Motorjavítással készült Magyari Beck Szabolcs és Török András a Székesfehérvár Rallye-ra, de a váltó tett nekik keresztbe a futamon, amivel közös erővel küzdöttek meg, miközben Szabi emberes bicepszet épített ki a bal karjára. De megérte küzdeni, mert megszerezték a géposztályuk negyedik helyét, amivel ha kupákat nem is, de értékes pontokat mindenképpen szereztek az éves elszámolásban. Magyari Beck Szabolccsal beszélgettünk.
Hogy alakult a felkészülésetek a Székesfehérvár Rallye előtt?
Miskolcról negatív érzésekkel tértünk haza, legalábbis abban a tekintetben, hogy motorproblémák jelentkeztek a futam végére, amit Székesfehérvárig el kellett hárítanunk. Nekiláttunk, ám vége az lett, hogy egy teljesen új motor készült a Renault-nkba. Természetesen az utolsó pillanatban raktuk össze a Clio-t, mert minden alkatrész futó percre érkezett meg a javításához. A verseny előtt mindössze egyetlen nappal, este elindultam vele kocsikázni, hogy valamennyire be legyen járatva a rajt előtt, nem akartam egy totálisan „nyers” erőforrással megkezdeni a száguldást Kincsesbányán. Ezért ezúttal nem bántuk, hogy egy kicsit hosszabb volt az etap vasárnap reggel, mert ekkor még folytathattuk pár kilométeren át a bejáratást. Az itinerünk felírását megnehezítette, hogy szombaton délután már élesben használta a másnapi szakaszainkat az ORB mezőnye, ez alaposan széthúzta a pályabejárásunkat. Egy szakaszt csak délután, elég későn tudtunk letréningezni. Háromszor mehettünk mindegyiken, végül minden alkalmat ki tudtunk használni, felkészülten vártuk a vasárnapi rajtot.
Milyen volt a versenyetek?
Örültünk neki, hogy az időterv pörgős volt, és nem volt benne csúszás a nap végére, az előzetesen tervezett időponttól néhány perc eltéréssel sikeresen beértünk a célba. Azt nagyon sajnáltuk, hogy kivették az utolsó gyorsasági szakaszt, a 18 kilométeres Oroszlányt. Reméljük, hogy az operatőr, akit eltalált az elszabadult kerék, már jobban van és ez az eset nem szegte kedvét, hamar visszatér dolgozni a pályák mellé. A technikai gondokat cipeljük magunkkal, azt nem sikerült még eldöntenünk, hogy a váltó, vagy netán a motortartó bakkal van e problémánk? Egyelőre nem találtunk rá a forrására. Azt sem tudjuk, hogy melyik volt a ludas azért a jelenségért, hogy minden egyes balos kanyarban kidobálta a váltó a második fokozatot. Az összes balost úgy teljesítettük, hogy, közben vagy Bandi tartotta, vagy én fogtam a váltókart. Az első kincsesbányai gyorsaságin, amikor erre rájöttem akkor már éreztem, hogy elég combos feladat lesz minimum a szervizig, de akár a célig bal kézzel kormányozni a kocsit, az ilyen helyzetekben. A sperdifferenciálmű pedig húzta is az autót, nehéz volt megtartani. Garantált volt másnapra az izomláz. Ennek ellenére a második gyorsasági vége felé, valamint a harmadik szakaszon már szinte teljesen rutinszerű feladattá vált ez a váltó megtartása. Célba értünk, az eredményünkről csak annyit mondanék, hogy ezt dobta a gép. 🙂
Ám azt nem felejtjük el, hogy a célba érkezéssel értékes pontokat sikerült szereznünk a kategóriában, amik az év végén hasznosak lesznek. Jelenleg azt gondolom, hogy Várnai Dávidék a géposztályunk bajnokesélyesei. A hazai pályáikon, Székesfehérváron szenzációsan versenyeztek, megérdemelten nyertek, gratulálunk nekik a győzelemhez. Elkaphatatlanok voltak a fehérvári gyorsaságikon.
Veszprémben megpróbáljátok elcsípni őket?
Megpróbálnánk mi, de nem indulunk a veszprémi futamon. A Baranya Kupa lesz a következő állomása az évünknek, ami után hamar következik majd a Salgó Rallye is. Reméljük, hogy Komlón a 2017-eshez nagyon hasonló, vagy esetleg ugyanazok a gyorsaságik lesznek, maximum ellentétes irányból. Azokat a pályákat már ismerjük és ez némi segítséget jelentene nekünk. Várjuk a nagyon meleg időjárást, mi az ugyanakkora forróságnak is tudnánk örülni, mint amilyen tavaly fogadott minket a Baranya Kupán! Addig viszont valószínűleg ellátogatunk nézőként a Veszprém Rallye-ra, hogy a helyszínről szurkolhassunk a többieknek és megnézzük, azt, hogy Dávidék hogyan boldogulnak a murván.
Rallye2.hu – Salánki Gábor