Jánosa Ákos, 2017-ben Rubóczky Attilával az aszfaltos, Brunekker Árpival pedig a murvás versenyeken gyűjtögetett nem kevés pontot, a Rallye2 Bajnokság futamain és szinte folyamatosan csatában voltak a futamokon a dobogós helyezésekért, illetve a bajnokságban is markukban tartották a bronzérmet, amit sajnos éppen a legrosszabbkor, az utolsó futamon kellett átengedniük, Ifj. Kanyikéknak. De Ákosék sem szomorúak, hiszen az éves elképzeléseket sikerült teljesíteni, most pedig izgatottan várják, hogy az idei szezonnak is egy vadonatúj versenyautóval vágjanak neki. Jánosa Ákost kérdeztük.
2016 végén elbúcsúztatok a jó öreg Citroen C2R2 Max-tól és beültetek…
Egy vadonatúj, gyári Peugeot 208 R2-es versenyautóba. Túl magasra nem tettük magunknak a lécet, mert tudtuk, hogy nagyon erős lesz 2017-ben a mezőny, és a géposztályunk is, miközben nekünk még a kocsit is be kellett laknunk. De természetesen nem a futottak még kategóriában akartunk kullogni, értékelhető és vállalható eredményeket szerettünk volna felmutatni a versenyek végén. Ez legtöbbször sikerült is. Nagyon izgatottan vártuk az új Peugeot-val, az első közös versenyünket.
Milyenek voltak az első tapasztalataitok?
Nagyon jó benyomást keltett a kocsi, tökéletesen kezelhetőnek éreztünk, már az első, miskolci versenyen is. De természetesen még messze elmaradtam attól, hogy az autó határait egyáltalán megpróbálhassam feszegetni. Ám ennyiből is fel tudtuk mérni, hogy mire lehetünk elegek ebben a felállásban.
Jól mértétek fel az erőviszonyokat? Hogyan sikerült az évetek?
Abban a tekintetben jól számoltunk, hogy a terveinket végül sikeresen megvalósítottuk. Ha valaki márciusban azt mondja, hogy ebben az erős mezőnyben, abszolútban, megszerezzük a negyedik helyet, benne vagyunk az első ötben az év végén, akkor boldogan elfogadjuk az ajánlatot. De így, hogy Egerben kellett megválnunk az év végi bronzéremtől, már nem annyira vidám a helyzet, ám összességében mégsem vagyunk szomorúak. A versenyeink változatosan alakultak. Voltak bizakodásra okot adó és örömteli sikereink, de volt olyan versenyünk is, – például Komlón – amit még most is szívesen meg nem történtté tennénk. Miskolc után folytattuk a tanulást, Salgótarjánban az első szakaszon a vizes, hideg aszfaltra nem puhítottuk vissza a gátlókat, így sokat kaptunk, és volt egy korai rajtunk is, ezek miatt jócskán lemaradtunk, de a jó részeredményekkel fokozatosan lépegettünk előre. Végül az összetett 16. helyről a 7. pozícióig jutottunk, ami nem volt kimagasló, de éreztük, hogy jó úton járunk. Szombathelyen sikerült begyűjteni az első dobogós helyezést, bronzérmet szereztünk, ezzel elégedettek voltunk. Én imádom a murvát, az autó is partner volt a csúszós talajon, jó volt vele autózni a vasi pályákon. Székesfehérváron elkezdtek jönni a várva várt jobb eredmények aszfalton is, ott újra sikerült megszereznünk a harmadik helyet. Nagyjából ezt vártam el saját magamtól, ezzel én már kezdtem megbékélni. Veszprém, nagy szerelmem, ezért azt gondoltam, hogy ott még előrébb léphetünk, nem elégedetlenkedtünk a bronzéremmel, az erőviszonyokat nézve jó versenyen voltunk túl, csak bennünk maradt egy ilyen kicsivel többre vágytunk érzés. Augusztusban, – mit ne mondjak – nem a miénk lett a Baranya aranya. Jó verseny lehetett volna. Sőt! Jó is volt. Egészen az utolsó előtti gyorsaságiig a negyedik, ötödik helyért csatáztunk, ám ekkor defektet kaptunk. Meg kellett állni a pályán, ki kellett cserélni a kereket, ami számunkra felért egy katasztrófával. Az abszolút 11. helyen értünk célba, pontok nélkül. Az évünk legrosszabb futama volt. Értékelhetetlen eredményt értünk el, egy 1,5-szeres szorzójú versenyen. Rettenetesen el voltunk keseredve a célban, és ekkor zárkóztak fel mögénk Ifj. Kanyik Antiék is az éves értékelésben. Ennek lett köszönhető, hogy Egerben, az abszolút értékelésben, valamint a 6-os kategóriában is veszélybe került az év végi bronzérmünk. Anti alapvetően egy gyors pilóta, de Egerben különösen jó teljesítményt nyújtottak Nyirfás Julcsival, az utolsó szakasz győzelmét is megszerezték, mi ott csak másodikak lettünk, és végül ezek a power stage bónuszpontok döntöttek az éves bronzérmek sorsáról. Utólag visszagondolva Egerben nyomhattam volna nagyobb elánnal is a gázt, de sem ezen, sem az évünkön nem tudunk már változtatni, ilyen lett és kész. Ha a Baranya Kupán nincs a defekt, akkor… De hagyjuk inkább. Volt defekt, és ennyi. Készülünk a 2018-as évre.
Ha szabad érdeklődnöm hogyan és mivel? Mert a sporteszközt eltökítettétek a háztól…
Igen, Szlovéniába került a kocsink, eladtuk, már régen nincs Magyarországon.
Mi lesz helyette?
Elvi síkon, hamarosan a szállító csapathoz kerül Franciaországban az új Peugeot 208 R2-es versenyautónk, amiben már az új fejlesztésű computer lesz és ugye a kit is megszűnt, teljesen gyári versenyautó lesz. Tehát marad a Peugeot, csak egy újabb fejlesztésű kocsival vágunk neki az idei évnek.
ORB, Peugeot kupa, Rallye2, mire számíthatunk, hol fogtok versenyezni 2018-ban?
A Peugeot kupa lenne a legszimpatikusabb a számunkra, csak a részleteit még nem ismerjük. De könnyen előfordulhat még az is, hogy a Rallye2 Bajnokságban állunk idén újra rajthoz. Amint tisztázódik a Peugeot kupa sorsa mi is meghozzuk majd a döntésünket a folytatással kapcsolatban.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
Köszönjük a segítséget!
