Temesvári Laci és Hargas Andris összességében elég jól teljesített a 2015-ös évben, a Rallye2 Bajnokság P14 2WD+ kupájában, kategóriagyőzelmeket értek el, ám végül csak a géposztály harmadik helye jutott a srácoknak. Laci emiatt kissé felemásnak érzésekkel gondol vissza az elmúlt évre, de fél szemét már a 2016-os évadon tartja és új navigátorával készül a szezonra és arra, hogy a Rallye2 után a Rallye Challange sorozatban is hasonlóan sikeresen és, ami számára mindentől fontosabb, élményekkel tele beszélhessen majd az utolsó verseny után. Temesvári Lacit kérdeztük.
Rallye2.hu: Milyen tervekkel vágtatok neki a 2015-ös éveteknek és szerinted mit sikerült ezekből megvalósítanotok?
Temesvári László: Teljesen megújult háttérrel kezdtünk neki az évünknek. Fejlesztettünk az autón, új lett a szervizcsapat és mindenki, akik a mi munkánkat segíti. A Fix autónak sikerült egy remek autót készítenie nekünk, amiért ezúton is szeretnénk kifejezni a hálánkat a fiúknak, mert olyan gyors lett általuk a kocsink, amivel végre oda tudtunk érni olykor-olykor az elejéhez. Tervekből nálunk igazából soha nincsenek túl nagyok megfogalmazva. Mi alapvetően azért megyünk, hogy jól érezzük magunkat, illetve, ha tetszik valakiknek az, amit csinálunk, akkor ők is jól érezzék magukat. Valamint szeretnénk maximálisan kiszolgálni azokat, akik tesznek azért valamit, hogy mi versenyautóba ülhessünk. Sikerült futamokat is nyernünk a kategóriánkban, aminek örültünk, de összességében azért vegyes szájízzel zártuk az évet.
Rallye2.hu: Hol tudtatok elindulni a 2015-ös bajnokságban és hogyan emlékszel vissza ezekre a futamokra?
Temesvári László: Nagy büszkén nekiindultunk az Eger Rallye-nak, ahol az első gyorsasági szakasz második lassítójánál lefogazott a difink, így hamar el is búcsúztunk az idénynyitó versenytől. Célba sajnos Miskolcon sem értünk, emlékeim szerint a váltóval küzdöttünk meg, de nagyon. Jött az Iseum Rallye Szombathelyen, életünk első murvaversenye volt. Ezt meg is nyertük és őrületesen tetszett. Ha nem intettek volna le a célban, még lehet most is ott kocsikáznánk, annyira jó volt. Óriási élmény volt, mintha éjjel az erdőben, a Mátrában vagy a Bükkben kentük volna térdig érő hóban. Semmivel sem összehasonlítható érzés. Bakancslistás a verseny, bármikor Szombathely Rallye lesz, nekünk biztosan ott a helyünk. Egy olyan autóval, ami hátul kapar. Tök mindegy milyennel. Nagyjából onnantól, hogy elrajtoltunk egészen a célig fülig ért a szánk. Pedig azt sem tudtuk, hogy mi fán terem a murva, meg kerék és gumi. Nagy Varga Géza barátom mondta a verseny előtt, hogy gyere el hozzám, van egy csomó gumi, adok én nektek, aztán csináljatok vele, amit akartok. Azt sem tudtuk, hogy melyik milyen, feltettük és mentünk. Borzasztóan boldogok voltunk. Székesfehérváron nyertük az aszfaltos versenyt, örültünk neki tök jó volt, bitangul bejött az erdei gyorsasági, gondolok itt a hosszú kőhányási szakaszra. Az autónk azonban kevésbé kedvelte a versenyt, sokat kapott, a céldobogón konkrétan már a földön húztuk a kipufogót, lógott keze-lába a BMW-nknek, nagyon elhasználtuk az autót a nap végére. A Veszprém Rallye-t kihagytuk, majd jött a Baranya Kupa.
Ez megint egy olyan verseny volt, hogy rögtön az első gyorsaságin, nagyjából a hatodik kilométernél dobtunk egy árkot, tehát már itt elszállt minden reményünk egy jó eredményre. Én nem is tudom miért siettünk. Biztosan segélyosztás volt a környéken, aztán oda kellett rohanni. 😀 Olyan szerencsétlenül és egyben szerencsésen sikerült beesnünk, hogy az autónak ugyan semmi baja nem esett, de ott töltöttünk vagy kilenc percet, mire kijöttünk. Vagyis kiraktak minket. A műveletben élen járt a Targonca becenévre hallgató szurkoló, aki alányúlt a BMW-nek és valami hihetetlen, emberfeletti erővel szó szerint visszarakta az útra! Nem tudtunk elég hálásak lenni neki ezért! Mentünk tovább és a pálya utolsó harmadában mondtam Andrásnak, hogy letört a váltókar. Azt mondta, hogy olyan nincs. De a következő mozdulatnál már az ülés mögött volt. Mármint a váltókar. 🙂 Ezért az első gyorsasági céljában le is adtuk a menetlevelünket. Veszprémhez hasonlóan Kassát is kihagytuk, amit így utólag rettenetesen sajnálok, mert ott ment el a bajnoki címünk. Vezettük a bajnokságot, de nem indultunk, besoroltak a kategóriánkba egy Volkswagen Golfos párost, akik az autójuk alapján szerintem nem oda valók voltak, de mégis ott kellett menniük és értékelésre került a géposztályunk. Kassán tehát nem szereztünk pontot. Három kategóriagyőzelemmel a tarsolyunkban, ami 30 pontot kéne, hogy érjen, mégis 24 ponttal a nevünk mellett lettünk az év végén harmadikak. Ezért sajnálom borzasztóan a kassai távolmaradásunkat. A Mecsek Rallye-n összejött minden. Siettünk, revansot akartam venni mindenkin, ami sikerült is, behúztuk a csonkára sikerült évadzárón a győzelmet. Boldogan mehettünk haza, de a körülmények miatt az egyik szemünk sírt, a másik nevetett.
Rallye2.hu: Azt elhiszem. De hagyjuk is a részleteket, mert ezzel csak a karaktereket szaporítjuk. 🙂 Mi volt az évetek legjobb és legrosszabb pillanata?
Temesvári László: A mélypontot szerintem a technikai hibák jelentették. A BMW-kre alapvetően nem jellemző, hogy ennyi műszaki gond lenne velük. A BMW egy olyan kocsi, hogy ha nem nyúlsz hozzá, akkor eljutsz vele egy határig, ahonnan már nem tudsz tovább gyorsulni vele. Ha pedig elkezded babrálni, onnantól mindig történik vele valami. Bár ezzel szinte minden autó így lehet. A műszaki problémák tehát a mélypontok. A céldobogók, a győzelmekkel, kupákkal és az ünneplésekkel a csúcsok.
Rallye2.hu: Jövőre már sajnos nem találkozhatunk veletek a Rallye2 mezőnyében az autótok technikai adottságai miatt. Hogyan tovább?
Temesvári László: A terv mindenképpen a Rallye Challange, mivel az ORB-s szereplésünket sem az idő sem az anyagi keretünk nem teszi lehetővé. A csapaton belül is lesz változás. Andrissal átbeszéltük a dolgainkat és a terveinket, ami után úgy döntöttünk, hogy változás lesz, 2016-ban nem ő fogja olvasni nekem az itinert.
Rallye2.hu: Megtaláltad már Andris utódját?
Temesvári László: Igen, Soós Húzós Pista barátom ül be a helyére, megpróbáljuk az ő sok éves tapasztalatát az enyémmel összeegyeztetni, aztán keresünk magunknak egy senior kategóriát, ahol ilyen 40 év felettiek szerepelnek és elrajtolunk. Lassan majd elérünk a Historicig szép lassan.
Rallye2.hu: Az autótok tehát nem változik.
Temesvári László: Egyelőre marad, nem tervezünk változtatni rajta, majd meglátjuk miként leszünk a kategóriánkban. Amíg mehetünk vele, addig én nem látok túl nagy lehetőséget egy kismotoros BMW-ben. Ha pedig majd muszáj lesz, akkor eldöntjük, hogy mit csináljunk, vagy hová menjünk.
Rallye2.hu: Összességében mennyire voltál elégedett az évetekkel?
Temesvári László: Mivel nincs sikerorientáció, nem azért megyünk, hogy bajnokok legyünk, így mosolyogtunk, jól éreztük magunkat és a végén még egy kicsi kupát is kaptunk az élmények mellé. Ki tudtuk szolgálni a támogatóinkat, nagyon köszönjük nekik, hogy mellettünk álltak, pont, mint a lelkes és mindig ügyes szervizcsapatunk. Mindenki örült, aki körül vett minket és ez szerintem többet ér bármilyen győzelemnél. De abban is volt többször is részünk. Ha tényleg komplexen nézzük az évet kicsit keserédes a kép, mint, ahogy a Mecsek Rallye kapcsán is említettem, az egyik szemünk sír a másik nevet esete hatványozottan igaz. Volt egy csomó dolog, ami miatt a Rallye2 háttérbe szorult. Én ezt nagyon sajnáltam. Látom, hogy az illetékesek dolgoznak azért, hogy ez pozitív irányba változzon, de nem tudom, hogy mennyire lesz jó ez az új irány.
Én támogatom az elképzeléseiket, mert a változás általában jót hozhat. Kívánom, hogy legyenek az új elképzelések sikeresek, tudjunk piszok jókat, jó környezetben versenyezni akár amatőr, vagy bármilyen bajnoki futamon. Senkinek ne kelljen azt éreznie, hogy nincs média, – rajtatok kívül- nincs televíziós összefoglaló és még rengeteg egyéb apróbb és nagyobb dolog, amiről az év folyamán már többször is ejtettünk szót. Pedig ezek az utánpótlás nevelés szempontjából rendkívül fontosak lennének. Az öt látvány és csapatsport esetében ez például remekül működik. Őket még a TAO-val is támogatják. Tehát azt érzem, hogy van itt bőven min gondolkodnia mindenkinek. Meg azt se felejtsük el ugye, hogy mi versenyzők fizetünk mindent, jól esne, ha néha ha nagy betűkkel kiírnák, hogy miről is szól ez a sport és egy picit több figyelmet és megbecsülést kaphatnánk mi Rallye2-es versenyzők is.
Salánki Gábor