Ruszó Krisztián és Geró Gabi több aprósággal is megküzdött a Pálháza Rallye gyorsasági szakaszain, de végül egy abszolút időt is autózva három, nagyon értékes bronzéremmel gyarapította az amúgy sem szerény, 2020-as serleg és pontgyűjteményét. Ruszó Krisztiánnal beszélgettünk.
A Vértes Rallye-n az abszolút ötödik és a P12-es géposztály negyedik helyén értetek célba. Ehhez viszonyítva mit terveztetek Pálházára?
A Vértes Rallye-hoz képest mindenképpen szerettünk volna előrébb végezni, és a tervünknek volt is alapja, hiszen Móron, az ötödik gyorsasági előtt még a kategória második helyén álltunk, és az összetettben is felléptünk a dobogó alsó fokára. Az utolsó szakasz előtt azonban annyira minimálisak voltak köztünk és a vetélytársak között a különbségek, hogy végül csak az ötödikek lettünk. 4.8 másodpercen múlt az, hogy bronzérmet szerezzünk, ezért céloztunk meg az ötödiktől egy mindenképpen jobb összetett eredményt. A Pálháza Rallye-t nagyon vártuk, mert tudtuk, hogy novemberben különösen trükkös helyzetekre lehet készülni. Tavaly, amikor az ORC-be neveztünk emlékezetesen mostoha körülmények fogadtak minket. Szeretünk vízen menni, de az már sok volt a jóból, bizakodtunk, hogy idén ideálisabb időjárást fogunk ki, mint 2019-ben, a Nyíregyháza Rallye-n.
Az időjárásra nem panaszkodhattunk, gyönyörű ősz fogadott minket a Zemplénben, de az erdőben jókora sárban autózhattatok. Milyen volt a versenyetek?
Összességében szerintünk egy remek verseny volt a Pálháza Rallye, nekünk nagyon tetszettek a pályák. Az első körben, az első gyorsaságin, Kőkapun, nagyon ritmustalanul vezettem, darabosnak éreztem a teljesítményem, egyszerűen nem bírtam ráhangolódni a pályára. Ezt a stopper is alátámasztotta, hiszen Foczkó Ákoséktól és Janovich Rolandéktól is több, mint 10 másodpercet kaptunk a bő hét kilométeren. Erdőbényét szeretjük a kis ugratóival, ott kevesebbet zsebeltünk be, a két éllovastól. A Telkibánya-Rakodó pálya lett az egyik kedvencünk a verseny végére, jó volt, hogy az első kört defekt nélkül sikerült abszolválnunk. Három fronton is a dobogón állva vártuk a „második félidőt”, aminek nagyon örültünk. A 120 perces szervizidő alatt próbáltuk magunkat ébren tartani, hogy a második kör elején be ne aludjunk a sötétben, és tartani tudjuk a megszerzett pozíciókat. Kőkapun jobban mentünk, mint világosban, a ritmust megtaláltam, de lényegében elveszett köztem és Gabi közt a kapcsolat. Nem működött jól az átbeszélőnk, betorzított valamiért a hangosítás, folyamatosan kérdezgetnem kellett, hogy mi jön, mert nem értettem a kanyarok erősségét. Ez persze az eredményünkön is meglátszott, jobbat szerettünk volna jönni, de ilyen a technika. Erdőbényén rettenetesen extrém körülmények fogadtak minket, akkora köd volt a pálya elején, hogy az orrunkig nem láttunk. Képtelenség volt eldönteni, hogy milyen lámpát használjunk, folyamatosan váltogattam a reflektort és a tompított fényszóró között. Belülről azt éreztem, hogy nagyon rosszul megyünk, szent meggyőződésem volt, hogy a vetélytársak el fognak verni minket, legalább egy fél perccel. Meglepődtünk, mert futottunk egy abszolút időt, kérdezték is a többiek, hogy hogyan jöttünk le azon a szakaszon? Vártuk volna a további eredményeket, mert Baksai Laciékkal voltunk nagy csatában, de sajnos sem az eredmények, sem Laciék, nem érkeztek, 6-8 perc után már kezdtünk aggódni amiatt, hogy beestek valahová. Sajnos igazunk lett, elég rosszul éreztük utána magunkat, hiszen kiváló versenyzőtársaink, barátaink törték össze magukat és az autójukat. Ezúton is gyors jobbulást kívánunk mindannyiuknak, várjuk vissza őket a versenypályákra! Az utolsó pályán, a telkibányai power stage-en szerettünk volna sietni, de a generátorunk áthúzta a számításunkat, mivel az első lassító után leszakadt, és ott lógott, valamint kopácsolt a kartervédőn. Se vízpumpánk nem volt, se töltésünk, így csökkentett módban, folyamatosan a vízhőfokot figyelve haladtunk, hogy biztosan eljussunk a célba. Szerettünk volna sietni, plusz pontokat szerezni, de ez most így adta ki. A motor kibírta, az akkumulátor elég erős volt, a generátor pedig csodák csodájára nem testelt le. Nem lehetünk elégedetlenek, és szerencsénk is volt. Viszont, ha az olajnyomás elkezdett volna csökkenni, biztos, hogy meghoztam volna azt a fájó döntést, hogy nem sokkal a cél előtt lehúzódunk a pálya szélére. De nem kellett, így az összetettben, a P12-ben és a Lada kupában is sikerült megszereznünk a harmadik helyet. Ennek nagyon tudtunk örülni, ám Laciék esetét nem tudtuk figyelmen kívül hagyni, a díjátadó ünnepségen is sokat gondoltunk rájuk.
Folytatás?
Ezt még most nem tudjuk. Minden a helyzettől és attól függ, hogy lehet e folytatás. A rendeletek tükrében majd eldöntjük, hogy mi lesz a sorsa a mi Mikulás Rallye-nknak. Ha lehet versenyezni decemberben, akkor el fogunk rajta gondolkodni, hogy rajthoz álljunk e a Balaton partján.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
Szeretnénk megköszönni a szervizcsapatnak az egész éves, valamint a Pálháza Rallye-n végzett munkáját, mert a fiúk mindig lelkesen jönnek, és profin végzik a dolgukat.
Köszönjük szépen a Partnereink segítségét, és azt, hogy mindig mellettünk állnak.
Köszönjük a családunk, a barátaink, illetve a szurkolóink kitartó szeretetét és támogatását!