Bodogán Feri és Molnár Tomi váratlanul hamar kiszállt a Miskolc Rallye-n, a kupákért folytatott csatákból, de vasárnap, amikor visszatértek azonnal a kategóriatársak tudtára adták, hogy ha nem babrál ki velük a technika, akkor oda kell rájuk figyelni a Rallye2 után, az ORC mezőnyében is. Bodogán Ferenc foglalta össze a miskolci élményeiket, és egyúttal felvázolta a nem kispályás szombathelyi terveket is.

Ismét változtattatok egy kicsit a Miskolc Rallye előtt a Ladátokon. Min javítottatok ezúttal, és hogyan készültetek?

A váltótartó gyermekbetegségeit hárítottuk el az Eger és a Miskolc Rallye közötti egy hónapban, ami Bauer Mikinek köszönhetően tökéletes lett. Mindent beállított, hibátlan munkát végzett. Az évadnyitó versenyen nagyon kicsivel maradtunk le a géposztályunkban, a dobogó legalsó fokáról, ezért óriási elánnal készültünk a borsodi folytatásra. Felszívtuk magunkat, szerettünk volna kupákkal hazatérni Miskolcról és úgy éreztük, hogy ha maximálisan oda tesszük magunkat, akkor ezt meg is fogjuk valósítani. Ennek megfelelően abszolváltuk a pályabejárást, mindegyiken sokszor, ha jól emlékszem talán ötször is autóztunk, és nem sajnáltuk rá az időt, dacoltunk a hosszú etapokkal, és esti sötétben is kimentünk szétnézni a szakaszokon, hogy éjjeli körülmények között se okozhasson semmi meglepetést nekünk. A pályafelírás teljesen tökéletesre sikerült, de a versenyre már nem mondhattuk el ugyanezt, nem kellett sötétben versenyeznünk, még szombaton délelőtt, a második szakaszon hengerfejes lett a motorunk.

Mégis célba értetek. Mi történt veletek a versenyen?

Onnan kezdeném, hogy a szervizcsapatunk és az egész csapat most volt a legtökéletesebb. Az egyik támogatónk, Perjés Ottó személyében találtunk rá egy olyan emberre, aki össze tudja fogni a csapatot és megteremti a szervizeseink, valamint köztünk a tökéletes összhangot, ráadásul roppant lelkes és ügyes is. A csapatunk kibővült a Miskolc Rallye-ra, Galuska Szabiék beléptek hozzánk, így ezután az ő autójukat is a mi szervizeseink istápolják. A prológon háttal ültem a kormánynak. Ahogy szoktam. 🙂 De ezúttal legalább nem tolattunk, ami óriási előny volt.

Ha tolattatok volna, akkor háttal ülve már arccal előre felé vagy, azaz előre látsz… 🙂

No, igen. Ez is egy elmélet. 🙂 Nagyon tetszett, hogy rengeteg szurkoló biztatott minket a lelátókról. Ráadásul sok ismerőssel találkoztam, mielőtt a pályára gurultunk, és azután is, hogy kijöttünk a salakról. Egy régi, főiskolás barátommal is összefutottam, jót beszélgettünk. Jól szervezett volt a prológ és az is tetszett, hogy utána lemosták a kocsinkat, tisztán rakhattuk be a parc fermébe. A másnapi versenyre már nem mondhatom el ugyanezt, mert voltak problémák és fennakadások a gyorsaságikon. Olykor sokat kellett várnunk a rajtok előtt. Szerencsére nem kezdtük korán a szombatot, tudtunk pihenni, ennek megfelelően indítottuk a napot. Az etappá lett hernádvécsei szakasz után, Szemerén minden rendben volt, az első helyen zártunk a P12-ben. Hasonló eredményt szerettünk volna elérni a harmadik, selyebi szakaszon is, de a vége előtt nagyjából három, vagy négy kilométerrel le kellett lassítanunk, mert hengerfejes lett a motor. Innentől nem volt tovább. A szakaszról ki tudtunk jönni, Gagyvendégiben, egy helyi embertől kértünk meleg vizet, amit kaptunk is, feltöltöttük vele a hűtőrendszert, majd a motordoktorunk, Orbán Norbi javaslatára óvatosan, egy rettenetesen hosszú etapon elindultunk a szervizpark felé. Sikerült annyira visszahűtenünk a motort, hogy elérjünk vele Miskolcra, ahol Norbi mentette, a menthetőt, megtett mindent, amit lehetett a rendelkezésére álló 30 perc alatt, majd kiküldött minket tovább versenyezni. Lesz, ami lesz, próbáljuk meg alapon. Az etapon már látszott, hogy továbbra is fogy a hűtőfolyadék, ebből gondoltuk, hogy a gyorsaságin sem valószínű, hogy javulni fog a helyzet. Biztos, ami biztos feltöltöttük a rajt előtt a rendszert, majd letoltuk a negyedik szakaszt, de természetesen nem olyan elánnal, mint ahogyan azt szerettük volna. Figyeltünk a motor épségére is.

Szemerén, a faluban újra sikerült visszahűteni a motort, de az ötödik gyorsaságira ez már nem volt elég, oldalra kellett húzódnunk. Bent megvártuk, hogy lehűljön annyira az erőforrás, hogy ki tudjunk jutni a szakaszról, majd leadtuk a menetlevelet. Visszavittük a kocsit a szervizbe, ahol Norbi megjavította a hengerfejet és így vasárnap, szuperrallyeval, valamint jelentős időbüntetéssel visszaállhattunk a versenybe. Szinte kivétel nélkül dobogós helyen zártuk a gyorsaságikat, és a power stage-en, Bükkszentkereszten is sikerült elcsípnünk egy második helyet, a kategóriánkban. Csak Vizelli Karcsiék páholtak el minket, mindössze 0,2 másodperccel. Ezzel tudtunk menteni két pontot, a géposztályunk negyedik helyén zártuk a versenyhétvégét. Megérte visszaállni az új pontozás miatt minimalizálni tudtuk a veszteséget.

Szombathelyre el tudtok jönni? Mik a tervek?

Mindenképpen ott leszünk az Iseum Rallye-n. A miskolci eredményeinket látva szeretnénk magasabbra tenni a lécet magunknak, mert úgy véljük, hogy nem csak a dobogós helyek egyikére lehetünk jók, hanem eséllyel pályázhatunk a kategóriagyőzelemre is. Szeretnénk megnyerni a P12-es géposztály csatáit a Szombathely Rallye-n. Nagyon kemény a kategóriánk, a tökéletes versenyzés mellett némi szerencsére is szükségünk lesz, illetve a felkészülésnek is hibátlannak kell lennie, mert egy ilyen hosszú ORC-s verseny mindig nagy kihívás egy Ladának. Ha Fortuna nagyasszony mellettünk áll és sikerül elkapnunk a ritmust, akkor nem lehet gond, megszerezhetjük az első kategóriagyőzelmünket, az új bajnokságban.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!