Pethő Tyutyu és Holecz Laci számára a Veszprém Rallye céljában jött el egy régen várt pillanat, hiszen az embert és gépet egyaránt próbára tévő verseny legvégén őket hirdették ki a P12-es géposztály győzteseként. A srácok igyekeztek kímélni a vasat, de a lőtér nem hazudott, alaposan helyben hagyta a VFTS-üket, amit a Baranya Kupára nem lesz könnyű kipofozniuk, pedig Tyutyuék tudják, hogy mindenkinek, így nekik is nagyon fontos lesz az augusztusi, komlói megmérettetés. Pethő Istvánnal beszélgettünk.
Két futamot is lenulláztatok a Veszprém Rallye előtt. Hogyan készültetek az év talán legkeményebb versenyére?
Először is jól lerögzítettük a pótkereket a csomagtartóban, hogy ne rombolhasson szét semmit, mert Székesfehérváron elszabadult és tönkre tette az üzemanyag ellátást, ezért estünk ki. Aztán megemeltük a hasmagasságot. Tavaly már mentünk Kislődön és Hegyesden, ezeket ismerve előre éreztük, hogy szükség lesz a maximális emelésre. Ráadásul a hajmáskéri szakaszt a rajt előtt csak videón láttuk, személyesen még nem ismertük, de nem sok jót hallottunk a minőségéről. Nem Finn Rallye-s, VB-s murvára készültünk, az hét szentség. Az ismerősök élménybeszámolója alapján azt gondoltuk, hogy ez egy túlélő verseny lesz, meg olyat is mondtak nekünk, hogy nem a leggyorsabb fog nyerni, de versenyautóval nagyon tetszett a lőtér. Úgy készültünk rá, hogy majd próbáltunk ésszel menni rajta, és beosztani az autót.
Én egy helyen láttalak a lőtéren titeket, konkrétan a nagy ugratónál, és mit ne mondjak az itt felvázolt elképzelésekből ott nem sokat sikerült megvalósítanotok…
Pedig igyekeztünk, ám nem mindig jött ki jól a lépés. Az ugrató is éppen egy ilyen pont volt az első körben. Nem akartunk akkorát ugrani, mint amilyen lett végül a repülésünk. Kiesett a lámpa is, amikor földet értünk, odacsaptuk a Ladánk orrát. Öreg műanyagokból voltak az alkatrészek, idő kérdése volt, hogy mikor pattannak el. De összességében elég jól összeraktuk a versenyünket, szép eredménnyel térhettünk haza.
Ez vitathatatlan. A kategóriagyőzelem, pláne Veszprémben igen szép teljesítménynek számít. Milyen volt a versenyetek?
Egyetlen egyszer csúszásunk túl, de az sem volt korrigálhatatlan helyzet, minimális időveszteséggel járt csak. Többször is spóroltunk inkább, mint hogy defektet kapjunk, vagy széttörjön, mondjuk egy féltengely, vagy kiessen alólunk a kerék. Többen mondták, hogy az óvatosság itt célravezetőbb. Akkor nem teljesen hittük ezt el, de utólag köszönjük a jó tanácsokat, hasznunkra váltak. A kategóriánkat meg tudtuk nyerni, a Lada kupában másodikak lettünk, csak az utolsó szakaszon sikerült minket megelőznie Baksai Laciéknak. 5 másodperc előnnyel vágtunk neki a power stage-nek, de nem akartuk megkockáztatni a Lada kupa első helyéért a biztosnak tűnő P12-es győzelmünket, ami pályafutásunk legelső kategória aranyérme. Most már csak jól fel kell szívni magunkat, hogy többször is tudjunk ilyen szép eredményt produkálni.
Akár már a Baranya Kupán?
Jó lenne, de necces lesz. Három egész hetünk van a Baranya Kupa rajtjáig és a kocsinkat az óvatoskodás ellenére is alaposan megdolgozta a murva. Ha nem hallgatunk az intelmekre és hagyjuk elgurulni a gyógyszert, tuti nem bírja ki a versenytávot a Ladánk. Így is majdnem kilehelte a lelkét, sokat kell foglalkoznunk vele a következő versenyig, ám Komlóig a hétköznapi teendőinket is belekalkulálva elég kevés az időnk. Meglátjuk, hogy sikerül e augusztus elejére megjavítani a kocsinkat. Ha igen, akkor mindenképpen pontokat szeretnénk szerezni. Nagy tervünk nincs, egyelőre az a legfőbb vágyunk, hogy fel tudjunk készülni és ott lehessünk a fontos, másfélszeres szorzójú, mecseki futamon.
Rallye2.hu – Salánki Gábor