Két futamon állt rajthoz idén Szabó Attila, ám mindkétszer a P12-es géposztály éléről – sőt, Szombathelyen az abszolút értékelés első helyéről – kellett feladnia a futamot. Székesfehérváron, Keresztesi Petivel csápoltak a pálya mentén, a Rallye2 és az ORB mezőnyének, miután kiálltak, de Atsi nagyon készül, mert a Baranya Kupán maximálisan elégedettek lennének egy hasonló eredménnyel. Csak annak már végre a célban szeretnének örülni. Szabó Attilával beszélgettünk.

Szombathelyen, az idei első futamotokon, az utolsó szakasz, utolsó kanyarjában, az összetett értékelés első helyéről kellett kiállnotok. Mit javított a PSZA csapata a kocsitokon Székesfehérvárig?

A srácok, az autónk futóművének a murváról, aszfaltra történő visszaalakításával kezdték meg a munkát, valamint a váltónkban az áttételek is másak a két talajtípuson, úgyhogy ezeket módosították egészen hamar a szerelőink. Köszönjük nekik! A kiesésünket okozó hátsó kerék tőcsavarjait is újakkal pótolták. Miután erősebb lett a motor, javasolt a két versenyenkénti cseréjük, ezt tanultuk meg a kiesésünkből. Ezen kívül csak a kötelező revíziókat és az olajcserét kellett elvégezni, hamar készen lett a kocsink, nem volt különösebb gond vele. Legutóbb 2017-ben, a Baranya Kupán vezettem aszfalton, ráadásul az aszfalt kevésbé tolerálja a hibákat, mint a murva, így a csapat szervezett egy kis tesztet. Az esős, nedves, de leginkább, már majdnem felszáradt úton nem sikerült 100%-osan ráhangolódnunk az aszaltra, ám mindenképpen pozitív hatása volt ennek a kis gyakorlásnak. A gond az volt, hogy csak nagyon meleg időjárásra való, kemény, vagy teljesen vizes aszfaltra kompatibilis gumijank voltak. Kipróbáltuk az autót, belekóstoltunk, hogy mennyire megy, hogyan lassul, de igazi versenykörülményt nem sikerült szimulálnunk.

A versenyetek az utolsóvá előlépett, ötödik szakaszon ért véget, nem jutottatok el, a célba. Mi történt és milyen volt?

A gumik adottak voltak, ezeken nem tudtunk a versenyen sem változtatni, nem akartunk újakat vásárolni. Az első gyorsaságitól kezdve a (túl)kemény Pirellikkel autóztunk, ezért Kincsesbányát kapásból elóvatoskodtuk, mert eléggé csúsztak a gumik. Ennek ellenére a P12-ben rögtön szereztünk egy harmadik helyet, az összetettben pedig tizedikek lettünk, ami alapvetően meglepett. De nem érdekelt az idő, mert csakis azt tartottuk fontosnak, hogy minél hamarabb megbarátkozzunk az autóval és az aszfalttal. Csákberénytől, a második szakasztól kezdve már harcban voltunk a géposztályunk első helyéért, azt a gyorsaságit meg is tudtuk nyerni. Pedig pont ezt a szakaszt nem sikerült rendesen bejárnunk a pályafelírás alkalmával, mivel megzavart minket, hogy szombaton csak 11 óráig lehetett rajta tréningezni. Szinte csak felírtuk, ellenőrizni nem igazán sikerült az ottani itinert. Emiatt azt gondoltam, hogy itt nagyon elvernek majd minket, mégis nyerni tudtunk, ezt nem is értettük. Oroszlányban másodikak lettünk, az első kört mindössze egy másodperces hátrányban zártuk, a P12-ben, Ruszó Krisztiánék mögött. A második körben, miután már minden pályát megismertünk, volt tapasztalatunk, amire támaszkodhattunk. Kincsesbányán megszereztük a második győzelmünket a P12-es géposztályban. Sokat gyorsultunk magunkhoz képest, melegedett az idő is, ami a gumijainknak kedvezett. Csákberényen azt éreztem, hogy tök jól haladunk megint, de az egyik tempós részen, ahol sokat pörgött a motor, ott egy szelephimba megadta magát és eltört. A pálya felénél inkább kiálltunk, mert nem szerettünk volna semmilyen nagyobb kárt okozni a motorban. A géposztályunk első helyéről lehúzódtunk és a nap hátra lévő részében már csak szurkoltunk a többieknek. Később tudtuk meg, hogy az utolsó gyorsasági elmaradt, ha ezt előbb tudjuk, akkor vészvillogóval, lassan legurulhattunk volna. Szerintem a célba is el tudtunk volna jutni nagyobb kár nélkül, mert pont úgy tört el a himba, hogy nem okozott volna további károkat, de ezt nem tudhattuk. Szinte már aznap este újból járt a motor. Ez így alakult, abban a pillanatban így láttuk jónak, nem akartunk kockáztatni.

Veszprémben folytatjátok? Előbb-utóbb csak össze fog jönni az a győzelem.

Az lehet, de biztosan nem most, és nem Veszprémben. Pedig azt láttam az elmúlt két versenyünk alapján, hogy murván és aszfalton egyaránt versenyképes, győzelemre esélyes az autónk, ráadásul nem is kell megfeszülnünk a jó eredményekért. A saját tempónkkal is ott tudunk lenni a kategóriánk elejében. Még az ORC ladásai között sem vallottunk volna szégyent a teljesítményünkkel. Veszprémre viszont nem álltak össze a feltételek, így bármennyire is szeretnénk részt venni az egyik kedvenc versenyünkön, a Veszprém Rallye-n, ezt most nem tesszük meg. Ha behúztuk volna a győzelmet Szombathelyen és Székesfehérváron is, akkor valahogy megoldanánk, hogy ott lehessünk, ám nulla ponttal a nevünk mellett nem alakíttatjuk át a futóművet egymás után még kétszer. A Veszprém Rallye árát inkább egy hasznos fejlesztésre, egy fogasléces kormányműre költjük el. De idén még mindenképpen szeretnénk gurulni egy-két versenyen, a Baranya Kupa lesz a következő megmérettetésünk. Hosszú lesz, tetszik is, Komló tökéletes helyszín lesz ahhoz, hogy megismerkedjünk az új kormányművel és reméljük, hogy a Mecsekben is sikerül hasonló meglepetéseket okoznunk, mint Szombathelyen és Székesfehérváron. Csak azt a meglepit már szeretnénk a célban megünnepelni…

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!