Rónavölgyi Endre és Azcél András nagyon készült a Zemplén Rallye-ra, az abszolút második hely volt a tét, bár tudták, hogy a sorsuk már nem kizárólag a saját kezükben van. Rónavölgyi Endrével beszélgettünk.
Szerencsi gyerek vagy, hazai környezetben vívhattad meg az idei bajnokság legfontosabb csatáját, aminek valljuk be még bőven volt tétje számotokra. Hogyan készültetek a Zemplén Rallye-ra és mit vártatok az év végi futamtól?
Őszinte leszek. Én úgy éreztem már a rajt előtt is, hogy igazából nem sok tétje van számunkra az évzáró versenynek, mert, ha nyertünk volna és Gyuszóék másodikak, akkor is ugyanígy alakul a bajnokság vége, ahogy most, akkor sem tudtuk volna visszaszerezni a második helyet. Így is, úgy is a bronzérem jutott volna és jut majd nekünk. Leginkább a szerencsénkben bízhattunk, de mint ahogy te is látod és ahogy a többiek is látták éppen a szerencsével állunk leginkább hadilábon. Két befejezetlen verseny után érkeztünk haza, Szerencsre. Ha egy picit visszább gondolunk az időben, mondjuk a 2023-as szezonzáró futamra, akkor kiderül, hogy Diósgyőrben sem fogta a kezünket Fortuna, az utolsó gyorsasági szakaszon hibáztam és elveszítettük a 2WD Kupa bajnoki címét egy kicsúszás miatt. A legfontosabb az volt, hogy a Zemplénben célba érjünk, valóban ez volt az első számú tervünk, ezt több helyen el is mondtuk, csak sokan nem hitték el nekünk. Nem volt könnyű így autózni, ezt utólag már bevallhatom.
@rallye2.hu Rónavölgyi Endre-Acél András Zemplén Rallye 2024 Rallye2 Gy1 Mád-Mezőzombor Rally rallye rallycar rally rallyecar rallying rali
Milyen volt ez a nem könnyű autózás? Mi történt veletek a Zemplén Rallye-n? Az első napon nekiálltatok a 10 másodperces büntetések gyűjtögetésének…
Próbáltunk harcban lenni Hadik Andrásékkal, meg Velencei Ádámékkal – akiknek utólag is gratulálunk a bajnoki címhez – legalábbis abban a tekintetben, hogy ki gyűjt több büntetést a verseny során? Ők is majdnem egy percet összegyűjtögettek maguknak a lassítóknál. Az első szakasznak nagyon nekiugrottunk, nem gondoltam, hogy ennyire jól fog esni a versenyzés Mádon, meglepett, hogy az a szakasz ennyire tetszett. Az egyik kanyart viszont elmértem, mert a tréning utolsó körében mondtam Andrásnak, hogy írjuk át az itinert, jó lesz az egy bal2 tempó kanyarnak is. Na ezt nem kellett volna! Sikerült benne megforognunk jócskán 100 km/óra feletti sebességgel, de szerencsére kikerültünk mindent, ám leállt az autó, amit újra kellett indítani. Ennek ellenére még így is egy igen jó eredménnyel értünk le a mezőzombori célba, mindössze 9 másodpercet kaptunk a szakaszgyőztes párostól. 15-20 másodpercet otthagytunk, valószínűleg egy nagyon jó idő kerekedhetett volna belőle a megforgás nélkül.
Szemerén Gyuszóék mentek egy olyan fantasztikus időt, hogy attól meg a mi szemünk kerekedett ki, de utólag megtudtuk, hogy korábban Gyuszó éppen azon a pályán Ladával nyert egy kisebb bajnokságot, úgyhogy elég járatos a szakaszon. A Fony-Regéc-Óhután minden bizonnyal egy újabb abszolút első időt dobtunk el a lassítók miatt. Ezekről a lassítókról annyit meg kell említenem, hogy megítélésem szerint nem voltak egymástól 10 méterre, rettenetesen szűk volt köztük a hely. A másik problémánk pedig az volt, hogy a mi autónk ezeket a szűk lassítókat egyáltalán nem szereti, mert egyfelől széles az autó, másfelől pedig a kormányszöge nem teszi lehetővé az ilyen jellegű feladatok teljesítését, emiatt nagy kihívás abszolválni ezzel a Hondával a szűk lassítókat. Természetesen amiért hozzáértünk néhány lassítóhoz, azért kizárólag én vagyok a hibás, de ahogy hallottam az ORB mezőnyében is többeknek meggyűlt velük a baja, így gondolom nem árulok el azzal nagy titkot, hogy nekünk sem lett ez a fajta lassító a kedvencünk. A megforgással és a lassító érintésekkel tekintélyes hátrányban találtuk magunkat már az első nap végén, de mondhatnánk azt is hogy jó házigazdaként elegendő előnyt adtunk a nálunk vendégeskedő versenyzőtársainknak. 🙂 Ha azt a 30-35 másodperc plusz időt levontuk volna, akkor ott lettünk volna ismét a mezőny legelején. Ilyet nem tehettünk, maximum elméletben, úgyhogy ezzel a csomaggal a tarsolyunkban vágtunk neki a vasárnapi napnak. Tényleg csak az volt a fontos, hogy valahogy végre beérjünk már célba a két nullázott versenyünk után.
Jó szokásomat megtartottam továbbra is szorgalmasan gyűjtögettük a tíz másodperceket, az utolsó gyorsasági szakaszon pedig elment a kormányszervónk, a visszafordító kanyarokba alig tudtunk befordulni. Volt, ahol csak a szalmabálát megkerülve sikerült elfordulni, tovább haladni, emiatt Mádon nem igazán tudtunk jót autózni. Gondolom mondanom sem kell még egy lassítót is elvittünk. A power stage igazából nagyon káoszosra sikerült, de a többi szakaszon nem sietünk, nem volt gond. Az jó volt, hogy szombathoz képest vasárnapra kicsit szárazabbak lettek a pályák, ezekhez viszont puhának bizonyult a futómű beállításunk, kicsit keményíteni kellett volna rajta, de már nem foglalkoztunk vele. Várnai Dávidék egyre jobban megszöktek előlünk, Hauck Zsolték egyre inkább lemaradtak mögöttünk, – ha jól tudom nekik is volt valami kalandjuk Szemerén – nem volt érdemes sehova se sietni. Csak a célba érkezés számított.
@rallye2.hu Rónavölgyi Endre-Aczél András Zemplén Rallye 2024 Rallye2 Gy6 Óhuta-Regéc-Fony Rally rallye rallycar rally rallyecar rallying rali
Ez megtörtént, a Zemplén Rallye-n begyűjtött bronzéremmel év végén a Rallye2 Bajnokság összetett értékelésében a harmadik helyet szerezték meg, a kategóriában pedig elsők lettetek, megvan a bajnoki cím az 5-ös kategóriában! 🙂 Én legalábbis a kitartásotokért mindenképpen megadom nektek. Na jó. A teljesítményetekért is megérdemlitek. 😉
Köszönjük, nagyon szép eredmény ez, bár rajtunk kívül 2024-ben senki nem indult az 5-ös kategóriában, de azért jól esik a kedvességed. 🙂 Ha valaki az év elején, mielőtt elrajtolunk, azt mondja nekem, hogy Endre, ti leszek év végén a harmadikak a Rallye2 Bajnokság abszolút értékelésében, azt én örömmel és boldogan aláírtam volna. A szezon első két versenyén eredményesen indult az évünk, megszereztük pályafutásunk első és második abszolút futam győzelmét, emiatt most az az érzésünk hogy a poharunk végül félig üres maradt. A kezdés alapján lehetett volna jobb az év végi eredményünk, de miután ez a bronzérem a pályafutásunk eddigi legszebb eredménye, nem vagyunk szomorúak, a félig teli résszel is bőven elégedettek vagyunk. Örülünk annak, hogy igazán jó hangulatban tudtunk versenyezni 2024-ben, barátokat szereztünk, a mezőnyben jó kapcsolatot építettünk ki, példaértékűnek tartjuk azt az együttműködést, amit az abszolút helyezésekért folytatott csaták közben a versenyzőtársaink tanúsítottak. Köszönjük ezt a fiúknak, lányoknak! Roppant jó érzés volt, hogy tiszta szívvel és teljesen őszintén tudtunk mindenkinek a futamok végén gratulálni. Csak azt sajnáltuk, hogy egész évben egyedül voltunk a géposztályunkban, de úgy látszik, hogy ezzel a tendenciával sajnos számolni kell a jövőben is. Csak a 6-os géposztályban és a P12-ben volt egész évben stabil a mezőny, sajnos a P13-ban és a P14-ben – a BMW Kupában – sem voltak mindig elegen. Azt hiszem, hogy eljött az az idő amikor a jelenlegi vezetésnek ezzel a problémával foglalkoznia kell. Kíváncsian várjuk, hogy mit lépnek, bizakodunk abban, hogy 2025-ben sikerül összehozni egy nagyon jó, izgalmas és népes Rallye2-es Bajnokságot, ahol a kategóriák elsőségért is érdemes lesz harcolni, nem csak az összetett bajnoki címéért és serlegeiért.
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor