Ismét reám maradt a nemes feladat, hogy írjak néhány sort. Rádóczi Józsi beszámolója.

No, kérem az úgy történt, hogy szépen felírtuk a pályákat előző hétvégén, és teljes lelki nyugalommal vágtunk neki az előttünk álló megmérettetésnek. 🙂 Aztán a fejünkre omlott minden. A prológot még könnyedén teljesítettük, sőt még arra is volt időnk, hogy Dezsőkéék kocsiját is tologassuk egy kicsit. Szerintem itt ragadhatott ránk valami vírus, aminek következményeit másnap végig szenvedtük. Kezdődött azzal, hogy az első gyors felénél elszállt mind a két hátsó csillapítónk. Jelzem frissen felújított alkatrészekről beszélünk. Innen szép nyerni mondtam és töretlen lendülettel, de annál nagyobb kilengéssel folytattuk tovább a versenyt. Anetta tesztelte a sisakomat mikor én a kocsi alatt feküdve megkértem kicsit ugráljon a küszöbön, lássuk mekkora a baj. Sikeresen leszorította a sisakot benne a buci fejemmel kb. 5-ször az aszfaltra, szólni sem tudtam neki, hogy elég, de szerencsére megunta a hintázást időben. 🙂 A második gyors ebben a szellemben telt el. Én nyomtam, amit mertem az autó hintázott, ahogyan tudott a nézők pedig elrohantak mikor megláttak, komolyan befutottak az erdőbe. A célban meghánytuk vetettük a lehetőségeinket és úgy döntöttünk, legalább a szervizig eljutunk valahogy. Következett a söptei gyors, az oda vezető etapon is nagy nehézségek árán tudtam úton tartani Hófehért, de szerencsésen megérkeztünk. Az esélytelenek nyugalmával elrajtoltunk, vészvillogó bekapcsol és hajrá. Gondoltam mégsem kéne nagyon lassan menni, ezért az egyenesekben kicsit elnyomtam had szóljon. Ennek az lett a következménye, hogy hánykolódtunk, mint a Queen Mary a cunamiban.

Érdekes volt. Irány a szerviz, futómű csere, aszfalt gátlók és hajts tovább. A fiúk kiknek ezer és egy köszönet a munkájukért, mondták: libegni már nem fog a hátulja viszont pattogni azt igen. Mennyire igazuk lett. Tehát innentől végig pattogtuk a maradék három gyorsot. Azonban hab a tortán az volt, amikor az ötödik gyors rajtjában elfogyott az első sebességi fokozatunk, utána kisvártatva a hatodik is. Az utolsó rajtban elképedve láttuk amikor Dezsőék félreálltak, amikor mi rajtolni próbáltunk majdnem melléjük kellett állnunk. Mivel az első gyorstól kezdve nem néztük az időket ezért nagyon meglepődtünk, amikor kiderült, hogy még így is felfértünk a dobogóra. Szóval minden rosszban van valami jó, minden jó, ha jó a vége, meg ilyen és ehhez hasonló elmés mondások!

A Mecsek Rallye-n támadunk,és megpróbáljuk megtartani a 202- es rajtszámot! 🙂

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!