Ruszkai Attila és Bodnár Attila kicsit bátortalanul autózott a Pálháza Rallye pályáin, de az óvatosságuk, az éves értékelésben meghozta a gyümölcsét, kényelmes előnnyel várhatják a folytatást, a P13-as kategória élén, amennyiben sor kerülhet a Mikulás Rallye-ra. Ruszkai Attilával beszélgettünk.
A Vértes Rallye után átvettétek a vezetést a P13-as géposztályban. Mi lehetett ezután a tervetek a Pálháza rallye-ra?
Nagyon örültünk, hogy sikerült a Móron megszerzett kategória második helyünkkel felkapaszkodnunk a dobogó legfelső fokára, még ha csak ideiglenesen is. Természetesen az volt a terv a Zemplénben, hogy az előnyünket tovább növeljük az üldözőinkkel szemben, bár nem tűnt könnyűnek a feladat. Borsodiként versenyeztünk Borsodban, ám a Pálháza Rallye pályáin korábban még soha nem autóztunk.
Határ Attiláék bődületes tempót diktáltak egész nap, de ti folyamatosan a nyakukon loholtatok, minden gyorsasági szakaszon másodikak lettetek. Milyen volt a versenyetek?
Elég nagy volt a gumimizéria a rajt előtt, keményen ment a matek, hogy ki mivel menjen ki. Voltak, akik intermediákra szavaztak, és voltak, akik megvágták a gumikat, mi maradtunk a sima W7-nél, azt gondoltuk, hogy ez jó döntés lesz. Nem is lett rossz, de lehettünk volna egy kicsit bátrabbak a dobálós részeken, az óvatosságunkat betudhatjuk annak, hogy nem ismertük a gyorsaságikat. Az első körben mindössze egy megforgás színesítette a versenyünket, ami miatt sok időt nem hagytunk bent. Egy szűk visszafordítóban sikerült összehoznunk, tolatni is kellett utána. A sötét második körre jól beállítottuk a lámpáinkat, nem volt vele problémánk. Az ötödik szakaszt Baksai Laciék balesete miatt kivették etapra, majd a 15 percesre lerövidített etapidőnket majdnem kikéstük, mert a hatalmas ködben alig láttunk messzebb az autónk orránál. Erdőbényén, pláne azután, hogy Laciék beestek senkinek sem volt, vagy lett volna kedve versenyezni, főleg ekkora ködben nem, bár a feltételek fokozatosan javultak. Ha állunk még egy fél órát, megeshet, hogy sokat javult volna a helyzet. Mindenki részéről jó döntés született szerintünk az adott helyzetben. A második körre mi is felraktuk az intermédiákat, de Telkibányán azt éreztük, hogy ezekkel is maradt benne. Megint csak azt tudom mondani, hogy bátrabban is lehetett volna autózni, de nem akartam összetörni a kocsit, és ugye Laciék esése is a fejünkben volt. Ezek együttesen fogták visszább a lovainkat. Amikor lejöttünk a szakaszról, akkor vettem azt észre, hogy mind a két jobb oldali kerekünk defektes, amit a nagy sárban és dzsuvában egyszerűen nem is éreztem. A kigyorsításoknál volt kizárólag gyanús, hogy sokat kaparunk egy helyben. A célban volt okunk az örömre, mivel megszereztük a P13-ban az ezüstérmet, amivel továbbra is vezetjük a géposztályunk éves értékelését, most már viszonylag sokkal, így a rajt előtt kitűzött tervünket is sikerült megvalósítanunk, nőtt az előnyünk a kategória élén.
A Mikulás Rallye-ra maradt a döntés a géposztály bajnoki címéről. Indultok, ha lesz Mikulás Rallye?
Ha Határ Attiláék indulnak, akkor nekünk is menni kell, mert ha mi nem szerzünk pontot, és ők jól szerepelnek, akkor még megszerezhetik az éves elsőséget. Az üldözőink messze vannak tőlünk, kettőnk közt dőlhet már csak el a bajnoki cím sorsa. Ha kell, akkor nyugodt tempóban végig fogunk gurulni a versenytávon, hogy megszerezzük a bajnoki címhez kellő pontokat. Ügyes pilótának, jó versenyzőpárosnak tartjuk Attiláékat, tiszteljük őket, de egy ilyen magas labdát nem szeretnénk nekik feldobni a szezon legvégére.
Rallye2.hu – Salánki Gábor