Trencsényi Vince és Pannuska Dávid a Székesfehérvár Rallye első szakaszán fejben még murvás beállításokkal rótta a kilométereket, de Csákberényen már belehúztak, csak váratlanul kibabráltak a srácokkal, a túlmelegedő gumik. A Veszprém Rallye-ra Vincéék határozott tervekkel és várhatóan sok-sok gyakorlással készülnek majd, amire valóban szükségük lesz, ahhoz, hogy lezárják a pechszériájukat, mert ez lehet a kulcsa annak, hogy valóra válthassák az év végi álmaikat. Trencsényi Vincét kérdeztük a Székesfehérvár Rallye-ról.

Hogyan készültetek a murváról, az aszfaltra, Szombathelyről, Székesfehérvárra?

Az igazság az, hogy kapkodva, mert a két verseny között, a felkészülés során voltak apróbb fennakadások, az utolsó pillanatra készült el Édesapámék kocsija, valamint a miénk is. Tesztelni, készülni egy percet sem tudtunk, annyit ültünk a versenyautóban, az Iseum Rallye óta, amíg felálltunk vele a trélerre. Tehát nagyjából semmi sem történt a két futam között.

Nem voltál boldog a Székesfehérvár Rallye-n, az első kör végén. Milyen volt a versenyetek?

A székesfehérvári pályák tetszettek, technikásak, tempósak, szélesek, és szűkek voltak, igazán változatosnak mondhattuk a feladatokat. Tavaly és ezúttal is az összetett értékelés ötödik helyén értünk célba. A futam előtt az volt a tervünk, hogy idén, ezen a pozíción javítunk, amennyit csak lehet. De a felkészülésünk, valamint a verseny alatt is olyan körülmények voltak, amik nem tették ezt lehetővé. Egyszer én is hibáztam. Az első szakaszon még a szombathelyi murva érzése volt a kezemben és a lábamban, ehhez mérten nyomtam a gázt. Nem is sikerült túl jól Kincsesbánya. Csákberényen már jobban átszellemültünk, kezdtünk ráérezni az aszfaltra, talán túlzottan is magával ragadott a versenyláz.

Elmelegedtek a hátsó gumik és egy tempósabb, balos kanyarban, negyedik fokozatban megforogtunk. Bőven 130-as sebességnél tolattunk egyet, ám szerencsénkre sikerült úton tartani az autót, ami azért fontos, mert a szűk pálya mellett mindkét oldalon elég mély árkok voltak. A kalandot karcolások nélkül úsztuk meg, csak az volt a gond, hogy menetiránnyal szemben állt meg a Fordunk. Miután elég szűk volt a pálya, igen nehezen tudtunk csak megfordulni, ami sok időt vitt el. Ötször, vagy talán hatszor is kellett tolatnunk. A belső kamera felvételeit visszanézve úgy számoltam, hogy nagyjából 30-40 másodpercet vesztegettünk el itt a forgolódással. Ezzel elúszott az előrelépés esélye, a dobogós helyezésekre abban a pillanatban keresztet vethettünk, ráadásul bennem maradt az eset, nem tudtam annyira összeszedetten, koncentráltan versenyezni a futam hátra lévő részében, ami ráadásul elég sok volt. Kizárólag arra törekedtünk, hogy mentsük, a menthetőt, néhány pozíció volt csak számunkra elérhető távolságban, amennyit tudtunk előrelépnünk, de a futam vége felé már nagyon elhúztak tőlünk az előttünk állók és sokkal lemaradtak az üldözőink. Be kellett érnünk az ötödik hellyel és a 6-os géposztály harmadik pozíciójával. Egyáltalán nem voltunk boldogok. A power stage-et akartuk jobban meghúzni, a plusz pontok reményében, de az sajnos, egy baleset miatt elmaradt, a váratlanul záró szakasszá előlépett ötödik gyorsaságin pedig lemaradtunk a dobogóról.

Veszprémben folytatjátok az idei évet?

Igen. Székesfehérvár után elég gyorsan rendeztük a sorainkat, hamar felkészítettük mindkét autót, és úgy néz ki, hogy több lehetőségünk is adódik majd a tesztelésre. Reméljük, hogy végre le tudjuk rázni magunkról azt a balszerencse sorozatot, ami 2018-ban eddig kitartóan üldözött minket. A bajnokság felénél járunk, még nincs veszve semmi, senkinek sem sikerült nagy előnyt gyűjtenie. Nem vészes a lemaradásunk a bajnokságban, szeretnénk felzárkózni, és továbbra is küzdeni akarunk a bajnoki címért. Már Veszprémben is 100%-osan, hiba nélkül autózva kell versenyeznünk. Nincs mese, rá kell hajtanunk a futamgyőzelmekre, ha év végén nagyon szeretnénk örülni.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!