Bencs Zoli és Bencs Gabi Hondáját mindeddig elkerülte a Rallye2 Bajnokság rejtélyes „Honda váltó vírusa”, ezért is lepődtek meg a borsodi testvérek, amikor a Salgó Rallye második szakaszán elkezdett rakoncátlankodni a kocsijukban váltó. De szerencséjük volt, hamar pontot tehettek az ügy végére, és taktikus versenyzéssel kupákat valamint plusz pontokat is szereztek az ötös géposztályban, Nógrádban. A Salgó Rallye-n túl az év végi nyíregyházi matekolásról is beszélgettünk, Bencs Zoltánnal.
Komlón éppen csak lemaradtatok a géposztályotok dobogójáról. Hogyan készültetek a Salgó Rallye-ra?
Komlón az autónk hozta a tőle elvárható formáját, sok dolgunk nem volt vele a salgótarjáni verseny előtt. A futómű beállításain változtattunk egy keveset, igyekeztünk kisimítani a hiányosságait. Semmi olyan problémánk nem volt a kocsival, amit komolynak, vagy szokatlannak mondhattunk volna, nyugodtan várhattuk a rajtot. Még egy kis tesztre is jutott időnk, itthon, Borsodban, a Bükkben fordultunk néhányat. Fontosnak éreztük a főpróbát, mert Komlón orrtolós volt az autót, nem élesben, a gyorsasági szakaszokon szerettünk volna megbizonyosodni az elvégzett munkák sikerességéről. Jól sikerült minden, nem kellett a teszt után hozzányúlni a futóműhöz.
A superspeciál hogy ízlett nektek?
A korábbi, főutcai, gumikerülgetéstől mindenképpen jobb volt. Itt már az elsőkerék hajtású kocsiknak is volt esélye labdába rúgni a Ladákkal és BMW-kkel szemben, bár pont egy ladás páros nyerte meg az első gyorsaságit. De nekünk is jól alakult a bemutatkozás, mert ha csak 0,4 másodperccel is, de sikerült az 5-ös kategória élére ugranunk. Jó volt, de a gyalogos pályabejáráson, valamint az miatt is volt néhány érdekes pillanat, a Superspecial szakaszon. Alapvetően nem volt nagy ördöngösség, aki versenyez, az meg tudta oldani.
Másnap kilenc gyorsasági várt rátok. Volt valami a gondotok a nap során?
Volt bizony néhány. Kalandunk és műszaki gondok is adódtak. De nem ez volt a legfőbb probléma. Felkeltünk, alaposan rákészültünk a versenyzésre, megmelegítettük a fékeket, valamint a gumikat, és amikor rajtra kész állapotban odaértünk a zagyvarónai rajthoz, azt láttuk, hogy ott állt előttünk a mezőny eleje, szám szerint 15 autó és utánunk még érkezett legalább ugyanannyi, miközben dekkolunk egy helyben, majdnem 45 percet. Ez szerintem senkinek sem okozott örömet, pláne azzal az indokkal nem, amit nekünk akkor elmondtak, miszerint az éjszakai eső nyomait próbálják eltüntetni az aszfaltról. Pályaversenyzésnél ez oké lett volna, de rallye versenyzőként jobban aggódtunk az elhűlt gumik és fékek miatt, ami sokakat megtréfált, még az élmezőnyben is. Elrajtoltunk, némi rátartással mentünk, talán többel is, mint kellett volna. Az még ettől is jobban elvonta a figyelmemet, hogy a váltó elkezdte kidobálni a fokozatokat, a második és a negyedik nem akart a helyén maradni. Ezt nem értettük hirtelen, de hamar rájöttünk, hogy ezt a balos kanyarokba produkálja az autónk, ami részben megnyugtatott, arra gondoltunk, hogy valamilyen tartóval lesz inkább gond, mintsem a váltóval. Visszább kellett vennünk, begyűjtöttünk némi hátrányt az első szakaszon. Az első kör másik két gyorsaságiján már rákészültünk erre a problémára, figyeltünk a váltóra, jobb időket mentünk a géposztályban, a szervizben pedig megtaláltuk, hogy egy szilent van kicsúszva a helyéről. A második körre kereket cseréltünk, középkemény gumikat raktunk fel, amikkel már bátrabbak voltunk, Cereden azonnal szaladtunk egy kategória első időt. Ez már tetszett. Voltak kalandjaink, próbáltunk sietni, emiatt Gabinak kellett olykor hadarnia és kiabálnia. Csúszkáltunk, olykor nem csak direkt, hanem a tempó miatt is, de komolyabb problémánk szerencsére nem volt. Sikerült célba érnünk, ráadásul szép serlegeket szereztünk, a géposztályunkban, ahol a második helyet csíptük el. Az utolsó kör előtt 8,1 másodperc hátrányban voltunk Nyilas Petiékkel szemben, ezért megbeszéltük a testvéremmel azt, hogy mi legyen a taktikánk, mert fogytán voltak a fékek. A Hondánk szériafékei mondhatni, hogy menetrend szerűen elkezdtek rezonálni, és a gumik is a végüket járták. Ezért abban maradtunk, hogy igyekszünk tartani ezt a pozíciót, nem támadunk életre-halálra. A power stage-et igyekeztünk behúzni, felszívtuk magunkat a kazári pályára, ezt sikerült is megnyerni, így az ezüstérem mellé néhány plusz pontot is szereztünk.
A Nyíregyháza Rallye-ra el tudtok jönni az év végén?
Tervben van, komoly esély van rá, de végső döntést a versenykiírás megjelenése után fogjuk meghozni, azt szeretnénk alaposan átolvasni mielőtt kijelentjük, hogy részt veszünk az évzáró versenyen. Ezen kívül szeretnénk még indulni a Kassa Rallye-n is előtte. A bajnokság állását tekintve majdnem mindegy, hogy ott leszünk e Nyíregyházán. Akkor nem lenne mindegy, hogy megyünk e vagy sem – és ilyet még véletlenül sem kívánok – ha Nyilas Petiék kiesnének a Nyíregyháza Rallye-n. Ők márkatársaink, barátaink, a salgótarjáni győzelmükhöz is csak gratulálni tudunk. Ha ők nulláznának Szabolcsban, mi pedig a kategória élmezőnyében végeznénk, csakis akkor lenne esélyünk, arra, hogy megszerezzük a bajnokságban, a géposztályunk éves bronzérmét. De mint mondtam, szó nincs erről, mi ezt nem szeretnénk, sok sikert kívánunk nekik, szimplán csak matekoztam. Az viszont biztos, hogy szeretnénk az idei Rallye2-es szezonunkat, a Rallye2 Bajnokságban lezárni, erre pedig Nyíregyházán kívül más lehetőséget nem látunk. Szerintem 99%, hogy ott leszünk novemberben, az 1. Nyíregyháza Rallye-n a rajtvonalnál.
Rallye2.hu – Salánki Gábor