Nos, túl vagyunk a fantasztikus Mikulás Rallye-n és azt hiszem nem lehet okunk panaszra!
Teljes mértékben teljesítettük a magunk elé állított elvárásokat és CSAPATTUNK MINT ÁLLAT! 🙂 Anetta kissé meg volt illetődve az elején, de nagyon gyorsan össze szokott az autóval és fantasztikus ügyességgel vette az akadályokat. Az utolsót kivéve. 🙁 Már az első kör végén látszott, hogy kemény munkával és kitartó kézifék húzogatással sikerült elérnünk az abszolút utolsó helyet. Ezért a csapat úgy döntött, egyhangúan, hogy most már mehet mind a négy henger. Ettől láttuk biztosítva a pozíciónk megtartását. Külön köszönet a sportbíróknak, akik ebben a cudar hidegben is nagy lelkesedéssel vártak bennünket, és még a sátrak bontását is abbahagyták miattunk. 🙂 Komolyan köszönjük! Fontosnak éreztük magunkat! 🙂 A negyedik gyorson úgy véltük, hogy mindent egy lapra kell feltennünk, ezért kissé könnyítettünk az autón. Az egyik Bal3-Bal4-ben a bokrok közé rejtettük az első lökhárítónkat. Ez a trükk meg is hozta a kívánt hatást. Javítottunk magunkhoz képest, ezen felbuzdulva a cél és a beíró közti beláthatatlan egyenes szakaszon úgy leestünk az útról, hogy komoly segítséggel kellett vissza tenni az autót. Sajnos kikéstük még a holnapi napot is, így véget ért az eszeveszett száguldásunk. Mégis úgy érezzük, nekünk jó élmény volt ez a verseny és rá világított egy nagy igazságra: mindenki maradjon a megszokott helyén. 🙂 Én személy szerint rájöttem, hogy a navigálás nem az én asztalom, és külön köszönöm Anettának, hogy elviselte a bénázásomat, és azt is tolerálta, amit a kézifékkel műveltem. Köszönjük Mikulás!