Egy kicsit megkésve, de megpróbálom leírni az Eger Rallye-val kapcsolatos élményeinket, kalandjainkat. Sajnos túlnyomórészt rossz dolgokról tudok csak írni. Nagyon örültünk, hogy újra rajthoz állhattunk Egerben, mivel nagyon szeretem az ottani gyorsokat és a korábbi években mindig nagyon jó szájízzel távoztunk a városból és halkan megjegyzem nem az eredmények miatt volt. Idén sajnos másképp alakultak a dolgok… Szabó Feri foglalja össze egri tapasztalatait.
Péntek reggel a gépátvétel előtt szembesültünk azzal a ténnyel, hogy valami miatt nem indul be az autó, holott az akkumulátor is rendben van, és az önindító is most volt ellenőrizve. Na mindegy gondoltuk, és kis várakozás után mégis életre kelt a VFTS-ünk. Ám ez a gond végig kísért minket a verseny folyamán. Az első gyors mindezek ellenére jól sikerült. A gondok a következő szakaszon kezdődtek. Egy kicsit nagyobb tempóban érkeztünk az egyik kanyarba, mint kellett volna így sikerült az erdőben landolnunk. Legalább 2 perc volt mire a nézők nagy nehezen leszedtek minket a bokrok tetejéről, amiért ezúton is köszi nekik! Így a következő gyorsaságit sikerült az utolsó helyről kezdenünk, de a kedvünket még ez sem szegte. A kategória amúgy is nagyon erős volt, így beletörődtünk abba, hogy marad a jóízű tét nélküli autózás. Ekkor jöttek a nagyobb gondok: úgy sejtem azt nem kell ecsetelni senkinek, hogy voltak kisebb nagyobb csúszások a gyorsasági szakaszok között, ami ugye hosszú várakozással járt. Normál esetben pár perc az időellenörzőtől a rajt, de a mi esetünkben sajnos ez egy kicsivel több lett. Itt térek vissza arra a problémára, hogy az autó nem indult. Ennek okán úgy döntöttem, hogy nem állítom le, csak azzal nem számoltam, hogy ez nem kb. 3 perc lesz hanem 1 óra. Az 50. percnél járhattunk, amikor észrevettem, hogy nagyon melegszik a víz. Azonnal kiszálltam kezemet a hűtő elé rakva éreztem, hogy nem megy a ventilátor. Szóltam a navigátoromnak, hogy nézzük meg nehogy „megfőzzük” a motort. Ehhez azonban fel kellett emelnünk a motorháztetőt, viszont parc fermé területen voltunk, és ez ugye tilos, de hát a motor ugye többet ér. Egy mozdulat volt a vezeték megigazítása és már ment is a ventilátor, de, mivel ez nem szabályos a sportbíró felhívta a figyelmünket, hogy büntetést fogunk ezért kapni. Gondoltam a motor megóvása mindennél többet ér számomra, úgyhogy nem bánom meg az biztos . Ezek után fölhívtam az összekötőnket, hogy ugyan milyen bünti járhat ezért a tettért, amire azt a választ kaptuk, hogy valószínűleg időbüntetés lesz. Ezek után döntöttünk úgy, hogy folytatjuk a versenyzést, mert így is az utolsó helyen voltunk. A versenyt be is fejeztük a kategória 2. helyet szereztük meg. Hozzáteszem ehhez kellett az is, hogy a versenyzőtársaink közül többet is megviccelt a technika ördöge. Volt nagy öröm stb., de a jókedvünk nem tartott sokáig ugyanis éjfél körül fölhívott az összekötőnk, hogy fáradjak be a technikai bizottság elé ugyanis most tárgyalják az „ügyünket”, ami jelen állás szerint azt jelenti, hogy kizárnak a versenyből. Megkérdeztem, hogy: Miért ha bemegyek akkor változik a döntés? Erre az volt a válasz, hogy nem, de mégis úgy illik, hogy meghallgassák a másik felet is. Kérdezem én, akkor minek? De még mindig bíztam abban, hogy annak ellenére, hogy a szabály az szabály emberség is van a világon. Mi versenyzők is sok mindent elnézünk szó nélkül, amiben a T. ….. téved és hibázik, mivel emberek vagyunk. Egyébként a kizárásos büntetés lehetőségéről rögtön a sportbírói feljegyzés után tájékozódtam, mert annak tudatában, hogy kizárnak nem folytattuk volna a versenyzést. Akkor azonban azt a tájékoztatást kaptam, hogy nem valószínű a kizárás, időbüntetés lesz a vége. Azóta is kapom a jó tanácsokat, hogy mit kellett volna mondanom az igazság helyett, de én úgy gondoltam, hogy nem követtem el akkora eget verő szabálytalanságot, hogy ilyen nagy büntetést kapjunk.
Aki már valaha indult versenyen, vagy köze van, ehhez a sporthoz az tudja mennyi munka kell egy versenyen való elinduláshoz, és egy ilyen – szerintem- apró hiba miatt, nem látom értelmét, hogy kizárjanakbárkit. Tudom a szabály az szabály, de legyünk már emberek! És még valami: ha legközelebb valamelyik versenyzőtársam kér valamilyen szerszámot, pótkereket, vagy bármi mást, akkor biztos, hogy segíteni fogok neki. Mert tudom, hogy mindenki nyerni akar, de nem minden áron, nem úgy, hogy kizárják a társunkat, és a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat, hiszen ezért csináljuk. Sajnálom, hogy így ért véget számunkra az Eger Rallye.
Végül, de nem utolsó sorban nagy köszönet illeti meg a szerelőimet Rokkert, Tüdőt, Szücsit, Gábikát és Rolkát valamint Bajor Mifu Zolit, akik mind a két szervizben 100 %-osan oda tették magukat, hogy a versenyt be tudjuk fejezni. Volt min dolgozniuk a srácoknak…