Várnai Dávid és Szabó Tamás 2024-ben megszerezte pályafutása második abszolút ORB2-es győzelmét, ezüstérmesek lettek a 6-os géposztályban, de mégsem tervezik azt, hogy 2025-ben minden erejükkel ráhajtanak a még jobb eredményekre. Várnai Dáviddal beszélgettünk.
2024-ben szereztetek egy második helyet a 6-os kategóriában, az összetettben pedig majdnem dobogóra álltatok. Hogy alakult az elmúlt év nektek, hogy emlékszel rá vissza?
Nem voltunk túlzottan proaktívak, úgy álltunk hozzá az egészhez, hogy ahol lesz kedvünk menni, ott megyünk. Így is tettünk. A közelünkben lévő versenyekre természetesen gondolkodás nélkül beneveztünk, de kicsit messzebbre is elutaztunk, Nagy kedvencünk a Zemplén és a Miskolc/Diósgyőr Rallye, a borsodi pályákat szeretjük, nem szívesen hagytuk volna ki azokat sem. Hat bajnoki futam volt tavaly, ezekből négyen mentünk, ez kétharmados többségnek felel meg. 🙂 Győrben kiestünk, Székesfehérváron abszolút győzelmet arattunk, tehát lényegében három versenyen szerzett pontokkal gazdálkodhattunk az év végén. Ezen kívül az augusztusi oroszlányi rallysprinten is részt vettünk, ott is a legjobb időt futottuk, összességében nem volt eseménytelen a tavalyi szezonunk, de régebben ettől többet autóztunk egy év alatt. Az eredményeknek örültünk, az abszolút értékelésben végéig harcban voltunk a dobogóért, de a negyedik hely is jó. (A cikk a galéria után folytatódik.)
Közeleg a 2025-ös bajnokság rajtja. Idén is ott lesztek az ORB2-ben?
Tervezzük a szezont, szerintem 2025-re is hasonlóak a tervek, mint amit 2024-ben abszolváltunk. Teljes évben nem gondolkodhatunk, mert olyan szinten megdrágult ez a sport minden tekintetben, hogy azt nem tehetjük meg sajnos. A nevezéstől kezdve, a gumi árak, és a többi, minden elszállt. Ennyit nem szeretnénk és nem is tudunk rászánni. Inkább úgy vagyok vele, hogy másra költöm el a pénzt, feltéve ha lesz. Nekünk nincsenek támogatóink, saját zsebből versenyzünk, ezért úgy vagyok vele, hogy a költségesebb versenyek árából inkább elmegyek egy hétre mondjuk egy Maldív-szigeteki nyaralásra, a családommal. Vagy megtankolok egy tűzpiros valamit, és azzal autózok kötetlenül, kedvemre. Nem tagadom a rallye számunkra maga a sportnarkózis, – csak annak tudom nevezni – mivel ha belecsöppensz, akkor eléggé nehéz elengedni, kiszállni belőle. Ez megtörtént, megfertőződtünk alaposan, függők lettünk egy életre, de ugyanakkor érezzük, hogy egyre inkább érdemes lenne leszakadni a szerről. 🙂 Nem olcsó sport az autóverseny, ezt mindig is tudtuk. De az, hogy megduplázódik pár év alatt egy átlagos versenyhétvége költségvetése, azt már irreálisan soknak tartom. Emiatt racionálisan gondolkodva, inkább a családomra költöm ezt a pénzt, velük töltöm majd el a szabadidőt valahol. Szerintem sok Rallye2-es, sőt ORB-s versenyző is lassan ezen az állásponton lesz. A lényeg, hogy azért készülünk, mert várjuk a rajtot, jó lenne már versenyezni, de nem mindenáron. Ugyanakkor nyitva hagyunk résnyire egy kiskaput, mert ha nagyon jól sikerül a bajnoki rajt, kiemelkedők lesznek az első versenyeink, akkor megszoríthatjuk a nadrágszíjat és oda tesszük magunkat 110%-osan, végszükség esetén összerakhatjuk akár a teljes szezont is. De a legnagyobb esély arra van, hogy a számunkra közeli és kedves versenyekre ellátogatunk és lelkes hobbistaként, eredménykényszer nélkül jól érezzük magunkat 2025-ben. Mi leginkább ezt szeretnénk.
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor