Várnai Dávid és Szabó Tamás majdnem végig vezetett a Zemplén Rallye-n, voltak olyan pillanatok, amikor abszolút bajnoknak érezhették magukat, de végül a futamgyőzelem sem lett az övék az évzáró versenyen. Várnai Dáviddal beszélgettünk.
Ti voltatok az egyetlenek a mezőnyben, akik még el tudták volna kapni Faltusz Dávidékat az év végén, a bajnokságban. Hogyan készültetek a Zemplén Rallye-ra? Mit vártatok tőle? Volt-e bennetek feszültség amiatt, hogy az abszolút bajnoki cím volt a tét?
Mi olyan versenyzők vagyunk, akiknek sok a munkája, és nagyon kevés a versenyzésre fordítható ideje, sok lehetőségünk nincs általában azon forogni, meg idegeskedni, hogy mi, hogy lesz. Nem volt ez másképpen a Zemplén Rallye előtt sem, nekünk pénteken kezdődött, a pályabejárás, csütörtökön nem tudtunk még ezzel foglalkozni. Csütörtökön, amikor a legtöbben már tréningeztek mi még dolgoztunk, csak pénteken hajnalban indultunk el Szerencsre. A pályabejáráson a négy helyett csak háromszor tudtunk végigmenni a szakaszokon, de nem idegeskedtünk emiatt, elégnek éreztük. Faltusz Dávidékat jó lett volna megfogni, de iszonyat gyors a kis srác. Az sem lendített előrébb minket, hogy a Mecsek Rallye-n nem álltunk rajthoz, júniusban, így pontelőnyük is volt velünk szemben, nehéz lett volna behozni, az is csoda, hogy a Zemplén Rallye-n egyáltalán még meccselhettünk velük a bajnoki címért. Szóval így indultunk neki ennek az egésznek.
@rallye2.hu Várnai Dávid-Szabó Tamás Zemplén Rallye 2025 Rallye2 Gy1 Mád-Mezőzombor Rally rallye rallycar rally rallyecar rallying rali
Hogyan sikerült? Egészen az ötödik szakasz elejéig vezettétek az abszolút értékelést, három szakaszt nyertetek is.
Ötből három szakaszon mi győztünk, ez szerintem tök jó teljesítmény, erre elég büszkék vagyunk, meg arra is, hogy idén sok szakaszt sikerült megnyernünk. Egyedül a második szakasz alakult egy kicsit gyengébben, ott csak negyedikek lettünk, ekkor csúsztak ki Faltusz Dávidék. Pedig még fel is hívtam rá a figyelmét, láttam videón, hogy az ominózus kanyarban, ahol ők is kicsúsztak, ott roncstemető szokott lenni, mert rendszeresen mindenki oda esik be. Mondtam is neki, hogy figyeljenek arra a balosra, tiszteljék meg, mert baj lehet belőle. Megtisztelték ők azt a maguk módján, ám ez kevés lett. Az erdőbényi gyorsot úgy képzeljétek el, hogy szinte végig fehér aszfalt borítja, és amint ráesik az eső, onnantól kezdve olyan, mint egy igazi jégpálya. Csúszott is, mint az állat. Miután kicsúsztak és utolértük Dávidékat elgondolkodtunk rajta, hogy ez mégis mennyire csúszhat és ettől totál szétestünk fejben. Tomi eltévedt, én se nagyon találtam az íveket és magamat sem, kellett kb. 5 kilométer mire észhez tértünk.
Nagyon óvatosra vettük a tempót, egészen a murvás részig. A murvás szakasznál, ott azért kíváncsi lennék egy-két részeredményre, hogy ki hogyan ment, az biztos, hogy mi beleadtunk apait, anyait, azt baromira élveztük. Viszont a szűk, egynyomos fehér aszfaltos erdei utakat, azokat ebben az időjárásban nem lájkoltuk, ott sok mindent elbuziztunk. Nem kicsit, nagyon, de örültünk, hogy legalább a kocsi épségben beért a célba. Ekkor úgy állt a helyzet, hogy vezetjük a versenyt, uraltuk a Zemplén Rallye-t, Faltusz Dávidék pedig annyira hátra csúsztak, hogy nálunk volt a bajnoki cím, látszott egy kis fény az alagút végén. Második nekifutásra Mádon baromi jó időt mentünk, az még az ORB-ben is Top10-es lett volna, a kétkerekes autók közt pedig elsők lettünk volna, csak R5-ök voltak körülöttünk. A verseny után kedden kaptam meg a belsőfelvételeket, megnéztem, hát az igen fickósra sikerült, nagyon jó volt, rengeteg előnyt autóztunk itt ki. A negyedik gyorsaságit, Erdőbényét már bátrabban teljesítettük, meg is tudtuk nyerni, akkor valamiért nem féltünk a fehér aszfaltos gyorsaságitól pedig amúgy para volt. Elszállt a félelemérzet, és az ötödik gyorsaságin jó eséllyel ezt szívtuk be, mert amit lehetett, azt a sötét, esős Mádon elrontottam. 21,3 másodperc előnyünk volt az utolsó szakasz rajtja előtt, és 7,8 mp hátránnyal értünk célba a végén, majdnem egy fél percet sikerült elfecsérelni, pedig csak végig kellett volna gurulnunk egy aránylag normális tempóban, és meg lett volna az abszolút első helyezés a futamon. A bajnoki címért tudtuk, hogy nem kell sietnünk, Dávidék visszavették, de azért jó lett volna egy abszolút győzelemmel búcsúzni az évtől. Haladni akartunk, meg a nézőket is ki akartuk szolgálni, sokan csápoltak, szurkoltak, nekik is szerettünk volna egy kicsit menni. 16:32-kor rajtolt az utolsó szakasz, besötétedett, és elkezdett esni az eső is. A lámpasor… azt pont elfelejtettük beállítani, ez köszönhető volt annak, hogy csütörtökön még dolgoztunk, szóval túl sokat nem láttunk. Magunk előtt úgy 5-10 métert világítottak meg a lámpák, a tompított fényszóró pedig ilyen időjárási viszontagságok közt nem ért semmit. Így indultunk el, és az első elágazástól, ahogy rákanyarodsz a murvára, már ott nyomtam egy satuféket, hogy akkor be kéne kanyarodni, de addigra már elmentünk a elágazás mellett. Egészen a zárásig felcsúsztunk, a kordonokig, onnantól tolattunk vissza, és annyira durván csúszott az út, hogy amikor nyomtam egy féket, kb. mintha jégen lettünk volna. Mondtam Tominak, hogy, na itt kellett volna bekanyarodni, de akkor még javában csúsztunk tolatva, visszafelé. Mikor megálltunk végre raktam egy egyest, elsőkerekes autó, 1000 köbcentis, EcoBoost, gondolhatod, mekkora bika van benne, de csak egy helyben pörögtek a kerekek, nagyon diszkóbaleset feelinges elindulás lett belőle. Gondoltuk, hogy 5-10 másodperc biztosan maradt benne, de visszanézve a belsőt, nemhogy 10, inkább 20 is elment ezen a túlcsúszáson. És ott is elkezdődött a fejben való szétesés.
Tomi egyszer eltévedt, én sem voltam formában, de annyi néző volt kint este az esőben, hogy nekik húzkodni kellett a kéziféket. Mentünk keresztbe, kasul mindenhol. Rohadtul tetszett a nézőknek, meg nyilván nekünk is. Volt még kettő bálás elágazás, ezeknél mondom, jól megszínezem a nézőknek. Annyira jól sikerültek ezek a produkciók, hogy beforogtunk, a szalmabála előtt álltunk meg. Ez a nézőknek biztos rohadtul tetszett, nekünk annyira nem, mert megint elbúcsúzhattunk legalább 5-10 másodperctől. Szalmabálánként. Magunkhoz képest ezen a gyorsasági rontottunk majdnem másfél percet, az pedig sok. Ezen ment el a versenyünk. A Rallye2 Bajnokság élmezőnye teljesen beteg elme, mindenki tud gyorsan haladni, Ruszó Krisztiánék bejöttek elénk és megnyerték a versenyt. Nagyon haragudtam magamra. El is voltam keseredve, ezt láthattátok, amikor beértünk, de ez van. Nem kívántunk rosszat Dávidéknak, de csalódott vagyok, mert volt egy pici reményünk, ám nem lettünk bajnokok. Az vigasztal, hogy egy férfias csatával szerettem volna eldönteni a bajnoki cím sorsát, befejezni az évet, a versenyt, és ez sikerült. Lényegében amikor kiderült, hogy nem leszünk bajnokok, onnantól nekem már kvázi tök mindegy volt, hogy abszolút egy, vagy abszolút kettő, vagy abszolút három lesz a verseny vége. Ha nincs meg az első hely, akkor nincs meg a bajnoki cím. Vagy első, vagy semmi. Nekem a második hely az mindig az első vesztes.
Ayrton Senna…
Így van, ezt Ayrton Senna mondta. A harmadik az meg a második vesztes. Tehát, év végén mi lettünk az összetettben a második, a kategóriában pedig az első vesztesek.
Akárhonnan nézzük, ez egy szép eredmény a Zemplén Rallye és 2025 végére is, mert nagyon erős a Rallye2 Bajnokság élmezőnye.
Szerintem is. Az első 10-12 autó, az brutál erős. Úgyhogy szerintem ebben a mezőnyben egy év végi abszolút harmadik helyezést elérni, úgy, hogy a Mecsek Rallye-n nem is mentünk, Diósgyőrben pedig egy technikai problémánk volt, ahhoz képest szerintem az teljesen jó. Ráadásul mi hobbisták vagyunk, nem vesszük annyira durván komolyan a versenyzést.
@rallye2.hu Várnai Dávid-Szabó Tamás Zemplén Rallye 2025 Rallye2 Gy1 Mád-Mezőzombor Rally rallye rallycar rally rallyecar rallying rali
Folytatás? Idén mentek-e még valamerre? Szilveszter Rallye-ra, vagy valami libakergetésre?
A telephelyen van pár beszámított ócskavasam, ilyen majdnem, már csak a Mohu-nál értéket képviselő autóm. Még működnek, beindulnak, és ezekkel az autókkal tervezünk elmenni valami lezárt, bérelt, murvás szakaszra, mert nagyon nagy szívfájdalmam, hogy elmarad a Mikulás Rallye. Valahogy kárpótolnunk kell magunkat. Beöltözünk quados, protektoros cuccokba, felvesszük a bukósisakot, kirúgjuk az első szélvédőt, és megyünk keresztül-kasul mindenen, autózunk egy jóízűt saját kedvünkre. Kiéljük magunkat, mint az állatok. Ezzel a baráti bulival búcsúzunk majd el 2025-től.
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor