Godó Tomi és Tóth Szabi a pilóta visszatérése óta Szombathelyen autózott első ízben murván, amit a rajt előtt már nagyon izgatottan vártak a srácok. A versenyük alapvetően jól sikerült, a legfontosabb tervüket, a célba érkezést gond nélkül abszolválták körről-körre gyorsultak ám most már újra az aszfaltos versenyekre koncentrálnak, hiszen a Veszprém Rallye autógyilkos pályáin ők nem szeretnék kipróbálni a Ladájukat. Tóth Szabolccsal beszélgettünk.
Rallye2.hu: Hogyan készültettek a Szombathely Rallye-ra? Volt sok dolgotok a kalandosra sikerült Miskolc Rallye után?
Tóth Szabolcs: A verseny előtti hivatalos teszten, miután hétköznapra, nevezetesen csütörtökre esett az időpontja, a munkahelyi elfoglaltságunk miatt nem tudtunk részt venni. Ott, helyben pedig nem igazán akad olyan út, legalábbis mi nem tudunk róla, ahol a tesztéhez hasonló körülmények között ki tudtuk volna próbálni a kocsit, ezért nem teszteltünk. Valamint az autónk most is a legutolsó pillanatban lett készen, mert rengeteget dolgoztak rajta a szervizes barátaink, éjszakákon keresztül csinálták az autót. Ha jól tudom pénteken hajnali négy órára lettek készen vele. Nekik, a támogatóinkkal együtt óriási hálával és köszönettel tartozunk a segítségükért. A Ladához nem feltétlenül létezik murvafutómű, de állítható lengéscsillapítók vannak az autónkban, más rugókat kapott, fölemeltük az egész kocsit, amennyire csak lehet próbáltuk a murvára átalakítani a VFTS-ünket. Szerintem egészen jól sikerült a felkészülésünk.
Rallye2.hu: Milyen volt a versenyetek? Te régen, Tomi pedig több, mint tizenkét éve versenyzett murván utoljára.
Tóth Szabolcs: Furcsán fog hangzani, amit mondok, mert én alapvetően nem örvendtem az első gyorsasági szakasz etappá minősítésének. Ám az eléggé megfakult murvás tapasztalataink miatt ezúttal mégsem bántam, hogy egy picit kipróbálhattuk a murvát. Én öt éve mentem utoljára Szombathelyen, Tamás pedig, ahogy mondtad, ettől is jóval régebben. Sőt ha jól tudom, nem is sokat autózott ő eddig laza talajon. Fogalmunk nem volt a jó futóműbeállításról, a megfelelő guminyomásról, az ideális féktávokról, mindent újra kellett tanulnunk. Ebből a szempontból tényleg jól jött az első gyorsaságiból lett etap. Tamásnak a harmadik gyorsasági tetszett igazán, a Rallye katlanra valahogy nagyon ráállt a keze, elkapta a ritmusát. Ott elég jó időket is tudtunk autózni. Megcsúszásunk volt néhány, de ettől izgalmasabbra, csak egyetlen egy esetre emlékszek, a csepregi pályán. De az sem volt komoly. Túlcsúsztunk egy féktávon, de megálltunk még a fa előtt, tehát abból sem lett semmi kalamajka. Szintén Csepregen történt, hogy nagyjából 400-500 méternyi egyenes végén egy jobb4 vagy jobb5 előtt úgy megállt a por az erdőben, hogy konkrétan egy millimétert nem láttunk tovább az orrunknál. Az egy dolog, hogy a kanyarból semmit sem láttunk, de azt sem tudtuk, hogy nincs e valaki mondjuk a porfelhő közepén az úton megforogva. De szerencsénk volt, mert a kanyart is jól megtaláltuk, és senki nem állt előttünk keresztbe. A technika kétszer tréfált meg verseny során. Az egyik esetben a szelestei gyorsaságin, amikor az aszfaltról rákanyarodunk a murvára. Azt a saras, gödrös részt megpróbáltuk jobb oldalról kerülni, ebből kifolyólag megütöttük az autó bal oldalát és meghajlott a kormányösszekötő rúd. A katlanban az egyik bukkan után a nagy gödörbe sikerült elég jó tempóval beugratnunk, keresztbe, ez pedig meg is adta az alkatrésznek az utolsó döfést. A szakaszt onnantól úgy teljesítettük, hogy 90 fokkal el volt fordulva a kormány a középpontjától. A szervizben megjavították a srácok, több gondunk nem volt a verseny közben. Az utolsó gyors után, a mosóból kijöttünk a gyűjtőbe és ott ne akart beindulni a kocsi. Tamással kitoltuk a gyűjtőből a VFTS-t, próbálkoztunk tovább, amikor Tamás azt mondta, hogy hiába adja rá az áramot, nem hallja, hogy menne az AC pumpa. Én sem hallottam. A gyűjtőn kívül, ahol már lehetett szerelni, elővettem a bevált és már sok esetben eredményesen alkalmazott, jó öreg orosz módszert és rá…tam (csap) 🙂 egy embereset, amitől az AC beindult és célba is vitt minket gond nélkül a kocsink. Az eredményünknek nagyon örültünk, végig nagyon élveztük a versenyt, hiszen a szombathelyi murvás versenypályák minősége sokszor túltesz a Nógrád megyei főutak minőségén, konkrétan egy Szuha-Parádsasvár gyorsasági így, eső és sár nélkül garantáltan megirigyelhetné őket.
Rallye2.hu: A Veszprém Rallye nevezési listáján nincs ott a nevetek.
Tóth Szabolcs: Nem véletlenül. Pont amiatt hagyjuk ki, a Veszprém Rallye-t, amiről az imént beszélgettünk. A Szombathely Rallye-val ellentétben a veszprémi pályákra már nem igaz, amit az utak jó minőségéről beszéltünk. A hónap végén Kazáron lesz egy rallysprint, ott fogunk menni, hogy ne hagyjunk ki majdnem két teljes hónapot a versenyek között. Ezután a Székesfehérvár Rallye-n már mi is ott leszünk és szeretnénk folytatni az év elején elkezdett munkát.
Salánki Gábor
Köszönjük a segítséget Borbereki Csabának Bakternak Csikónak és Máténak!