Szombati Pisti és Szabó Gyuszi egy kupákat érő helyezéssel melegített be a Miskolc Rallye-ra, Egerben, de Borsodban mindössze két szakaszt tudtak teljesíteni mielőtt kicsúsztak a kányi elágazás közelében. A derecskei srácok azonban nem tétlenkednek, már épül-szépül az E30-as BMW, hogy a legközelebbi aszfaltos megmérettetésre újra csúcsformába kerülve küzd. Szombati Istvánnal beszélgettünk.
Az egri bronzérmetek jelentős lendületet adott nektek a folytatásra. Hogyan készültetek a Miskolc Rallye-ra?
Az évadnyitónk valóban remekül sikerült, ezen felbuzdulva rádobtunk még egy lapáttal, és még nagyobb elánnal készülődtünk a miskolci futamunkra. Pályát jártunk, figyeltünk a precíz itiner elkészítésére, mert újdonság volt számunkra az összes gyorsasági. Arra tudatosan koncentráltam, hogy elkerüljem a nálam korábban tapasztalt „bealvást” az első körben. Törekedtünk rá, hogy már az első szakasztól, sőt, a prológtól kezdve 100%-on teljesítsünk. Ez sajnos csak részben jött össze.
Nem sikerült túl jól a versenyetek, hamar kiálltatok. Milyen volt a prológ és hogyan kezdődött a szombatotok?
Tetszettek a pályák, már amelyiken mentünk, a prológon pedig jó volt körözni a sok néző előtt, a salakpályán. Óvatosak voltunk, de igyekeztünk kiszolgálni a közönséget is, ha már megtiszteltek minket azzal, hogy kilátogattak a Népkertbe. Egy gyors mosás után beraktuk az autónkat a parc fermébe, ahonnan szombaton reggel korán kihoztuk, szervizeltünk egy kicsit és elindultunk Hernádvécsére. Az első szakaszon azzal küzdöttünk, hogy kb. a pálya feléig nem hallottam a sisakomban azokat az információkat, amiket a navigátorom, Gyula mondott, elromlott az átbeszélőnk. Aztán váratlanul magához tért a hangosítás, de a fele távot kizárólag a saját szememre és emlékeimre támaszkodva tettük meg. De még így is 13. helyezést értünk el az abszolút értékelésben, aminek roppantul tudtunk örülni. Nagy lendülettel igyekeztünk autózni a szemerei pályán is, de a cél előtt, az utolsó 100 méteren, egy jobbos íven megúszott az autónk hátulja, a fűre értek a kerekek és ezt én nem tudtam kikorrigálni. Tolattunk egy nagyot és az autó hátuljával érkeztünk meg az árokba, ahol egy fának csapódtunk. A rescue kihúzott minket, de olyan károk keletkeztek, amiket nem tudtunk volna a szervizben sem megjavítani, szuperrallyezni esélyünk sem volt, nem tudtunk tovább menni.
Hol láthatunk legközelebb titeket?
A murvás versenyeket mindenképpen kihagynánk, nem terveztünk idénre egyet sem, így a Székesfehérvár Rallye-ra készülődünk. Reméljük, hogy addigra elkészülünk a munkákkal. Az esély megvan rá, mert napokon belül kezelésbe veszi a BMW-nket a karosszérialakatosunk, tehát nem alaptalanul bizakodunk abban, hogy a következő aszfaltos futamon ott lehetünk újra a Rallye2 Bajnokság mezőnyében.
Rallye2.hu – Salánki Gábor