Rónavölgyi Endre és Eperjesi Péter számára több szempontból is jól alakult az Orfű Rallye, voltak az évadnyitó futamuknak olyan részletei, aminek örülni tudtak, de Endre azt is elárulta, hogy bizony lesz még hová fejlődni, és fejleszteni a következő versenyükig. Rónavölgyi Endrével beszélgettünk.
A téli szünetben nagyon sok mindent változott meg körülötted, ez pedig megnehezítette a dolgotokat a bajnoki rajtra. Milyen volt Orfűn, az évad nyitánya?
Nagy elánnal készültünk 2021 első versenyére, az autót kívül belül szinte teljesen felújítottuk az új csapatunk és Kanyik Anti segítségével. Egy ekkora volumenű munka ritkán készül el elsőre 100%-osan, a puding próbája pedig tudjuk, hogy mindig az evés. A teszteken, vagy az éles bevetéseken derül fény általában az apróságokra. Egy hónappal a rajt előtt elmentünk a Mecsekbe tesztelni, de sajnos akkor nem tudtunk annyit autózni, amennyit igazából szerettünk volna. A körülmények sem pontosan olyanok voltak, mint az Orfű Rallye-n, hanem koszosak, porosak voltak a pályák. Kétségtelen, hogy hasznos volt a teszt, de utólag azt mondom, hogy nem biztos, hogy ki tudtuk próbálni úgy az autót, ahogyan azt kellett volna.
A kocsink a versenyen egyébként műszakilag rendben volt, de találkoztunk olyan dolgokkal, amelyek a megmérettetés után további törődést igényelnek. Az első körben a futóművel adódtak gondjaink, a másodikban pedig a váltóból tűnt el két gyorsasági szakaszra az ötödik fokozat, ezeket a szervizben orvosolta a csapat. Emellett észrevettem magamon valamit, ami már tavaly is feltűnt nekem. Ha minden rendben van az autóval, ha minden klappol a versenyen, akkor én is rendben vagyok. Nem billenek ki a saját ritmusomból. Erre tökéletes példa a 2020-as Salgó Rallye, ami fantasztikusan sikerült. De amikor például két futammal később, Egerben elkezdett túlmelegedni a Citroen Saxo-nk, akkor én is hibázgattam. Emiatt természetesen ideges lettem, és még több időt vesztettünk, amit valahol be akartam hozni. Itt is pontosan ugyanez történt. A futómű bizonytalanságához az én bizonytalanságom is hozzáadódott. Amikor elment az ötödik fokozat, akkor az árpádtetői szakaszon például jobban beengedtem az autót egy lassítóba, ezért a középső gumisorból egy kupacot arrább tettünk, amiért végül 10 másodperc büntetést kaptunk. Ha ezt a lassítót nem vétem el, akkor máris az abszolút értékelésben a hatodik helyen zártuk volna az Orfű Rallye-t, illetve a kategóriában is ezüstérmet szerzünk.
Ezúttal sajnos az első helyért nem voltunk igazából versenyben. Itthon visszanéztük a belsőkamerás felvételeket, összehasonlítottuk a miénket az ellenfelekével, és arra a következtetésre jutottunk, hogy csak az abaligeti rajttól, az első lassítóig kaptunk két másodpercet. Ez a rész igazából csak a gyorsulásól szólt, semmi trükk nem volt benne. Erre a tempókülönbségre rövid időn belül megoldást kell találnunk. Ám a legfontosabb, hogy az autónk üzembiztos legyen, én pedig képes legyek arra, hogy az üzembiztos autót maximálisan kiautózom. Aztán pedig jöhetnek a további fejlesztések, mivel azt látjuk a tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy az ellenfeleink autói erősebbek, mint a miénk. Ebből a hátrányunkból gyorsan faragunk kell, amennyit csak lehet.
Nem csak a csapattal, hanem Eperjesi Péterrel is ez volt az első közös versenyetek. Sikerült megismernetek egymást a versenyautóban?
Úgy látszik, hogy nekem óriási szerencsém van a navigátorokkal, mert Petivel is már az első versenyen sikerült nagyon hamar összerázódnunk. Hibátlanul működik köztünk minden, az összes információt pontosan és a megfelelő időben kaptam tőle, egy igazi profi navigátor.
Mit mondanál, ha nagyon röviden össze kellene foglalod az Orfű Rallye-t?
A verseny első felében nem volt jó a hangulatom, a problémák a kedvemet szegték. De a második félidőben, Peti próbált jó hangulatot teremteni a kocsiban, ez sikerült, rám is átragadt a jó kedve. Mindent összevetve nem voltunk boldogok a célban, de mindenképpen voltak olyan pillanataink, aminek tudtunk örülni, az eredményre nagyon nem panaszkodunk, kupákkal térhettünk haza Orfűről. Az pedig különösen jól esett, hogy az utolsó gyorsasági szakasz után, – amin az összetett értékelésben az ötödik helyet szereztük meg – odajött hozzánk Várnai Dávid és Szabó Tamás, akik gratuláltak nekünk ahhoz, hogy rengeteget gyorsultunk, és a véleményük szerint is jó az az irány, amerre elindultunk. Tőlük ez azért esett különösen jól, mert egy nagyon jó versenyzőpárosnak tartom őket, szuper az autójuk, nem véletlenül voltak két éve az 5-ös kategória bajnokai. Amikor összekaptuk magunkat, akkor nagyon közel tudtunk hozzájuk autózni és ezt én mindenképpen sikerként értékelem a magunk részéről.
Május közepén folytatódik a Rally2 Bajnokság. Ti is ott lesztek az Ózd-Eger Rallye-n?
Természetesen megyünk és készülünk a soron következő futamra. Ez nagyon fontos lesz a számunkra mert ezzel a Hondával túl nagy tapasztalatra még nem sikerült eddig szert tennünk. Egyetlen teljes versenyünk volt eddig az autóval, – az is csak nekem – a tavalyi Vértes Rallye-n, mivel a Pálháza Rallye-n csupán egyetlen gyorsaságit tudtunk teljesíteni vele. További tapasztalatokat kell gyűjteni a kocsiról és szeretnénk javítani az orfűi eredményünkön, ami – ahogy említettem – egyébként nem nevezhető rossznak.
Rallye2.hu – Salánki Gábor