Riskó Dani és Losonczi Csabi jött, látott és a MARB futamok után a Rallye2 Bajnokságban is győzött Toyota Corollájával, de nem csak az Eger Rallye-n, a saját kategóriájában, hanem a P13-as géposztályban, az évad végén is. Az újonc bajnokok 2017-es évéről Riskó Danit kérdeztük.
2017-ben MARB bajnokként mutatkoztatok be a Rallye2 Bajnokságban. Mi volt a tervetek, milyen eredményeket vártatok magatoktól és mit gondoltatok egyáltalán a Rallye2-ről?
Nem sok időnk volt ráhangolódni és rákészülni a Rallye2-re, mert 2017 februárjának szinte a legvégén derült ki, hogy összeállhat a Rallye2-es évünk, így nagyjából egy hónapunk maradt arra, hogy feldolgozzuk ezt az egészet. Úgy gondoltuk, hogy nagy fába vágjuk a fejszénket, hatalmas kihívást láttunk magunk előtt, tudtuk, hogy nem lesz könnyű felvenni a lépést a kategóriatársakkal. Újoncként, értelemszerűen nem a P13 bajnoki címéért kívántunk harcba szállni. Nem ismertük a vetélytársakat, nem tudtuk, hogy milyen erőt képviselnek, hogy muzsikál az autójuk, de természetesen igyekeztünk feltérképezni az esélyeinket, és úgy láttuk, hogy a dobogó környékén azért lehet keresni valónk, vagy ha ott nem, akkor az első ötben valahol.
Első nekifutásra ez nem igazán sikerült, de aztán szinte kivétel nélkül dobogóra állhattatok, sőt az év végén még egy kategóriagyőzelem is összejött nektek.
A Miskolc Rallye tényleg nagyon nem úgy sikerült, ahogy mi azt elgondoltuk, ott kapásból letörték a szarvunkat. Ráfogtuk a miskolci versenyen elért eredményünkre, hogy nem tudtunk még belerázódni a Rallye2-be, új volt még minden, hosszúak a pályák, az etapok, erős volt a mezőny, meg ilyesmi. Ekkor elhatároztuk, hogy, ha máshogy nem megy, akkor tanulunk, amennyit csak lehet és esetleg ezen a szinten végig visszük az évet. Ez volt talán az évünk legrosszabb pillanata. De legnagyobb örömünkre elkezdtek jönni az eredmények, megismerkedtünk a murvával, bár megbarátkoznom még nem igazán sikerült vele. Kategóriagyőzelmeink nem voltak, de a versenyek végére mégis sikerült az egyenletes teljesítményünknek köszönhetően sokszor dobogóra állnunk. Gyűjtögettük a bronz és az ezüstérmeket, amikkel fölkapaszkodtunk az éves értékelésben az első helyre. Ehhez persze rengeteg munkára, illetve alázatra volt szükség és az ellenfeleinknek is adódott bőven problémája, többször is kiestek, de a tyúkokat a nap végén számolják, úgyhogy a Baranya Kupán már egészen jól álltunk, vezettük a bajnokságot, és a verseny végén sikerült megszereznünk a P13-as géposztály éves győzelmét.
Mondanom sem kell, hogy ez volt az évünk csúcspontja. Rengeteg versenykilométert mentünk Komlón, életünk leghosszabb futama volt, ismeretlen, technikás pályákon, éjszaka, nagyon élveztük a versenyzést. Minden futamot kedveltünk, Miskolc kivételével jól sikerültek, Komló volt az abszolút kedvenc, ami mögött nem sokkal marad le az Eger Rallye sem, hiszen Egerben szereztük meg az első kategóriagyőzelmünket és abszolútban is hatodikak lettünk. Az autónk nagyon strapabírónak bizonyult, megbízhatóan működött, soha nem kellett kiállnunk, ez volt az egyik alappillére a győzelmünknek. Szerintem jól és várakozáson felül alakult az évünk.
Mi tudtok az idei évetekről? Csiripelnek a madarak R2-es autóról is veletek kapcsolatban.
Maradhat a Rallye2 Bajnokság is, az eddigi Toyota Corollánkkal, de fejleszteni nem fogunk és nem is igazán tudnánk mit, mert ennyi van az autóban. Ez teljesen biztos. Nagyon dolgozunk egy R2-es autón, amihez reméljük, hogy összejön minden, de egyelőre nagyon kérdőjeles ez az egész. Ha nem jön össze, akkor sem leszünk elkeseredve, de természetesen örülnénk neki. Ha sikerül az R2-es autóhoz megteremteni minden feltételt, akkor bármi lehet. Az is előfordulhat, hogy fentebb lépünk a Rallye2-ből, de egyelőre ezek az elképzelések csak gondolati síkon léteznek. Amint eldőlt, hogy mivel tudunk menni, kitaláljuk azt is, hogy hol fogunk versenyezni az idei évben.
Rallye2.hu – Salánki Gábor