Ruszó Krisztián és Geró Gabi továbbra sem a szerencse kegyeltje, csak óriás küzdelem, és egy indulás előtti motorcsere árán jutottak el Salgótarjánba, ahol már az első szakaszon beintett nekik ismét a technika. Mondhatnánk, hogy Toldihoz hasonlóan tűrte Krisztián, tűrte, ameddig tűrhette, de a ceredi pályán úgy érezte, hogy ennyi volt most elég lesz és inkább a kiállást választotta a további kilátástalan küzdelem, valamint a még nagyobb anyagi kár helyett. Az év végén viszont szeretnének legalább egy kevéske sikerélménnyel elvonulni a téli szünetre, így a Nyíregyháza Rallye előtt tesztre, valamint sok-sok szerelésre készül, a borsodi páros. Ruszó Krisztiánnal beszélgettünk.
A Székesfehérvár Rallye óta nem láttunk titeket a Rallye2-ben, de a hosszú szabadság ellenére sem unatkoztatok szinte egy percet sem.
Arra egyáltalán nem volt időnk. Motort építtettünk, motort kivettünk, motort beraktunk, motort járattunk, majd még egyszer motort cseréltünk, megkoronázva a munkánkat, visszaállítottuk az eredeti állapotot. Már amennyire a Körmöndi Szabi barátunktól kölcsönkapott motort eredetinek nevezhetjük a saját autónkban. Úgy volt, hogy a Salgó Rallye-ra elkészül az új erőforrás a kocsinkba, ami tényleg el is készült, de az indulás előtti utolsó estén, a hengerfej, a víztérnél berogyott, anyaghiba miatt. Az új motort így ki kellett vennünk és újra beszereltük Szabi motorját, amit sokadszorra is nagyon szépen köszönünk neki. Gyengébb ugyan, mint a miénk, de roppant nagy előnye, hogy rendeltetésszerűen működik. Bíztunk benne, hogy az idei évben először végre sikerül célba érnünk. Legutóbb erre éppen a Salgó Rallye-n volt példa, 2017 áprilisában. Ezt a tervet most sem sikerült teljesítenünk. 🙁
Mi történt veletek? A hatodik szakaszig jutottatok.
Nem a motor tehetett a kiesésről, kuplungproblémák adódtak, teljesen besült a kinyomó csapágy, Cereden feladtuk a további küzdelmet. Addig szinte végig az önindító használatával löktük be a kocsit, de a végén már az sem bírta a megnövekedett terhelést, mi pedig azt mondtuk, hogy nem fogjuk a kocsit tologatni a rajtoknál. A kuplungproblémák már a szombat délutáni superspeciál szakaszon jelentkeztek. Menni kellett rajta, elfogadhatóan teljesítettük, de lett volna néhány ötletünk a belvárosi pályával kapcsolatban, ami még élvezetesebbé tehette volna ezt a gyorsaságit. Már ekkor megfordult a fejemben, hogy nem biztos, hogy sikerül célba érnünk, de igyekeztem elhessegetni a gondolatot, nem akartam előre a falra festeni az ördögöt. De vasárnap reggel, már az aznapi első szakasz előtt azt éreztem, hogy egyre inkább puhul felfelé a kuplungpedál, majd a ceredi pálya felénél már teljesen megszűnt a kuplung, átszakadt a teljes szerkezet, amikor besült a kinyomó csapágy, így halmozottan hátrányos helyzetbe kerültünk. Az etapon megálltunk, úgy voltam vele, hogy feladjuk a futamot.
A léptetővillát kihúztam a váltóharangból, láttuk, hogy nincs sok esélyünk, de mondtam Gabinak, hogy próbáljuk meg azt, hogy két szakaszon elrajtolunk az önindítóval, hátha eljutunk a szervizbe és ott megpróbálunk megoldást találni erre a problémára. Ez sikerült is, a szervizcsapat megoldotta a problémát. Külön köszönjük Hajdú Tomiéknak a váltóharangot, amit kölcsön adtak. Volt minek örülnünk, de a hatodik szakasz felénél ugyanaz a hiba jelentkezett, nálunk pedig betelt a pohár, nem láttuk további értelmét ennek a küszködésnek, inkább kiálltunk. Keressük a kinyomó csapágy folyamatos besülésének az okát. A gyorsaságik nagyon jók voltak, de számunkra ez nem volt egyáltalán jó verseny, addig sem élveztük, amíg a pályán voltunk.
Egyetlen Rallye2-es verseny van hátra az idei évből. Eljöttök Nyíregyházára, vagy más kisebb versenyeken tesztelgetitek inkább a VFTS-eteket?
Szeretnénk részt venni néhány MARB, vagy egyéb kisebb versenyeken, ahol kiszűrhetnénk végre, hogy várható e valami újabb, lehetetlen és/vagy filléres probléma, vagy sem. A versenynaptárt még nem néztük át, de hamarosan sort kerítünk erre is. Nyíregyházán mindenképpen szeretnénk ott lenni, nekünk Miskolcról a zempléni pályák nem lesznek túl messze, igyekszünk rá alaposan összerakni az autónkat. A legbosszantóbb, hogy a részeredményeink, a Salgó Rallye-n kívül mindenütt biztatók voltak, amik azt mutatják, hogy az út, amin járunk nem zsákutca, csak sok rajta a buktató. Székesfehérváron például az élről álltunk ki, Miskolcon pedig a másodikak voltunk a búcsú előtt, a P12-ben. A rengeteg kudarccal végződött futamunk után jó lenne már egy kis sikerélménnyel, eredményes célba érkezéssel búcsúzni a számunkra, nem sok örömöt hozó 2018-as, Rallye2-es bajnokságtól. Mi már ennyivel is elégedettek lennénk a novemberi Nyíregyháza Rallye-n.
Rallye2.hu – Salánki Gábor