Tamás Gyuszó és Sztrakon Bence a futamgyőzelmet szerette volna megszerezni hazai pályán, a Diósgyőr Rallye-n, de az abszolút második hely és a 6-os kategória elsőségével sem szomorúak a fiúk. Tamás Gyulával beszélgettünk.
Eredmény szempontjából nem indult rosszul az évetek, jól szerepeltetek az Esztergom-Nyerges Rallye-n. Milyen tervekkel készültetek a hazai versenyetekre?
Itthon mindenképpen nyerni akartunk, nagyon szerettük volna a Rallye2 Bajnokság aranyérmét begyűjteni és maximális pontszámot szerezni, de ez nem jött össze. Endréék nagyon gyorsak és ügyesek voltak, gratulálunk nekik ezúton is a győzelmükhöz, de mi is siettünk. Úgy vágtunk neki a versenytávnak, hogy nem csak a kategóriánkat, hanem az abszolút értékelést is meg akarjuk nyerni. Picivel lemaradtunk erről ezúttal.
Tényleg nem sok híja volt a sikernek, mindössze 6,1 másodperc választott el titeket 6 szakaszt követően az elsőségtől és gyorsaságit is nyertetek az összetettben. Mi történt veletek a pályákon?
Az első gyorsaságin bőven találkoztunk kihívásokkal, sok volt a megpróbáltatás, mert akkor még igencsak vizes volt a mályinkai erdei út, azon elég vicces volt lefele menni. Egyszer-kétszer azt hittem, hogy ott fogjuk összetörni az autót, de megúsztuk valahogy. Másodikként jött a Sáta-Ózd gyorsasági, ami teljesen olyan, mintha itthon mennék körülbelül. Azt olyan jól ismerem, hogy még fejből is végig tudnék menni rajta, úgy, hogy nem ül mellettem a jobb1-ben navigátor. Az a pálya mindig is tetszett nekem, kedvelem. Ezt az időnkön is lehetett látni, mert akkor nyertünk az összetettben gyorsaságit, nagyon jól sikerült. Utána Parasznya következett, ahol olyan téren nincs gond, hogy ismerem e vagy sem, mert az is itt van közvetlenül Miskolc mellett, többször autóztam már rajta. Ennek ellenére nekem soha nem feküdt az a pálya. Az okát nem tudom, hogy miért, de eddig nem tudtam ott soha olyan tempósan menni, mint ahogy ténylegesen lehetne. Ezúttal sem. A szerviz után, a második körben már jobbak voltak Mályinkán a körülmények, jobban is lehetett rajta autózni, fölszáradt sok helyen az út. Végül éppen emiatt kaptunk jó pár másodpercet, nem is tizedet, hanem teljes, komoly másodperceket, mert túl óvatosan jöttünk lefele, pedig a száraz út miatt nyomhattam volna jobban is a gázt. Nem baj, mert végig értünk a pályán, karcmentesen, de adtak nekünk rendesen Endréék, ám aztán jött megint a kedvencem, Sáta.
Endréék nem tudom mit csináltak azon a szakaszon, lehet vért ittak előtte, mert második nekifutásra megvertek minket 1,3 másodperccel, ami meglepett kissé. A végére maradt a Lyukóbánya, és ott megint hoztam a formám, nem volt semmi különösebb problémánk, mégis csak abszolút hatodikak lettünk a power stage-en. Mondom, nekem a Lyukóbánya-Parasznya soha nem adta ki. Meg alapvetően szerencsétlen is nekem ez a pálya. 2011-ben eltört a váltókar, aztán 2017-ben, vagy 2018-ban megismétlődött az eset, szóval nem a szívem csücske az a gyorsasági. Teljesítettük, célba értünk.
Az eredménnyel elégedettek voltatok?
Persze, hogyne lettünk volna elégedettek, csak úgy mentünk oda, hogy nyerni szeretnénk abszolútban is. Az ezüstéremnek is nagyon örülünk, mert itthon voltunk, itthon versenyezhettünk, hazai környezetben, a barátaink, a családunk, a szurkolóink előtt és szép eredményt értünk el, sok pontot gyűjtöttünk.
Folytatás? A Mecsek Rallye-ra eljöttök?
Igen, megyünk, csak nagyon kevés az az idő, ami a pécsi futamig hátra van. Jóformán két hét áll a rendelkezésünkre a felkészülésre, és ismét versenyezni kell. Nehezen lehet azt bírni, hogy ennyire szoros a versenynaptár, nem tudom, hogy jött ez ki így? Megoldjuk… Összeszedjük magunkat és bő két hét múlva már szerdán felkerekedünk és megpróbálunk a Mecsek Rallye-n is hasonlóan jól helyt állni, mint Diósgyőrben.
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor