500 métert leszámítva – úgy abszolváltuk, hogy nem tudtunk egymással szóban kommunikálni. Mindezt új, első bálozó navigátorral, és elégtelen tréningezéssel. Veszprémet kihagytuk, a Baranya Kupán pedig kiestünk, mert leszakadt a ventilátor lapátja és kilyukasztotta a hűtőt. Salgótarjánba és Nyíregyházára már nem utaztunk el, inkább megkezdtük a felkészülést 2019-re.
Milyen elképzelésekkel várjátok az idei esztendő rajtját? Volt már nálatok Vízkereszt?
Minden valószínűség szerint igen, úgy érzem, hogy sikerült lebontanunk a műszerfalon több versenyen át látható „karácsonyfát”, mert a lámpákon kívül semmilyen elektromos eszköz, vagy alkatrész nem maradt az autóban, mindent kiszereltünk, illetve újra cseréltünk. Homológ vezetékelést, versenycomputer, kijelzőt, valamint légszűrőt kapott az autónk, a beszélgetésünk idején érünk lassacskán az új üzemanyagrendszer beszerelésének a végére. Mire az interjú megjelenik, addigra már remélem a váltó is felkerül a helyére, hogy mielőbb elvihessük a Renault-nkat gépkönyveztetni. Bár lehet, hogy erre csak Egerben kerül majd sor. A sok változtatás miatt más lett az autónk. Erősebbnek, szebbnek, jobbnak nem mondanám, de megváltozott, ezért biztosan újra meg kell tanulnom. Azt javasolták, hogy kb. 1000 kilométert kocsikázzak vele, mielőtt élesben versenyeznénk, de szerintem erre nem fog sor kerülni.
Várlak szeretettel magunkhoz Debrecenbe, egy sörre, az oda-vissza bő 900 kilométer lenne neked. 🙂
Rendben, nem elképzelhetetlen, hogy felkerekedek. 🙂 De valószínűleg csak az Eger Rallye-n fogunk tesztelni. Minden szabadidőnkben faragjuk, szereljük az autót, de egyelőre elég feszült vagyok, mert nem látom a célegyenest. Gyomorideg az van is emiatt, de kizárólag ez mondatja velem, hogy lemaradhatunk az egri évnyitóról. Ám az eszem nagyon is ellent mond ennek, mert igenis szeretnénk ott lenni Egerben. De nem csak az első fordulóban, hanem a Rallye2 Bajnokság minden futamán ott akarunk lenni, azért dolgozunk, dolgoztunk a holtszezonban sokat, hogy 2019 kizárólag az autózásról szóljon nekünk. Befejeztük az autó építését, nem szeretnénk idén is a technika ördögével csatározni. Úgy gondolom, hogy ha nem törjük meg a kocsit, akkor nem adódhat komoly gondunk, a versenyek közti időnek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy megoldjunk bármilyen problémát. A motorunk eddig is rendben volt, azon kívül pedig minden új lesz, ezért nem csak az évnyitó versenyt, hanem az összes többit is vidáman, gondok nélkül, a célban szeretnénk befejezni, az előttünk álló évadban.
Rallye2.hu – Salánki Gábor