11700890_1076474149048971_3724843026557517849_nRájöttem valamire. Nagyon rossz interjúalany vagyok. Kitoltam magammal, mert rengeteget jár a szám, ezért elég hosszúra de remélem annál érdekesebbre sikerült az a „beszélgetés” amiben a pálya mellől, saját szemszögemből a fényképezőgép és a klaviatúra mögül szeretném bemutatni a Rallye2.hu és az én idei évemet. Március végén a semmiből kellett feléleszteni az oldalt, de a Veszprém Rallye után egy hét alatt már csaknem 40000 emberhez sikerült eljutnunk a Facebook hathatós segítségével, ami még engem is alaposan meglepett, de egy csöppet sem szomorkodtam emiatt. Hát akkor íme, a Rallye2.hu 2015-ös évének az összefoglalója. Salánki Gabival „beszélgettem”.

Rallye2.hu: Hogyan kezdődött számodra a 2015-ös évad?

Salánki Gábor: Minden várakozást alulmúlva. Már ha magát a Rallye2.hu-t veszem figyelembe, aminek az okait még az előző évre vezethetem vissza. A tavalyi bajnokságot gyakorlatilag teljes egészében kihagytam, csak a Miskolc és Bükfürdő Rallye-ra tudtam eljutni, egyszerűen nem engedtek szabadságot kivenni a versenyek időpontjában, ezért az utóbbi 5 év legfoghíjasabb esztendője lett számomra a 2014-es. Ez természetesen a látogatottságunkon is tökéletesen tükröződött, így gyakorlatilag a semmiből kellett újra felépíteni, fellendíteni a honlapot. Vagyis rosszul fogalmaztam, csak a látogatottságot. Ezek után tudtam meg a „jó hírt”, hogy az a minimális támogatás, ami a weboldalt idáig is életben tartotta teljesen megszűnt így kizárólag önköltségre kellett váltani. Az Eger Rallye-val kapcsolatban legalább annyi szerencsém volt, hogy számomra közel volt a térképen, de igazából mégsem sikerült magát a versenynek nagyon mélyen a szívembe lopnia.

Rallye2.hu: Miért is?

Salánki Gábor: A néptelenebb Rallye2-es évek után ugyan nagyon bizakodóvá tett, hogy több, mint 90 páros indult el az év első versenyén Rallye2-es színekben, de rettenetesen megéreztem a versenyzőkkel történő kapcsolatfelvétel során, hogy kimarat a 2014-es évem. Az autók 70-80 %-a ismeretlen volt, a szervizparkban pedig szinte vadásztam az ismerős arcokat egy-egy interjúért és azért, hogy az addig ismeretlen versenyzők legalább láthassák amit csinálok és ezáltal könnyebben szóba álljanak velem. Olyan szinten nem találtam a helyem a Rallye2 mezőnyének a közelében, mint kezdő buzi a gőzfürdőben. 🙂 Végül azért sikerült az újrakezdéshez elegendő kép és hanganyagot összehoznom és izgatottan készültem a hozzám legközelebb található Miskolc Rallye-ra.

DSC_04592

Rallye2.hu: Ahová végül nem jutottál el.

Salánki Gábor: Nem sajnos. Pedig igazi low budget versenyt terveztem Miskolcra, egy nap menni-jönni, a lehető legkevesebb időt ott tartózkodni, mert még annak is örültem, hogy így összejön. Pénteken vagy szombaton, tök mindegy, a verseny előtti napon este kaja, fotós holmi összerak, hajnal 4:30-kor riadó, telefon megnéz, rajta az sms, hogy hét pont nulla nullára szeretettel várunk a munkahelyeden, mert a kedves kollégádnak már otthon feladták az utolsó kenetet, beszakadt a legkisebb lábujján a köröm. Vagy valami hasonló kaliberű gondja adódott. Hatalmas „boldogság” volt, meg is háláltam becsülettel a rendkívüli műszakot, 😉 szerintem biztos jobban járt volna mindenki, ha akkor nem rángatnak be.

Rallye2.hu: Aztán jött a Szombathely Rallye, ahol egy tőled eddig teljesen szokatlan helyen, az adminisztratív átvételen találkozhattak veled a versenyzők.

Salánki Gábor: A Szombathely Rallye több tekintetben is igen érdekesen alakult a számomra. Az oldal szempontjából pedig gyakorlatilag életről-halálról döntött. Ki kellett találni valamit, hogy életben lehessen tartani a Rallye2.hu-t. A Miskolc Rallye után alkalmi, helyi hirdetőket próbáltunk találni E-mailben, a versenyek idejére, de senki sem válaszolt a felkínált lehetőségre. Végső elkeseredésemben Kuncz Dezsővel – aki már évek óta sok-sok segítséget nyújtott a munkámhoz- és Baksai Lacival beszélgettem arról, hogy véleményük szerint van e esély rá, hogy a Rallye2 versenyzőit bevonjuk ebbe a projektbe és a segítségükkel dolgozhassak tovább a Rallye2-ért. Bevallom őszintén, hogy eddig soha egyetlen versenyzőnek sem értékesítettem egyetlen fotómat sem és most sem ez volt a célom. Azt találtam ki, hogy versenyenként, versenyzőpárosonként, aki tud, akar és a lehetősége is megengedi, az támogassa az oldalt egy minimális összeggel. Én ezért – mivel mással nem tudom a segítséget meghálálni- a verseny után küldök két nagyfelbontású fotót és a következő versenyig valamikor készítek velük egy telefonos interjút, amit itt a Rallye2.hu-n láthatnak viszont. Nagyon rossz érzés volt ezzel a szöveggel odamenni a versenyzőkhöz, pláne úgy, hogy a kimaradt előző év miatt akkor még teljesen ismeretlen srácoktól kényszerültem támogatást kérni, vagy ahogy én akkor éreztem koldulni. De elsőre is elegendően reagáltak pozitívan a kezdeményezésre, ezért már ott eldöntöttem, hogy Székesfehérvárra biztosan el fogok menni. A Szombathely Rallye másik pikantériáját nekem is az éjjel előrehozott rajtidő jelentette. Időben kiértem a pályára, Szelestére, ami aszfalttal kezdődött. Elkaptam az ORB mezőnyének a végét, majd mivel egy elég semmitmondó kanyar volt a rajt után elindultam az az utáni első derékszögű kanyarhoz, nevezzem talán bal3-nak, ott majd jobb lesz és mire az első éles autó ott lesz én is odaérek az előfutók után. Futok kb. 400 métert, lassító, kérdezem a sporit, hogy van még idő a Rallye2 rajtjáig? Van, van. Futok tovább, fényképezőgép gondosan elrakva, hallom jön az előfutó. Megfordulok, akkor látom, hogy előfutó nincs, Berényi Laciék jöttek egyből. Laci nem tudom mit látott, de én nagyon vertem a tamtamot a pálya szélén. Rohantam tovább, közben kicsomagoltam, Vizelli Karcsiékat ugyan egyenesben, de legalább le tudtam fotózni, a 203-ast, Szauer Gergőéket pedig már végre – bár aszfalt mellől- jobb helyről, vártam.

Rallye-díjátadó-ünnepség-2014-Park-Inn-Radisson-Budapest-Salánki-Gábor_0031

Laciékról és a mezőny elejéről a Söptei úton újra lemaradtam, a korábbra hozott rajt miatt, ekkor inkább elengedtem ezt a szálat mentem a szervizbe interjúzni. Innentől helyre állt a rend, egész jó verseny lett a Szombathely Rallye-ból, elég jó fotókkal, ami pedig a legfontosabb volt, az az, hogy remény látszott arra, hogy nem kell feladni az oldal működtetését.

DSC_04462

Rallye2.hu: Székesfehérvárra tehát lehetett készülődni.

Salánki Gábor: Igen, éjszakai műszakból inkább megszökve, mint elengedve indultam el hajnali fél négy környékén Székesfehérvárra. Az adminisztratív átvétel maga volt az őskáosz, de legalább egy helyen volt a gépátvétellel így itt tudtam ilyen fotókat is készíteni. A versenyzők itt is és az év többi versenyén is nagyon jól fogadták az ötletem, amiért óriási köszönettel tartozok nekik. Pedig még ekkor is hatalmas blamának éreztem, ahogy kalapozok náluk. A Székesfehérvár Rallye szerintem egy alapvetően jó verseny volt, négy negatívumot emelnék ki. Az első a pokoli meleg, de ezt mindenki a saját bőrén érezhette. A második a versenyre kiadott és általam fellelt csapnivaló térképek. Több, mint izgalmas volt például a használatukkal a csákberényi pálya nagy visszafordítójához odatalálni. Nekem legalábbis…

Székesfehérvár-Rallye-2015.06.14-Rallye2-Salánki-Gábor_073

Aztán a szervizben a sporik ide-oda küldözgettek, amikor azt kérdeztem tőlük, hogy hol van a szervizbe a bejárat, ahol a versenyautók beérkeznek. Majdnem lemaradtam a lehetőségről, hogy interjúkat készíthessek a Rallye2 versenyzőivel. 25 méter séta helyett rohangáltam fel-alá vagy 2 kilométert. 😀 Úgy értem oda a versenyzőkhöz, mint aki a zuhany alól lépett ki. Mindezek fejébe még a baseball sapkám is otthagytam a kapkodásban a Videoton stadion lelátója alatt. Béke poraira. Aztán Bakonycsernyére mentem, hiba volt, semmi jó kanyar nem volt közel s távolt, az év talán legrosszabb fotós helyét találtam meg, de érdekes módon mégis itt született meg az idei évben az egyik legjobban sikerült fotóm. Szerintem.

Székesfehérvár-Rallye-2015.06.14-Rallye2-Salánki-Gábor_145

Rallye2.hu: Veszprémben már nem lehetett arra panaszod, hogy nem találtál jó fotóspozíciót, hiszen látványosabbnál látványosabb kanyarok és ugratók tarkítják a szakaszokat.

Salánki Gábor: Ez talán a Veszprém Rallye-ra a legigazabb mondás. Persze, ha az ORB versenyeit nézzük, akkor illene a székesfehérvári megmérettetés murvás szakaszaira is, de a Rallye2 ugye ott nem ment. Nyitásként nagyon meglepődtem, amikor a parc fermébe beállított autókat fotóztam, hiszen ők is a lenyírt, letaposott mezőn álltak, de én körülöttük csatangoltam a szalagon kívül a csimbókosban. 🙂

Veszprém-Rallye-2015-Rallye2-Salánki-Gábor_284

Az időtervemnek leginkább egy Kislőd, szervizpark, Kislőd, céldobogó program volt a legmegfelelőbb, no és persze ezúttal is nagyon fontos volt, hogy az első gyorsaságira kijussak, mert attól függetlenül, hogy beszáll e egy-egy versenyzőpáros a föntebb említett támogatós rendszerbe nekem mindenkiről szükségem van legalább egy fotóra, hiszen Rallye2-ben versenyez, helye van az oldalon neki is. A lőtéri ugratók sajnos ugrottak, mert vagy a szervizes beszélgetéseket vagy a céldobogót kellett volna értük kihagyni. Az év egyik legizgalmasabb pillanata volt számomra, amikor az első gyorsaságin Keszler Matyi bácsiék befordultak előttem, az Audi ordít, sebesség nincs, Matyi bá’ nyitja az ajtót, kiabál, hogy gyere húzd fel a kuplungot mert leragadt. Azalatt az 5 másodperc alatt, amíg az autójuk mellett térdeltem a porban persze pont odaért az őket követő Mitsubishi. Jó volt egynek… 🙂 Veszprém számomra egy pokoli poros, de nem annyira meleg versenyként maradt meg, mint a székesfehérvári hétvége.

Veszprém-Rallye-2015-Rallye2-Salánki-Gábor_280

Rallye2.hu: Mindössze három hét volt a Baranya Kupáig.

Salánki Gábor: Igen. Ami alatt gyakorlatilag az összes szabadságom kiadták – teljesen fölöslegesen- és sajnos a klímát is agyatlan módon használtam az autóban a komlói verseny előtt, nagyon meg kellett fáznom 😉 azért, hogy ott tudjak lenni a Baranya Kupán. Máskor majd jobban vigyázok, ígérem főnök. 🙂 Sokszor voltam már Baranya Kupán és Mecsek Rallye-n, aránylag jó a helyismeretem, de Istenemre mondom, hogy a mecseki pályák egy-egy kiszemelt kanyarját számomra nagyon kalandos megtalálni. A nyárasvölgyi rajt környéke az egyik legnagyobb feladvány, mindkét idei versenyen elkerültem a rajtot, a golgotai elágazásnál kötöttem ki, de igazából nem bántam meg, elég jó kanyar van fotósszemmel is az elágnál, ráadásul 50 métert kell megtenni a parkolóig, hamar lehet visszaindulni a szervizparkba.

Baranya-Kupa-2015-Rallye2-Salánki-Gábor_00451

Hasonló a helyzet Árpádtetőn, ahol a lapisi elágazásban ténykedtem, csak sajnos a hatodik gyorsasági szakaszon én is belefutottam egy etapba, de a szurkolók és néhány versenyző így is megcsinálták a show-t, integettek, pacsiztak menetközben, de Parkánszki Balázsról és Gálik Katáról sikerült olyan jó képet csinálnom, mint versenyen sem, a Ladájuk olyan szépen emelte az első kerekét, hogy ihaj! 🙂

Baranya-Kupa-2015-Rallye2-Salánki-Gábor_245

A Kassa Rallye hétvégéig mindössze két hét volt, emiatt hihetetlen tempóban kellett írni az interjúkat, aminek nagyon örültem, de volt bennem egy nagy adag vizsgadrukk, hogy mindenkit becsülettel kiszolgáljak, ha már voltak olyan kedvesek a versenyzők, hogy Komlón is szép számmal mellém álltak.

Rallye2.hu: Miskolchoz hasonlóan Kassáról sem láthattunk tőled egyetlen fotót sem.

Salánki Gábor: Igen, mert a felvidéki verseny munkahelyi és családi elfoglaltságok miatt szintén kikerült a versenynaptáramból, amit legbelül nem is bántam, mert a versenykiírást átböngészve egy hatalmas logisztikai rémálmot láttam magam előtt. Az első gyorsasági elején egy darab fotózásra érdemes kanyart sem láttam a videókon. Ha lett is volna, akkor is majdnem 80 kilométeres etapot kellett volna menni a térképek szerint a szervizig, ahol interjúzni tudtam volna a versenyzőkkel az első kör végén. De mire odaértem volna a mezőny eleje már javában kifelé tartott volna a pályákra ezért egy gyorsasági talán egy interjú és a céldobogó képei készülhettek volna el, de nagyon ingatag lábakon állt a Kassa Rallye számomra. Azt hiszem ezt a sok volna szó is érzékelteti. Végül az élet megoldotta a fejtörést, maradtam itthon, amennyire tudtam a Rallyliveon követtem az eseményeket és aztán persze beszélgettem a versenyzőkkel, amiket a Rallye2.hu-n írott formában viszont is láthattatok.

11150616_834990103205325_1026376075764706616_n

Rallye2.hu: Évadzárás, Mecsek Rallye.

Salánki Gábor: Hát mit ne mondjak, Kassához hasonlóan a Mecsek Rallye előtt is lefőttem, mint a reggeli kávé, amikor megismerkedtem a kiírással. Elkezdtem érdeklődni a Trefort puszta, mint első szakasz iránt, de számomra csak csupa rossz híreket mondott mindenki. Szűk, gyors, sötét, bokros, sokat kell bemenni, messze van mindentől, másfél kilométerrel zárás van a rajt előtt, tehát minden ellene szólt. Rágtam a kefét rettenetesen, hogy csak oda kéne menni, de nagy vívódás után mégis Pécsváradot választottam. De jól tettem!

Mecsek-Rallye-2015-Salánki-Gábor_023

Nagyon sajnáltam, hogy a mezőnynek etap lett a Trefort puszta, de ez nekem irdatlanul jól jött, mert valószínűleg kiesett volna még néhány autó a nyitószakaszon, ám így az etap miatt majdnem mindenkiről tudtam fotót készíteni. Senkinek sem kívánom, hogy etapon kelljen autóznia, de ez akkor számomra tényleg jól jött. Bocs srácok! Pécsváradról Nyárasvölgyre mentem át, a jól ismert Golgotához, ahol bíztam benne, hogy a gépem beépített vakuja – nagyobb híján- elegendő fényt ad a totális sötétben a fotózáshoz, elég közel jön majd a téma a megörökítéshez.

Mecsek-Rallye-2015-Rallye2-Salánki-Gábor_003

Szerencsém volt, mindkét etapot elkerültem. A végére maradt a díjátadó ceremónia és ezzel zárult számomra a 2015-ös évad. Az éves díjátadó ünnepségen persze én is ott leszek.

Rallye2.hu: Nagyon sokszor említetted a beszélgetés során, hogy az első gyorsasági elejéhez, első kanyarjához szeretsz menni. Miért?

Salánki Gábor: A válasz nagyon egyszerű. Mert ott van arra a legnagyobb esély, – vagy a prológon, ha van- hogy a teljes mezőnyt lencsevégre tudjam kapni. Tudom, hogy ez sokszor azt eredményezi, hogy nem annyira látványosak a fotóim, mint más fotós kollégáknak, de nekem minden Rallye2-es autóra szükségem van ahhoz, hogy komplex képet tudjak mutatni az olvasóknak, nézelődőknek a versenyekről. Aztán amikor az első szakaszon lement az utolsó autó, akkor tűz vissza a kocsihoz és igyekszek a szervizbe, hogy elkészíthessem a videós interjúkat és mehessek a következő kör(ök)re valamint a célba. Ez a másik indok erre a szisztémára. Az esetek szinte 100%-ában egyedül vagyok a versenyeken, mindenhová nekem kell eljutni, még a 201-es rajtszámú versenyautó előtt – az utolsót pedig meg kell várni- mert, ahogy Szombathelyen is bebizonyosodott a 201-es bizony nem vár engem. 🙂

Rallye2.hu: Mi volt a 2015-ös év legjobb és legrosszabb pillanata számodra?

Salánki Gábor: A legszomorúbb, legrosszabb pillanat az nem kérdés. Ez Varga Csabi és Szabó Attila tragédiával végződő egri kiesése és a másnap esti debreceni autós felvonulás volt, amit Attila tiszteletére szerveztek Debreceni Petiék. No és persze a temetés. Soha ne kelljen még egyszer ilyet átélnie senkinek sem, aki a rallyesportért rajong, bár ez az év a sportág egyik legsötétebb éve volt világszinten is. A legszebb pillanatból több és szerencsére azt mondhatom, hogy nagyon sok volt. Számos versenyző köszönte és hálálta meg a munkám, nem fukarkodtak a szép szavakkal sem, de kettőt mégis kiemelnék ezek közül. A Veszprém Rallye-n Régi Peti száját hagyta el, amikor mondtam neki, hogy köszönöm a támogatást és ne haragudjon, hogy én a verseny egyéb költségein felül még „lehúzom” őket. Peti erre csak annyit válaszolt, hogy „Gabi, nehogy te kérj már bocsánatot, azért mert dolgozol.” A másik dicséretet nemrégiben a Mecsek Rallye után Balics Ákos írta nekem Facebookon: „Több ilyen emberre lenne szükség, és akkor talán újra fénykorát élné ez a sport Magyarországon!” Ettől komolyan mondom, hogy bekönnyezett a szemem. Minden kedves és biztató szó óriási lendületet tud adni a munkámhoz, de ez a két eset nagyon megragadt az emlékezetemben.Baranya-Kupa-2015-Rallye2-Salánki-Gábor_00581

Rallye2.hu: Hogyan készülsz a 2016-os évre illetve milyen terveid vannak még 2015-re?

Salánki Gábor: Először is szeretném megköszönni a Rallye2 versenyzőinek a munkámhoz, a honlap fennmaradásához nyújtott segítségét és támogatását, remélem nem okoztam csalódást. Valamint köszönöm a páromnak a hétvégi kimaradozásaim miatti megértését és türelmét. Az idéi évre nekem már csak a december 19-i Rallye Szakág díjátadó ünnepsége maradt. A Mikulás és a Szilveszter Rallye-ra biztosan nem megyek, mindössze 7 óra szabadságom maradt az év végére, ami alatt az utolsó négy hónapot kell érteni. Örültem, hogy a bajnokság meg volt, úgy, ahogy, ezek már nem férnek bele sajnos. 2016-ban úgy tervezem, hogy szeretnék a Rallye2 bajnokság minden futamán ott lenni és dolgozni, de majd meglátjuk, hogy mit hoz a sors, ám biztos vagyok benne, hogy a következő esztendő sem lesz egy könnyen szervezhető év a számomra. De próbálkozok. Jó lenne egy kicsit a technikai oldalon is fejleszteni, mert látom, hogy tetemes a lemaradásom ezen a téren. Ennyire vágyok, ha ezek sikerülnek, akkor én már nagyon fogok örülni.

GabikaWRC

 

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!